Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Âz országgyűlés 'képviselőházának 1 hogy nem ez a helyzet, mert a szegény emberek által elfüstölt áruból van a dohány lövedéknek a legtöbb haszna. Hiszen méltóztassék csak megnézni, hogyan nézünk ki a termelésnél ? (Krisztián Imre : A dohányzás nem kötelező ! ) A közbeszólás sem (Kfisztián Imre : De az nincs megadóztatva! - Derültség ) A finom pipa- és cigarettadohányból 3 5+7,321 kilogrammot termeltek, ellenben abból a közönséges dohányból, amelyből sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam is dohányzik, 8.358,832 kilogrammot termeltek, tehát az ország lakosságának szegényebb része által fogyasztott dohányból származik a dohányjövedék legnagyobb jövedelme. Ugyanígy van a szivarokkal és cigaretákkal. Szivart készitettek 94,62 .602 darabot, és ebből — én nem vagyok dohányos ember (Krisztián Imre : Hál' Istennek, én sem !), mert amióta köztem és a péuzügyminister ur között a diplomáciai viszony feszült, nem dohányzom, bosszút álltam rajta, tehát lemondtam a dohányzásról, (Derültség), de annyit tudok, hogy a cigarillos a legsilányabb dohánynemből készül, s ez a legolcsóbb szivar fajta, amelyet a legszegényebb emberek fogyasztanak — mondom, ebből a 94 millióból 55,002.700 darab ilyen cigarillos volt. Tulnyomórésze, több, mint 50%-a tehát a készitett szivaroknak a legolcsóbb szivarfajtára esik. Ha tehát ez a helyzet, hogy a dohányjövedék óriási haszonnal dolgozik, és az óriási haszonnak túlnyomó nagyrésze, legalább is 75—80%-a az apró, szegény emberek zsebéből kerül ki, ismétlem és hangsúlyozom, hogy lelkiismeretlenség a dohánygyári alkalmazottaknak ilyen módon való kezelése. Tudjuk, hogy ebben a 'teremben már valóságos tengeri kígyóvá nőtt a forgaímiadó kérdése, az a kivánsága a magyar dolgozóknak, hogy a forgalmiadót szüntessék meg. Fábián igen t. képviselőtársam hatalmas ütéseket mért az elmúlt időkben a forgalmiadóra, és érdemes volt megfigyelni akkor, az apró kis embereket. Azt mondták : No, hál' Istennek, most megkapta a kegyelemdöfést a forgalmiadó, reméljük, most a pénzügyminis ter ur el fogja törölni a forgalmiadót, megszűnnek a zaklatások, megszűnnek az örökös kinzások a forgalmiadó-ellenőrök által, és nem lesz többé forgalmiadó-ellenőr. Lestek, várták, mikor szűnik meg ez az átkozott adónem, a forgalmiadó, és mikor szűnik meg ez a terhes gárda, a forgalmiadó-elíenőrök gárdája. És hiába lestek. Nagyot puffant, amit t. képviselőtársam itt elmondott s aktaszerüen bizonyitott és igazolt, és a következménye volt egy nagy visszhang, amely azután eloszlott, és vége van mindennek. A forgalmi adó-ellenőrök ugyanolyan hangnemben és ugyanolyan modorban folytatják az adóbehajtást, mint ahogy azt eddig csinálták. De hát hogyne csinálnák, amikor a pénzügyminister ur az ő legfőbb védőszentjük, aki helyesli a forgalmiadó-ellenőrök által bevezetett formákat és helyesli azt, ha a kisiparosokat kinozzák és gyötrik. (Jánossy Gábor: Már hogy helyeselné !) Pedig most a kisiparosok nagymértékben pusztulóban vannak, hiszen — amint igen t. képviselőtársam délelőtt felolvasta—egyedül a fővárosban két hónap alatt 1198 üzem-beszüntetés történt a múlt év ugyanazon két hónapjának 680 esetével szemben, emelkedik a fizetésképtelenségek száma, s az iparos, aki éveken keresztül becsülettel, szorgalmasan dolgozott azért, hogy megmentse önállóságát és egyéni függetlenségét, dolgozott azért, hogy a mindennapi kenyeret megkeresse, most összeomlik és kénytelen iparigazolványát visszavinni, mert nem győzi az adókat, nem birják az idegei a forgalmi adó behajtását, nem birja elviselni azt az irtózatos lelki és fizikai gyötrelmet, K ütése 1928 május 15-én, kedden. &7? amelynek a forgalmi adóval kapcsolatban ki van téve. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János : Már most úgyis rövid az idő, hadd beszéljem azt ki. Elnök : Nem lehet alkudni, a házszabályok világosan rendelkeznek. Esztergályos János : T. Ház ! Ha ez a helyzet, ha ezt látom és látjuk valamennyien, akkor a legkevesebb, amit mi a kor ilánytól, de különösen a pénzügyminister úrtól kérhetünk, az, hogy tessék pénzügyi politikáját megváltoztatni, tessék gondoskodni tehát elsősorban arról, hogy az adózók zsebéből befolyt állami jövedelem csak olyan célokra fordíttassák, amely az állam szempontjából hasznos és kívánatos. Tessék a pénzügyi kormánynak eddigi politikáját megváltoztatni az állami alkalmazottakkal szemben, tessék az állami nyugdíjasoknak, állami alkalmazottaknak, különösen pedig a dohánygyári alkalmazottaknak fizetését és illetményeit akként rendezni, hogy emberhez méltóan élhessenek. Méltóztassék megszüntetni azt az állapotot, amely a dohánygyárakban van, hogy kényszeritik az embereket, hogy legjobb meggyőződésük ellenére olyan politikai szervezetekbe tömörüljenek, amelyek sem testüknek, sem lelkűknek nem kellenek. És tessék végre — ami mindig visszatér — a pénzügyminiszter urnák a forgalmi adót megszüntetni, vagy tessék legalább a forgalmi adó behajtásának azt a formáját megszüntetni, ahogyan ma történik. A kormányzatnak eddigi politikája itt csak keserűséget váltott ki, és pedig jogos keserűséget Itt van pl. egy eset. Ha az idő nem járt volna le, elmondhattam volna, hogy feltételezés alapján 600 pengőt vetnek ki egy szerencsétlen újságíróra. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni. Még sokan vannak feliratkozva, ne méltóztassék tehát mások szólásjogát sérteni a beszédidő jogosulatlan meghosszabbításával. Esztergályos János : Befejezem beszédemet. Azt, hogy találomra vetnek ki adókat, nem mondhatom el, mert időm lejárt. Én meg vagyok győződve róla, hogy ennyi panasz, ennyi jogos keserűség, amely az érdekeltek lelkületéből fakadt és amelyeknek mi itt hangot^ adunk, végre talán visszhangra fog találni a pénzügyminister urnái, aki ezek után gondoskodni fog arról, hogy becsületes pénzügyi politika következzék eddigi politikája után, olyan, amely az ország dolgozó népét megnyugtatja. Épen ezért tisztelettel a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »A Képviselőház utasítja a pénzügyminister urat, hogy a dohányáruk árát, különösen az olcsóbbfajtájuakét szállítsa le és a dohánygyári munkások munkabérét és nyugbérét a megélhetési viszonyoknak megfelelően emelje fel.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután a beszédemben előadottakból logikusan következik és természetes, hogy én a kormány politikáia iránt bizalommal nem viseltetem, épen azért méltóztassék megengedni, hogy kijelenthessem, hogy nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Szólásra következik % Héjj Imre jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Ház ! Azt hiszem, hogy a pénzügyi tárca tárgyalására hátralevő rövid időt helyesen használjuk fel akkor, ha az állami altisztek anyagi helyzetéről szólunk néhány szót. (Halljuk ! Halljuk !) Ez egy olyan kérdés, amelyben pártok és pártok közt különbség, vagy nézeteltérés nem lehet- (Fábián Béla: Ügy van!) És én azt hiszem, hogy az egész képviselőháznak egyetértésével találkozom akkor, amikor a pénz-