Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
392 Az országgyűlés képviselőházának helyzete olyan nehéz lesz, hogy alig van megoldás. A földbirtokreform kényszerhelyzetet teremtett s ha megteremtette, használjuk ki összes gazdasági előnyeit. Bizonyos vagyok abban, hogy ezt a kérdést megoldásra fogjuk vinni, mert megoldásra kell vinnünk és pedig nem is túlhosszu időn belül. (Szilágyi Lajos: Csak el ne késsünk vele!) Nem fogunk elkésni t. képviselő ur. Olyan időket kell azonban megvárni, amelyekben erre a posszibilitás megvan, amikor a feltételek kedvezőek és bizonyos vagyok abban, hogyha a mezőgazdaság ezt jól fogja felhasználni és invesztálni fog, tényleg nagyon súlyos terheitől fog megszabadulni. Ezt aláhúzom és mindig alá fogom húzni, hogy a mezőgazdaság helyzetén lényegesen fogunk javitani, ez pedig a másik oldalon is ki fogja váltani a maga kedvező hatását. (Erdőhegyi Lajos: Nagy dolog volna!) Itt szóvátétetett a Nemzeti Banknak a hitel szempontjából való szerepe. Köszönettel veszem, hogy objektive és nyugodtan tárgyalták ezt a kérdést. A Nemzeti Bank olyan kincsünk, amelyhez nagyon óvatosan kell hozzányúlnunk. Én, aki közvetlen közelből látom a Nemzeti Bank működését, csak azt állithatom, hogy nagy megértéssel van a szükségletek iránt és a maga részéről igyekszik mindent megtenni, amit a gazdasági élet érdekében meg kell tennie. Ez abból is látszik, — és ez tényleg nem az én intervenciómra, nem az én befolyásomra történt, mert a kormánynak nincs befolyása a Nemzeti Bankra, - hogy a Bank, megértve a gazdasági helyzetet, a vidéki hitelintézeteknek segitségére sietett. A Nemzeti Bank éhben a tekintetben is kétségtelenül megtartja a feltétlenül szükséges óvatosságot, amelytől el nem térhet. Ha kifejlődik nálunk is az a gondolat, hogy a váltó olyan forgalmi eszköz, amelyet ki is kell fizetni és amely nem arra való, hogy meghosszabbitsuk, az nagyon meg fogja könnyiteni a Nemzeti Bank helyzetét. A Nemzeti Banknak ugyanis minden körülmények között likvidnek kell lennie és minden olyan intézkedés, amely az ellenkezőt eredményezné, igen nagy hiba volna. A Nemzeti Bank megtette a részéről szükséges lépéseket és most csak a vidék működésén múlik, hogy ennek megfelelő eredményei legyenek. Felmerült az a kérdés is, hogy mi történjék az állami feleslegekkel, amelyek a Nemzeti Bankban vannak. Megint kénytelen vagyok ismétlésekbe bocsátkozni, de a grammofont is akkor élvezi az ember, ha többször hallja. (Rothenstein Mór: Igen, de nem ugyanazt a nótát! — Derültség.) Lehet, hogyha megismerjük a képviselő ur nótáját s azt is elhúzzuk egyszer. (Derültség.) Már többször beszéltem erről a kérdésről. A Nemzeti Banknál lévő állami feleslegeket ugy állitják be, mintha az állam ott nem tudom milyen nagy pénzkészletek felett rendelkeznék s mintha azok haszontalanul hevernének ott és nem mennének át a gazdasági életbe. (Szabó Iván: A Kereskedelmi Bank jelentése állitja ezt!) Igaza van t. képviselőtársamnak s én természetesen csak kifogásolhatom ezt. A helyzet a következő. Méltóztatnak tudni, hogy a Népszövetséggel megállapodás jött létre, hogy az állami pénzek mind kivétel nélkül a Nemzeti Bankra, — hogy a Bank, megértve a a postatakarékpénztár pénzeinek legnagyobb része is. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert rendszerint ez a legnagyobb tétel, amelyhez azonban az államnak jórészt nincs köze. A legutóbbi kimutatás szerint az állami követelések 253 millió pengőt tettek ki. Ha részletezem, thogy ezek milyen tételekből alakulni, ülése 1928 május 16-án, szerdán. nak, azt látom, hogy a szorosan vett állami pénzkészlet 68 millió volt, mégpedig 18 millió a zárolt számlán, ahol azok a bevételek kezeltetnek, melyek a népszövetségi kölcsön szolgálat ára le vannak kötve és 50 millió a bevételi számlán. Lehetségesnek méltóztatnak azt gondolni, hogy ne legyen az államnak állandóan legalább ilyen pénzkészlete 1 ? Vájjon nem a legnagyobb felelősség terhelné-e a pénzügyministert, ha nem rendel keiznék olyan pénzkészlettel, hogy legalább egy hónap szükségletét fedezni tudja? Itt felhivom az igen t. Ház figyelmét egy tényre. Sokszor kifogásolják önök a feleslegeket^ azonban egyet elfelejtenek. Tegnap még arról az oldalról is elismeréssel beszéltek Wekerléről, — akiről nem is lehet máskép, mint a legnagyobb elismeréssel szólni — Wekerlének pedig, mint pénzügyministernek az volt az álláspontja, hogy az igazán egészséges helyzet az„ hogyha majd annyi az állam pénzkészlete, mint amennyi az egy évi budget. Ez jelenti a feltétlen biztonságot. Ilyen körülmények között kérdem: hogyha nekem egy hónapi szükségletre áll fedezet rendelkezésemre, lehet-e ez ellen kifogást emelni? Megforditva, követelni kellene ennek a fokozását épen a biztonság érdekében. (Erdőhegyi Lajos közbeszól.) Tényleg, mindennek van előnye és haszna. Amint Erdőhegyi t. képviselőtársam mondotta, ezelőtt még a pénzügyminister sem tudta, hogy mi a helyzet, csak az év végén látta, hogy van-e baj, vagy nincs. Most mindig tisztán látjuk a helyzetet. Ugy vagyunk azonban ezzel, mint a háború alatt a kávéházi Konrádokkal: most megvannak a pénzügyi Konrádok. Mindenki hozzá tud szólni, mindenki illetékesnek tartja magát, hogy nyilatkozzék, és ezekben a kérdésekben álláspontot foglaljon. (Baracs Marcell: Nem a kávéházi Konrádok vesztették el a háborút!*} Amint tehát emiitettem, a Nemzeti Bank giroszámláján fennálló összegből a legnagyobb rész és pedig 139 millió pengő a Postatakarékpénztárra esik. Egy további tétel a beruházási számlák követelése, amf ezidŐszerint 41 millió pengő. Ez fokozatosan kerül felhasználásra, az állami követelések között szerepel — és ez sokszor megduzzasztotta azokat — az üzemek pénze, amihez szintén nem nyúlhatok hozzá, mert ez az üzemvitelhez szükséges. Ha lehetne vitatkozni erről a kérdésről, legfeljebb egy kérdésről lehetne vitatkozni, hogy vájjon az emiitett köve; telesek közül a Postatakarékpénztárra eső részt igy kezeljék-e vagy sem, de itt olyan ténnyel állunk szemben, amely a Népszövetséggel létrejött megállapodás alapján állott elő és amelyet megbolygatni nagyon nehéz volna. Hibás azonban az a feltevés, hogy ezek a pénzek nem kerülnek vissza a gazdasági életbe. Méltóztassanak megnézni a Nemzeti Bank hitelpolitikáját és konstatálhatják, hogy évről-évre milyen erőteljesen no a váltótárca. Itt hallottam a Házban egy felszólalást^ azt hi; szem Neubauer t. képviselőtársamtól, aki egyenesen követelte, mégpedig helyesen követelte akkoriban — az év elején volt —- a kamatlábemelést. Nem hajtottuk végre azért, hogy a gazdasági válságot ne mélyitsük ki.. Méltóztassanak tudatában lenni annak, hogy mit jelentene az, hogyha ma a régi rendszer állana fenn és a Banktól kivenném azt a 139 milliót vagy mondjuk kivennék 150 milliót és ezt visszavinném a gazdasági életbe? Ebben az esetben a Nemzeti Banknak váltótárcaállományát csökkentenie kellene, mert fel kell tételeznem és nem is merném kétségbevonni,
