Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

'Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án

f szerdán. 393 hogy mindenki mindent akar, csak inflációt többé nem. Az államnak tehát ilyen lépése, nevezetesen az emiitett összegeknek kivonása a Nemzeti Bankból kedvező hatást váltana ugyan ki az egyik oldalon, de annál jobban megbosszulná magát a másik oldalon. Az sem áll, hogy ez a pénzösszeg kamatozatlanul hever, mert ez a pénzösszeg benne van abban az állományban, amely más utón kimegy a gazdasági életbe, arról pedig méltóztatnak tudni, hogy az állam a Nemzeti Bank nyereségéből megkapja a maga hányadát. Azt hiszem, ezekkel a lépésekkel, amelyekkel haladtunk a rövidlejáratú hitel utján, — és még további lépéseket terveznek ebben a vonatkozásban, specialiter a Pénzintézeti Központtal, nemcsak annyiban, hogy revideálja, de hogy erősebben szoritsa rá a pénzintézeteket arra, hogy megfelelő kamatpolitikát folytassanak — annak a módját is meg fogjuk találni, hogy a hiteligények ielégitése is fokozottabban történjék. Ezután még csak az ipari hitelszükséglet kérdését kell megoldani és akkor a hitelélet terén nagy megkönnyebbüléssel fogunk találkozni, amely szerintem be is fog következni. A kormány eddig is segítségére sietett az iparnak. Ez nem képezheti kritika tárgyát, mert azt hiszem, minden befektetés, amely a hitel érdekében történik, sokkal jobb beruházás, mint bármely más beruházás. Ennek ugyanis állandó kedvező hatása van. ami ellenkező eljárás esetében elmaradna. Itt még azzal akarok foglalkozni, hogy közben az export kérdése nagyon előtérbe nyomult. Ami az export kérdését illeti, ezt a legfontosabb dolognak tartom. (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről, amint eddig sem zárkóztam el semmi olyan megoldástól, amely az exportot előmozdította, szívesen mondok le a jövőben is az ez irányú bevételekről. Azt tartom, hogy itt van a jövőnek súlypontja. Nekünk ezzel a kérdéssel több irányban kell foglalkoznunk. Meg kell szervezni az exportot és mindazt a könnyítést meg kell adni annak, amit megadni lehetséges. Ha szervezetlenül állunk ezzel a kérdéssel szemben, a könnyítéseket sem tudjuk megadni, mert hiszen nem lehet a kérdéseket minden egyeddel szemben különkülön megoldani, de kétségtelen, hogy megszervezve az exportot, az export támogatásának és könnyítésének nagyon sok módja jelentkezik. Ugy a kereskedelemügyi, mint a földmivelésügyi minister ur foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én nekem csak egy kérésem van. — mert én tulaj donképen csak közvetve vagyok érintve — hogy mentül gyorsabban oldjuk meg ezt a kérdést, (Élénk helyeslés.) Hisz ez a probléma égető és nekünk ezeket a kérdéseket meg kell oldanunk, bármilyen módon. (Élénk helyeslés.) A helyzet az, hogy szervesen kell előrevinni az összes exportkérdéseket, mert ismételten fentartom álláspontomat, hogy nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy itt általános jellegű alapon lehet megoldani a kérdést. (Ugy van! Ugy van!) Általánosságban nem lehet megoldani ezt a kérdést, cikkenként kell belemélyedni az egyes kérdések megítélésébe. (Ugy van! Ugy van!) Csak egy-két példát hozok fel. Ha a babkivitel terén elmaradást látunk, meg kell állapítani, hogy a termelésben történt-e a hiba. Ha pedig azt látjuk, hogy Németországban 300 millió márka tojásbehozatal van és mi abban 24 millióval sem részesedünk, ugy arra, kell törekednünk, hogy a tojáshozam mennyiségileg és minőségileg is növekedjék. Végig kell tehát menni az összes cikkeken és keresni hogy mi a baj. Siránkoznak például az állatihizlalók is, hogy lehetetlenül nehéz helyzetben vannak, hogy nem lehet sertéshizlalást folytatni; ha megállapítjuk,, hogy hol van az akadály az állatkivitel terén, ha meg tudjuk állapítani, mért került teljesen krízisbe az állathizlalás, az esetben igyekezhetünk azon segíteni. Mikor meg lesz, az organizáció, akkor — méltóztassék elhinni — az ^ eredmény nem fog elmaradni. Egy-két cikknél máris eredményt értünk el és hogy van eredmény, ezt azoknak az intézkedéseknek tudom be, amelyek történtek, és amelyek szépen be is váltak. De ha sokat gondolkozunk továbbra is a dolgok felett és^ a részletekbe nem megyünk bele, ezt a kérdést soha sem juttatjuk megoldásra. Cikkenkint haladva, gyönyörűen fognak kibontakozni ez export kérdései, hogy hol kell a termelést és hol a kereskedelmet megszervezni. Meg kell ismernünk a külföld igényeit is, mert elmultak azok az idők, amikor a közös vámterületen minden árunkat elhelyezhettük. (Ugy van! Ugy van!) Ma alkalmazkodnunk kall a külföld igényeihez. (Ugy van! Ugy van!) Egyes akciók már jól beváltak; itt az ideje, hogy mélyrehatóan foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel és ekkor szemben találjuk magunkat az exporthitel kérdésével is. Különösen az exporthitel biztosítását említem meg, mert ez olyan kérdés, amelyet meg kell oldanunk. ((Ugy van! Ugy van!) Ha lesz organizáció, nem lesz nehéz a megoldás, ha nem lesz organizáció, a kérdés sem lesz megoldható. Ezzel legyünk tisztában. Azt hiszem, ezzel valamennyien egyetértünk. Kijelentem t. Ház, hogy az export megjavítása érdekében semmiféle áldozattól el nem zárkózom. (Élénk helyeslés és taps.) Ezt fontosabb dolognak tartom mindennél, mert ez az útja termelésünk fokozásának, s ez bőségesen meg fogja hozni a maga gyümölcsét. T. Ház! Ezekben kivántam a t. Házat tájékoztatni a felmerült problémákról. Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszasan vettem igénybe a t. Ház türelmét. Végezetül csak egyet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak megint azt mondani, hogy optimista vagyok. Optimistának kell lennem, mert ha nem látnék kivezető utat, már nem ülnék itt ezen a helyen. A sors bennünket olyan szerencsétlen helyzetbe sodort, hogy nemzetre még nem hárult az a feladat, hogy olyan erőfeszítéseket fejtsen ki jövője biztosítása érdekében, amilyeneket nekünk kell kifejtenünk. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi kétségbeesünk és itt csak pusztulásról beszélünk, ha csak mások támogatására gondolunk, az célra nem vezet. Nekünk erőt kell mutatnunk, nekünk céltudatosan kell dolgoznunk és tisztában kell lennünk azzal, hogy csak nagy áldozatokkal és erőfeszítésekkel mehetünk előre, mert ez az, amit eddig megbecsült a külföld és amit meg fog becsülni a jövőben is, mert ebből látja, hogy itt a Duna medencéjében olyan nemzet van, amely élni tud és élni akar. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök; Következik a részletes tárgyalás, és pedig az első cím, első rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): XII. fejezet. Pénzügyministerium. 1. cím. Központi igazgatás. Kiadás. Rendes kiadások. I. Ministerium. 1. rovat. Személyi járandóságok 2,855.060 P. Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Beszédemet talán azzal kezdhetném, amivel a pénzügy minister ur végezte, — amiben azután nincs is kö-