Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-170

Az országgyűlés képviselőházának 17G rajzában, azon szükségletekben, melyeknek kielégítésére hivatott és azon forrásokban, melyekből szedhető, a rövid lejáratú hitel problémája és a hosszú lejáratú hitel problémája. Mi a rövid lejáratú hitel 1 A rövid lejáratú hitel tipusa a néhány hónapos intézmény, a váltó. Kövid lejáratú hitel legitim igénylője pedig az, aki egy olyan termelési processzus részére kéri azt a rövidlejáratú hitelt, amely termelési processzus befejeződik akkor, amikor a hitel lejár. Ezt a kissé talán professzorálisnak látszó elmefuttatást azért voltam bátor elmondani, mert Magyarországon van egy kriptorövidle^áratu hitel, egy ál-rövidlejáratu hitel, amely megjelenési formájára ugyan rövidlejáratú hitel, lényegileg azonban nem, mert ennek a hitelnek igénylője akkor, amikor a hitelt felveszi már tudja, hogy a lejárat napján nem fogja azt visszafizetni, tehát váltóintézvény formájában hosszabb lejáratú hitelt igyekszik magának szerezni. Ezt is azért vagyok bátor tisztelettel elmondani, mert ez összefügg a rövidlejáratú hitel és a jegybank viszonyának problémájával. Ugy itt a Házban, mint a Házon kivül is bizonyos kritika tárgyává tették a Jegybank működését abból a szempontból, hogy a gazdahitelt nem ápolja oly mértékben, mint azt tehetné. Jelen felszólalásom célja kizárólag a gazdahitel kérdésével való foglalkozás, mert hiszen, — mint különben Szabó Iván képviselőtársam helyesen mondta — a nagyipar a hiteligényeket ki tudja elégiteni a nemzetközi piacon, vagy a helyi piacon is. Erről tehát ne beszéljünk. A kisipari hitel problémája pedig tulaj donképen azonos a gazdahitelek problémáival. (Fábián Béla: Sokszor teljesen elmosódnak a határok a kisiparos és a gazda között!) A Jegybanknak minden körülmények közt likvidnek kell maradnia. Nem szabad olyan hiteleket kielégiteni akarnia, amelyek valójában, lényegileg nem rövid lejáratú hitelek. Kriptorövidlejáratu hitellel a Jegybankhoz menni akarni helytelen cél, amelynek kitűzése helytelen. Amikor én az ál-rövidlejáratu hitelről beszélek, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ilyen hitel jogosulatlan. Lehet az rendkivül jogosult hitel és az esetek nagy részében igen jogosult hiteligény is, azonban kielégítésre nem ehhez a forráshoz kell fordulni, mert a Jegybank likviditását nem^ szabad kockáztatni. A Jegybank hitelkihelyezéseit felduzzasztani olyan hiteligényekkel, amelyek nem a nemzetközi értelemben vett váltóintézmények típusának kifejezői, amelyek mögött nem olyan kereskedelmi ügylet rejlik, amely rövid háromhat hónapon belül lezajlik: helytelen átformálása lenne a Jegybank üzletpolitikájának. Mit lehetne tehát tenni abban az irányban, hogy a rövidlejáratú hitelek is valamikép kedvezőbb kondíciókkal szerepelhessenek a gazda mérlegében? Ami a Jegybank kérdését illeti, a Jegybank statutumainak 58. $-a megengedi azt, hogy amennyiben ez a bank likvidálását nem veszélyezteti, — ez a kifejezés ott van — három hónapos váltók helyett mezőgazdasági célokra — sic, igy mondja a törvény — hathónapos váltók is leszámítolhatok legyenek. Itt van egy üzletág, amelyet a Jegybank kevéssé folytatott. Nekem nem nagyon tetszett az, amit az utolsó napokban olviastam az újságokban nem hivatalos helyről, hogy a pénzügyminister nyomása folytán a Jegybank ezt és ezt tette, kiterjesztette a hitelkereteiket satöbbi. Azt hiszem, a pénzügyminister ur meg is fog erről a helyről nyugtatni, hogy a kormánynak a Jegybank üzletpolitikájába nin). ülése 1928 május 15-én, kedden. 369 csen és nem szabad befolyásának lennie. Mi ezt a kötelezettséget vállaltuk és a jó- hiírét a mi Jegybankunk csak addig fogja nemzetközileg fentarthatni, amig ez a teljes függetlenség meg is fog maradni. A Jegybank legfeljebb ama vélemények súlya alatt, amelyeket a társadalom vagy a parlament nyilvánit, változtathat a saját legjobb belátása szerint üzletpolitikáján. Azt hiszem, — és ebben csatlakozom Szabó Iván képviselőtársam véleményéhez — hogy a vidéki pénzintézetek hitelkeretének bizonyos további emelése tényleg nem jár veszéllyel a Jegybank üzletpolitikájára nézve. Ugyanezek az intézmények úgyis bekerülnek a Jegybankhoz, de azokat már akkor egy nagybank zsírója terheli — ezt a kifejezést kell használnám — terheli pedig azért, merrt az ujabb két-három százalékos hiteldrágulást idéz elő a hiteleket igénybevevő gazda szempontjából. Nagyon vigyázok arra, nehogy a demagógia mezejére tévedjek, de nézzük a Jegybank mai váltótárcáját: ez körülbelül 300 millió pengő. A Jegybank mai jegyállománya körülbelül 460 millió pengő: tehát sokkal alacso; nyabb, mint a régi Magyarországnak utolsó pénzforgalma az Osztrák-Magyar Bank keretében volt, amelynek jegyforgalma körülbelül 2*5 milliárd volt. Ha ennek indexét — Ausztriát és az elvett részeket levonva — redukáljuk, marad körülbelül 25%, ami jelentene 600—650 millió aranykoronát, amely pengőre átszámítva lenne 700—750 millió pengő, ha nem is vesszük tekintetbe az időközben beállott áremelkedéseket, amelyek általános indexe ma körülbelül 140%. Semmi aggasztó nem lenne tehát abban, ha Magyarország jegyforgalma néhány száz millióval lenne magasabb, — ceteris paribus, erre is kitérek — mint a mai jegy forgalom. Az egyik határ: a fedezet. Tudjuk azt, hogy a törvénybeiktatott jegybank-törvény szerint megkivántatik a fedezetnél sokkalta jobban biztosítottuk bankjegyeink bázisát. Ez rendkivül értékes jelenség. Ma fedezve vagyunk körülbelül 47%-ig, de ha kikapcsoljuk azt az úgynevezett virtuális ügyforgalmat, amellyel tulajdonképen az állam feleslegeinek bonitását is biztosítjuk és csak a tulajdonképeni bankjegyeket vesszük, akkor majdnem 65—68% erejéig vagyunk fedezve. Én tehát csak megfontolásra merném ajánlani az intézet vezetőségének, amely vezetőség nemcsak Magyarországon, de azt hiszem, európai szempontból is az elsőknek egyike, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy vájjon olyan periódusokban, mint például a tavaszi nagy tőkeigény egészen az aratásig, aggályosnak tekintené-e árinfláció szempontjából és egyéb okokból a jegyforgalomnak bizonyos mérsékelt kiterjesztését a hitelkereteknek és a kontigenseknek megfelelő felemelése utján. (Helyeslés a jobboldalon.) A normális közgazdasági keringésben ez a pénz az aratás után úgyis visszajön és ősszel megint a normális jegyforgalmi egyensúlyi helyzet állana elő, (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik tanács, amit tisztelettel adni bátorkodnék. A másik az ugyancsak több oldalról már felvetett állami feleslegek kihelyezésének kérdése. Az állami feleslegek ma a Jegybanknál vannak és pedig a Jegybank zsirószámláján vannak kamatozatlanul. A magyar kormány azt hiszem ugy értelmezi — és természetesen lojálisán igyekszik értelmezni — a genfi második jegyzőkönyv 13. cikkét, hogy az állami feleslegek egyáltalában csak a Jegybanknál legyenek kezelhetők. Figyelemmel át-