Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-171
Âz országgyűlés hepvisélöházánah 171. ülése 1Ô2B május 16-án, szerdán. âÔ9 gát & ^költségvetést, akár a zárszámadásokat, láthatják, hogy az egyenesadóknál talán még azt az Összeget sem értem el, amelyet a szanálási budgetben megállapítottunk. És akkor velem szembeszegezni azt, hogy én kíméletlenül jártam el, mégis csak túlzás. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha megtettem volna, hol kellene tnm, lennem? De nem tettem meg a gazdasági élet érdekében és ezért mindig nyugodtan vállalom a felelősséget. T. Ház! Az adóipolitika terén ezzel kapcsolatban még meg kell emlékeznem az adómorál kérdéséről is, amelyet Kiss István igen t. képviselőtársam vetett fel. Tényleg örülök, hogy ez egyszer a Házban is, ennyire részletesen tárgyalva, szóvátétetett. Ismételten hangsúlyozom, hogy mindenekelőtt iazt a kérdést kell tisztáznunk, hogy vájjon az állam funkciói ugyanabban a körben mozognak-e csak, amelyben 30 évvel ezelőtt mozogtak, vagy pedig az állam funkciói kiszélesedtek, ez körülbelül a 80-as évektől kezdve, amióta azt lehet mondani, hogy Németország felvetette iaz államszocializmus gondolatát, — hiszen ott kezdődött az első szociális biztosítás — az állam szerepe és jelentősége nagyon megnövekedett. Abban az arányban, amint több réteget szívott fel az állam és több rétegre terjeszkedett ki gondoskodása, nyilvánvaló, hogy a kötelességei is megszaporodtak. Mások voltak a rendi államok kötelességei és mások a hűbéri korban élő államok kötelességei. Ismét mások az állam kötelességei akkor, amikor az állam kötelessége mindenkiről goudoskodni, mindenkire egyformán figyelemmel lenni, ahol a munkáskérdés a modern állam tengelye, mert hogy tengelye, ezt állítom, akármennyire is akarják megcáfolni. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt mondjuk mi! — Malasits Géza: A kormány rendőrséggel intézi el!) Meg kell érteni, hogy az állam mennyi feladat előtt áll, mert ott vannak a többi problémák is. A mai állam nem ismer osztálybeli különbséget. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon. —Malasits Géza: Ne tessék már ilyent mondani! — Zaj.) Ez az igazi demokratizmus, igen t. képviselőtársam, nem pedig az önöké; ez az, amely egyforma mértékkel mér az egész vonalon. És amikor a társadalom többi rétegei mind felkarolják a munkás érdekét, mert tudják, hogy önmaguknak segítenek ezzel, akkor álljanak önök is oda, hogy együttes erővel lehessen megoldani a kérdéseket. (Zaj. — Gál Jenő: Nézzék meg a Futurát és a kiskereskedőt, mindjárt meg van a különbség! — Bródy Ernő: Nyilt szavazás! — Farkas István: Az maga osztályjellegü!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügymin ister: Én itt nem akarok politikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Különben is egyszer már szavaztak általánosan és titkosan és láttuk, hova kerültünk. (Csontos Imre: Kenyér kell, kedves barátom! — Farkas István: Kenyér nincs! — Csontos Imre: Kenyér kell a népnek! Nem lármázás! — Farkas István: Kenyér kell, meg napszám! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen leszek névszerint is figyelmeztetni az állandóan közbeszóló képviselő urakat. (Zaj a jobboldalon.) A jobboldalon is csendet kérek, képviselő urak. (Kuna P. András: Minden a mienk volt akkor! — Csontos Imre közbeszól.) Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni. (Jánossy Gábor: Talán halljuk a minister urat is már egyszer!) Bud János pénzügyminister: De vonuljunk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. el a politika teréről és maradjunk csak a gazdaságpolitika terén. Ma, amikor azt találjuk, hogy nincs a termelésnek olyan ága, amely valamilyen irányban az államra ne támaszkodnék, amikor a háború és az utána következett viszonyok folytán itt is az államnak kell közbelépnie, akkor kétségtelen, hogy másként jelentkeznek az állammal szemben a követelmények is. Ha pedig az a helyzet, akkor meg kell érteni azt is, hogy az állam most többet jelent; számbelileg nem lehet kifejezni azt a kimélyített mértéket, amit a modern állam jelent. Ez kivétel nélkül mindenütt így van, mert hiszen a liberalizmusnak legerősebb hivei, az angolok is, épugy kénytelenek voltak ezeket a problémákat a maguk problémái körébe bevonni, mint minden más állam; meg kellett csinálniok a szociális biztosításokat az egész vonalon, és tessék utánanézni: amiért engem nem egyszer támadnak, — hogy tudniillik például a hitelkérdéseket egyes organizációkon át akarom megoldani — azt ma Anglia is megcsinálja külön törvény alakjában, amelyben jórészt az állam utján, az állam hozzájárulásával oldja meg a földhitel kérdését is. Ha ez így van, és ha így támaszkodunk az államra, mit jelent ez, igen t. Ház? Azt jelenti, hogy sokkal erősebbek a kollektiv szükségletek, amelyek egyetemleges^ erővel jelentkeznek és amelyek az egyes egyénekre támaszkodva meg nem oldhatók. Ezt fejtette ki ig*en pregnánsan Kiss István igen t. képviselőtársam. A mai helyzet az — és ezt meg kell értenie a közvéleménynek is, — hogy amikor ilyen sűrített formában jelentkeznek a közszükségletek — hogy igy fejezzem ki magamat — akkor tényleg nagyobb áldozatkészséget is kell követelni a közszolgáltatásokban. (Gál Jenő: Pénzügyi fasizmust hirdet a minister ur!) Remélem, ha az én programmommal megoldjuk a kérdéseket — akár fasizmus ez, akár nem — igen t. képviselőtársam is örömmel fog hozzám csatlakozni. Ebből következik, t. Ház, hogy az adómorálra is nagyobb súlyt kell helyezni. Azt a régi gondolkozást, amely közjogi és politikai okokból éirthető volt, hogy tudniillik ellen kellett szegülni az adózásnak azért, hogy közjogi célokat érjünk el, ma már fel kell adnunk. Ma, amikor ennek a nemzetnek jövőjét akarjuk megteremteni nagyobb áldozatkészségre van szükség. (Roíhenstein Mór: De miután ugy nevelkedtek, nem tudnak leszokni olyan hamar!) Most áttérek a gazdasági élet egyik nagyon fontos problémájára, annál is inkább, mert nem akarom túlságosan igénybe venni a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Először nagy általánosságban fogok ezzel foglalkozni, azután kitérek egy-két részletkérdésre is. Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam, valamint Szabó Iván igen t. képviselőtársam is igen behatóan foglalkoztak a hitelélet problémájával. Én csak hálás köszönettel veszem mindkettőjüknek nemcsak objektív, hanem magas színvonalon álló és a mai helyzettel összhangban álló beszédét. A hitel tengelye a modern gazdasági életnek és tényleg, ha ott eredményeket tudunk elérni, azok kihatásaikban ki fognak hatni az egész gazdasági életre. Rá kell mutatnom arra is, — amit csak köszönettel nyugtázok itt a Ház előtt is — hogy az egységespárt előtt ez a kérdés állandóan napirenden volt. Az egységespárt közgazdasági bizottsága rendkívül intenziven foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. (Bródy Ernő: Közgazdasági sóhivatal! — Zaj jobb felől. — Jánossy Gábor: Nevezzük annak, mégis hasznos dolgot csinált!) Akkor lesz joga igen t. képviselőtáros
