Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

376 Az országgyűlés képviselőházának az orsót s elismerem a következőket: (Halljuk! Halljuk !) a pénzügyministeriuin adminisztráció­jában a múlthoz képesr lényeges javulás állott be (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: A végén belép a pártba!) Honnét veszem ugyanis ezt a megállapításomat Î (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) A pénzügy ­ministeriumban hosszú ideig feküdtek az akták elintézetlenül. (Egy hang a középen : Másutt is!) Én most a pénzügyministeriurnról beszélek ! Ezzel szemben a közelmúltban történt egy eset. Valaki Pécsett beadott az egyik közhivatalhoz egy beadványt és azt a- pécsi hivatal felküldte a pénzügyministeriumhoz. A múlt hó 23-án volt, amikor Pécsről elküldték és 25-én már vissza is érkezett az akta Pécsre, (Beck Lajos : Kedvezően?) a minister ur rendeletével és határozatával. Tehát kétszer 24 óra alatt intéztek el egy aktát. (Beck Lajos: Ezt Esztergályos is koncedálta !) De hogy megmaradjunk ennél a hangulatnál, nem mondom meg, hogy milyen ügy volt és ki volt az az illető, csak azt mondom, hogy kedvezően intézték el kétszer 24 óra alatt. Mélyen t. pénzügyminister ur ! Eleget tettem az ön kívánságának és megmondtam ezt. Már most ismétlem, jogos a feltevésünk és panaszunk a pénzügyminister úrhoz, az adók kezelése körül. Például azt látjuk, hogy a dohánygyár — ismét állami alkalmazottakról van szó, — alkalmazot­tainak bére oly silány, hogy egészen őszintén megmondom, szégyenteljesnek tartom magára az államra nézve, hogy alkalmazottait ugy fizeti, ahogy az állami dohánygyári alkalmazottakat fizeti. És ennek tetejébe a dohánygyári alkalma­zottaknál még mindig fennáll az az eléggé súlyo­san el nem ítélhető állapot, hogy a dohánygyári alkalmazottakat politikai felfogásukért üldözik. 1919 után megindult a gyűlölet szörnyű hulláma, amely befészkelődött a dohánygyárakba. (Krisz­tián Imre : Önök vetették el a magvát a gyűlö­letnek !) Mi már csak irtogatjuk ! Ez a gyülölethullám bizonyos területeken enyhült, nem enyhült azon­ban a dohánygyárakban. A dohánygyári alkal­mazottaknak kötelességük, rájuk parancsolják, rájuk oktrojálják azt, hogy ahhoz a szervezethez menjenek, amely évek óta dédelgetett kedvence a kormánynak. (Huszár Mihály közbeszól.) Ön nem tudja ezt? A keresztényszocialista párt ! (Huszár Mihály közbeszól.) Nem kellemetlen, ha­nem a polgári szabadsággal, a lelkiismereti sza­badsággal ellenkezik ez a magatartás. Ahogy önök megkövetelik, t. keresztényszociali ta kép­viselőtársam .. (Krisztián Imre : 1919-től végig !) Majd utána felelek neki is. Mondom, ahogy önök megkövetelik, hogy az önök hivei szabadon követ­hessék lelkiismeretük meggyőződését, ugyanúgy joga ez minden egyes dohánygyári alkalmazott­nak is s ezért tiltakoznunk kell az ellen, hogy a dohánygyári alkalmazottakat még mindig terro­rizálják bizonyos politikai irányzat felé. Itt a Ház szine előtt kérem a pénzügyminister urat. vessen már véget ennek a politikának. A munkahely munkahely, ahol a dolgozó ember semmi egyébbel nem i tartozik főnökének (Bud János pénzügy­minister : Meg akarjuk teremteni a munka sza­badságát !). mint becsületes, lelkiismeretes, szor­galmas munkával. Meggyőződését, politikai hit­vallását azután szabadon követhesse ! (Szabó István : Helyes ! Ugy van ! Ezt kivánjuk : a munkaszabadságot !) Ne terrorizálják a dohány­gyári munkásságot. (Szabó István : De egyik oldalról sem szabad terrorizálni ! — Krisztián Imre : A leckét nemcsak feladni, hanem meg­tanulni is kellene ! — Ugy van! jobbfeiöl. — Beck Lajos : Túlsókat helyeselnek ott, ez a baj !) Tiltakozunk tehát az ellen, hogy a dohány­170. ülése 1928 május 15-én, kedden. gyári alkalmazottakat az ő lelkiismereti szabad­ságukban állandóan terrorizálják, de tiltakozunk az ellen is, hogy a dohánygyári alkalmazottakat olyan éhbéren tartsák, mint a milyenen tartják. Délelőtt Kabók vagy Rothenstein igen t. kép­viselőtársam — e pillanatban nem tudom melyik, de ez nem változtat a dolgon, a családból jött — azt mondotta, hogy a kávéra is forgalmi adót vetnek ki. Erre egy egységespárti orvos*képviselő­társam azt mondotta, hogy a kávé ital, tehát nem tartozik a szorosan vett tápanyagok közé. Igaz, hogy tévedését rögtön felismerte és vissza­szívta állítását, de ez nem változtat a lényegen. Én ezzel kapcsolatban csak arra mutatok rá, hogy százával vannak a magyar dohánygyári alkalma­zottak között, akiknek főtáplálékuk a kávé. Mél­tóztassék csak statisztikai szemlét tartani, mél­tóztassék csak körülnézni a dohánygyári alkal­mazottak életszinvonala körül s meg méltóztatik látni, hogy a dohánygyári alkalmazott reggel el­viszi az ő kis kosárkáját, szatyorkáját, — Pápán ép ugy, mint Pécsett s Pécsett ép ugy, mint a fővárosban, egyforma nyomorúságos a helyzetük a dohánygyári alkalmazottaknak — s ebben egy bögre, a bögrében pedig kávé van ; a legjobb eset­ben üres főzelék, de túlnyomó részben kávét visz­nek magukkal. Reggel egy darab száraz kenyeret esznek, délben szabad idejükben elfogyasztják azt a kis kávét és azután dolgoznak tovább, mig a munka­idő tart. Kérdezem, mélyen t. Képviselőház: Van-e okunk helyeselni ezt a pénzügyi politikát, amely­nek képviselője az igen t. pénzügyminister ur ? Nincs-e jogunk tiltakozni az ellen, hogy a do­hánygyári alkalmazottakkal úgy bánjanak, mint ahogy bánnak. (Graefl Jenő : Nincs azoknak semmi bajuk!) Én tehát ennél a kérdésnél majd egy határozati javaslatot fogok benyújtani. Le­hetséges, hogy majd a dohány jövedéknek egyik legfőbb őre, Tömöry államtitkár ur, ha beszéde­met el fogja olvasni, azt fogja talán mondani, hogy: hja, hiszen rosszul megy a dohánygyárak­nak, nincs meg az a jövedelmük, amely megen­gedné azt, hogy a dohánygyári alkalmazottakat jobban fizessék. Állitom itt, hogy a magyar kis­ipar — nem a nehéz iparról beszélek, nehogy Bíró Pál t. képviselőtársam félreértsen, (Derült­ség.) — és kiskereskedelem örülne, ha annak a haszonnak csak egy hatodához jutna, mint ami­lyen haszonnal dolgoznak az állami dohánygyárak. A rendelkezésemre álló statisztika szerint a magyar dohánygyárak 110%-os haszonnal dolgoz­nak (Bud János pénzügyminister: Ezt a bevételt melyik adóból akarja pótolni 1) Én tudok más megoldást is kéuzekri, mert érzem, hogy a pénzügy­minister ur most tőlem azt a választ várja közbe­szólására, hogy tessék valami uj adónemet kreálni, megteremteni, vagy tessék egyes adónemeket felemelni és ugy javítani a helyzeten. Ezt én nem mondom. (Zaj.) EU-nben azt mondom, hogy tessék t. pénzügyminister ur az adózók pénzéből befolyó jövedelmet másként kezelni. Ne méltóztassék itt egykori kur^usalakulatoknak milliárdokat adni ; mert pl. a Miskolci Üvegipar R.-t.-nak adott irtó­zatos összeggel a dohánygyári alkalmazottaknak, ezeknek a szerencsétlen páriáknak a jövedelmét gyönyörű szépen és hosszú időre rendezni lehetett volna. Ugy-e ön is elismeri ezt, t. pénzügyminis­ter ur? (t ud János pénzügyminister: Nem szól­tam semmit!) Nem javaslom önnek azt, hogy emeljen vagy drágitson, csak helyesebben, több szociális érzékkel kell kezelni az adózókat. Erre azt mondhatná pl. sokorópatkai Szabó István t képviselőtársam, hogy a drága szivarok­ból, a drága dohányokból jön be a jövedelem legnagyobb része. Ha esetleg ezt méltóztatnék gondolni, megnyugtatásul szolgáljon önnek az,

Next

/
Oldalképek
Tartalom