Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

30 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülésé 1928 május 2-án, szerdán. azt Hiszem, minden áldozatkészség mólyen alatta fos: maradni annak az eredménynek, amelyet ezzel elérni lehet. Ha pdig a minister urnák sikerül ebben a tekintetben megalkotni azt a törvényt, amelyet mindnyájan várunk és amelyre nagy szükségünk van. akkor abban a törvényben mindenesetre iparkodnék a gyermekvódelein két fő ágát. az általános gyermekvédelmet és alz igazságügyi gyermekvédelmet egyesiteni. Teljességgel lehetetlenség. hogy az igazságügyi gyermekvédelem az igazságügyi ministérium hatáskörébe van É?zeparálva az általános n gyermekvédelemtől. Ezek teljesen összefüggő kérdések. Nem lehet az egyiket <al másak nélkül elintézni, miért azt a jryérmeket, vagy if jut. aki a biróság elé kerül és akit javitónevelésre utasítanak, figyelemmel kell kisérnie az általános gyermek- és ifjúságvédelemnek. Ennek tudnia kell, hogy mi és hogyan történik ott. mert lehetetlenség szeparáltan r elképzelni egészséges ifjúság- vagy gyermekvédelmet. Ugyanez áll a tanonovédel©mre is. Azt koncedáloim, hogy a tanonc oktatás maradjon érintelenül ott, ahol ma van, de a tanonc-ügy maga a legszorosabban összefügg a gyermekvédelemmel. A tanoncok legtöbbje árva, nagyon sok köztük a lelenc, törvénytelen gyermek, akinek állandóan szociális és jogi védelemre van szükségei, aki, ha ezt nélkülözi, bizony életében rendkívül keserves tapasztalatokat fog szerezni. " ,'; Ne kicsinyeljük le a gyermekvédelmet. A múltban bizonyos közönyösség mutatkozott ezzel szemben. Ennek okvetlenül meg kell szűnnie. Ne felejtsük el, hogy annak, aki már gyermekkorában kénytelen nélkülözni, akit ütnek, vernek, aki többet koplal, mint ahányszor jóllakik^ lelkébe beleköltözik az elégedetlenség, az irigység, a társadalommal szemben való bizalmatlanság és azt ez az érzés nem fogjia elhagyni felnőtt koráiban sem. Ezekből lesznek akárhányszor saját hibájukon kivül azok az embereik, akiket később semmiféle szociális gondoskodás, semmiféle haladás .az életben nem tud eltéríteni attól az ideológiától, amely mint egy bennük rejlő lelki készség már gyermekkoruktól kezdve lelkükben lakik. (Ugy van! Ügy van!) Derűsen eltöltött gyermekkor, a gyermekkor szép emlékei még férfikorban is iakárhányszor át tudják az embert segiteni a legkeservesebb problémákon is, amert olyan energiát ós olyan optimista, világnézetet adlnak az embernek, hogy nem tud kétségbeesni a sors bárminő csapási alatt, hanem tud várni jobb jövőre és aki tud várni, m, a legtöbbször meg is találja ezt a jobb jövőt. A gyermekproletariatust fel kell karolnunk, (Halász Móric: Nem nekünk, hanem a társadalomnak kellene!) minden áldozatot meg kell hoznunk érte, ahhoz azonban az kell, hogy gyermek- és ifjúságvédelmi törvény alkottassák, amely harmóniát és egységes akaratot teremt meg ezen a téren. Ezt sem tudom másképen elképzelni, mint ugy, hogy mindazok az ügyek, amelyek ezzel kapcsolatosak, a népjóléti ministeriumba koncentráltassanak és a népjóléti ministérium tényleg egy szociális és egészségügyi ministérium lesz, amelynek módjában áll az összes szociális problémák felett a maga vezető szellemét érvényesiteni és értékesiteni. (Helyeslés.) A magam részéről, bár keveslem azt az összeget, amely ez idő szerint a gyermek- és ifjúságvédelem céljára a minister rendelkezésére áll, a tárca költségvetését mégis megszavazom abban a tudatban, hogy a minister urnák csak appellálnia fog kelleni arra a közhangulatra, amely az országban és a parlamentben van (Ügy van! Ugy van!) és akkor sokkal jelentősebb anyagi eszközöket is fog találni azoknak a céloknak szolgálatára, amelyeket elsőrendű nemzeti céloknak kell minősítenünk. Kivánom, hogy a minister ur ebben a tevékenységében sok sikert érjen el és hogy valamennyiünknek módunkban legyen követni őt az organikus szociális törvényalkotás utján, mert Bethlen ministerelnök ur célkitűzését másképen megvalósítani nem fogjuk tudni, csak abban az esetben, ha a minister ur az eddigi eredménnyel, az eddigi céltudatossággal, de nagyobb hatáskörben fog a szociális problémák megoldásához hozzálátni és bennünket hozzá fog segiteni ahhoz, hogy minduntalan foglalkozzunk egy olyan problémával, amelyet külföldön jórészt megoldottak, de amelyet a mi szegény viszonyaink mellett eddig megalapozni nem tudtunk, amelyet azonban tető alá kell hoznunk azért, mert mi sokkal nagyabb veszedelemben vagyunk, mint bárminő konszolidált állam, mint bárminő nyugati állam. A mi kapuinkat még most is csapdossák a felíforgatnivágyás hullámai, minket most is ugly pécéznek ki, mint egy olyan országot, ahol meg: lehet kísérelni a forradalmat és a felforg*atást. Nekünk tehát minden más államnál nagyobb kötelességünk a szociális megnyugtatás számára minden lehetőt elkö,vetni és ezt máskép, mint szociális áldozatokkal, szociális törvényhozással, organikus alkotással nem lehet. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a házszabályok értelmében a tárca költségvetésének tárgyalását egy nap alatt be kell fejezni, tekintettel kell tehát lennem a következő feliratkozott szónokokra és így szavaimat igen rövidre fogom. (Helyeslés a jobboldalon.) Én már a költségvetés általános tárgyalásának során elmondott, első felszólalásom keretében megállapítottam azt, hogy a kormány nagyon szűkkeblű volt a népjóléti minister úrral szemben és már akkor perhorreszkáltam azt, hogy a népjóléti költségvetés olyan szűk keretek közt mozog, hogy azokkal kielégíteni azokat a szociális kívánalmakat, amelyek itt felmerültek, semmiképen sem lehet. Ha végiggondolom azt, hogy délelőtt a népjóléti minister ur és a költségvetés előadója mit mondott, akkor azt kell megállapítanom, hogy a szavak és a tettek között igen nagy a differencia. Mindkét felszólalás olyan volt, amelyet egész nyugodtan el lehetett volna mondani a képviselőháznak erről az oldaláról is. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ugy van! Itt nincs pártpolitika!) Azonban a szavak és a tettek közt olyan különbség van, amelyre ezzel az alkalommal rá kell mutatnom. (Jánossy Gábor: A szavak és az anyagi eszközök közt van • különbség! — Kothenstein Mór: Nem! A tettek között is!) A népjóléti minister ur szociális érzékről tett tanúbizonyságot beszédében. Ezzel szemben, ha megnézzük azt, hogy mik a tettek, akkor bizony egészen ellenkező megállapításra kell jutnunk. Mindenütt és minden államban, amelyik háborút folytatott, vannak ennek a háborúnak rokkantjai. Épen ugy a győző, mint a legyőzött államokban igyekeztek a háború rokkantjain valamiképen segiteni, igyekeztek azoknak nyomorúságán enyhiteni. Történt ebben a tekintetben intézkedés Magyarországon