Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
348 Az országgyűlés képviselőházának forgalma. 1928 márciusában volt a forgalom a legmagasabb az eddigi hónapokkal szemben. Ekkor 141.835 darabot helyeztek zálogházba és árverésre került 8928 darab zálogbahelyezett tárgy. Nem ijesztő számok-e ezek, t. Képviselőházi És még mindig bizakodnak, még mindig rózsásnak látják a jövőt ! Én ezzel szemben nagyon sötétnek látom, mondhatom, különösen nagyon sötétnek látom azért, mert nincs semerre olyan intézkedés-, amely bizakodóvá tehetne minket, amely reménységgel kecsegtethetne, hogy az anyagi, gazdasági helyzetnek olyan javulása fog beállni, amely javulás ezeket a súlyos terheket elviselhetőkké is teheti. Amikor ilyen súlyos kiadások vannak, amikor az adózó polgárok terhei ilyen nagyok, ugyan mit nyújt az adózó polgároknak az állam 1 ? Hogy mit nyújt, azt legjobban a szociálpolitikai teljesitménynél lehet meglátni. De az egész népjóléti tárca kiadásai 70-9 millió pengőt tesznek ki. Ebből is a bevétel 33-9 millió. Itt le kell még számitani a hadirokkantakról való gondoskodást, azonkívül le kell számitani nyolcmilliót, ami a rokkantadóból térül meg, le kell számitani azt a hatmillió pengőt, amelyet az appropriációs törvényjavaslatba foglaltak bele a hadikölcsönkárosultak felsegitésére és akkor kiderül, hogy gyermekvédelemre és a közegészségügyi, általában az egészségügyi intézményekre összesen csak 12-5 millió pengője van ennek a hatalmas bevételekkel dolgozó állami apparátusnak és minden bevétel elfolyik más célokra. Ezt mint helytelen irányt teljes joggal lehet kifogásolni és teljes joggal lehet követelni, hogy ezen a helytelen irányon az ország lakosságának érdekében mielőbb változtassanak. Olyan súlyosak az adóterhek, hogyha a fogyasztási, a forgalmi, szóval a közvetett adók összes előirányzását veszem figyelembe. azt a 606,330.000 pengőt és elosztom a keresők számával, kiderül, hogy egy keresőre 162 pengő közvetett adó jut. Azonban az egyéb közszolgáltatásokat is hozzávéve, kiderül, hogy Magyarország 3,452.000 keresőjére elosztva az adóbevételeket, 207 pengő államiadó jut egy keresőre, ami olyan súlyos teher, hogy teljességgel csoda, hogy már régen össze nem roppant az ország lakossága ilyen súlyos terhek alatt. Nem áll tehát az, amit hallottunk az előadói beszédben, hogy itt aggodalomra ok nincs, hogy itt adóemelés tervbevéve nincs, mert amint elsorakoztattam, több adónemből bevételi többletet irányzott elő a minister ur, és amint a főösszeg is mutatja, 110 millió pengővel haladja túl az 1928/29-ik évi előirányzás az előző évi előirányzást. Ez tehát azt jelenti, hogy itt, igenis, súlyosabb terheket kell elviselni, mert a gazdasági helyzet javulása egyáltalában nem várható és azok az adatok, amelyeket a csődökről, a kényszeregyességekről, a zálogházak forgalmáról itt megemlítettem, mind a súlyos terhek alatt való roskadozást bizonyitják és mutatják be számunkra. Ha talán valamiben keresem a reménységet, akkor mindig a sokszor hangoztatott és mindenkor ugy feltálalt beruházásokra tekintek, hogy ezek fogják a gazdasági életet fellendíteni, ezek fogják a gazdásági életnek vérkeringését mozgásba hozni. Viszont, ha a beruházások részleteit vizsgálom, akkor nem találok olyan komoly adatokat, amelyek ezt igazolnák, mert hogy pénzügyi tranzakciókat hajt végre a pénzügyminister ur a beruházások keretében, az tagadhatatlan, azonban az Okh. üzletjegyzésére előirányzott 400.000 pengő, vagy a 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. kis- és középipari hitelnek két milliója, vagy a piaci árusok hitelére előirányzott 500.000 pengő, vagy a Kisbirtokos Földhitelintézetének tőkejegyzésére előirányzott 3 millió pengő, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének előirányzott 400.000 pengő volnának azok a nagy reménységre jogositó számadatok, vagy beruházási ténykedések? Ezeket én egyáltalán nem tekintem ilyeneknek. Ne méltóztassanak félreérteni; én nem kifogásolom valamennyi tételt teljes egészében, csak azt állítom, hogy ezeket az összegeket a gazdasági élet vérkeringését megmozdító igazi beruházási ténykedésnek tekinteni nem lehet. El kellene vonni azokat az összegeiket, amelyek olyan célokra vannak előirányozva, amelyek szerintem nem feltétlenül szükségesek, mint például a rendőrség drótnélküli távirójára 325.000 pengő, a folyamőrség felszerelésének kiegészítésére 1,860.000 pengő, az állami hadianyaggyárra, a lőporüzem bővitésére 1,008.000 pengő, gázálarcokra, gázmaszkokra, védőkészülékekre 1,090.000 pengő, a honvédség lóállományának kiegészitésére 1,000.000 pengő. Ezek, t. Képviselőház, nem elsőrangú kötelességek; ezeket a kötelességeket akkor teljesítheti az állam, ha egyéb tekintetben rendben vagyunk, ha a gazdasági élet nem hever olyan romokban, mint amilyen romokban van ma; ha a betegeket el lehet helyezni kórházakban, ha nem az utcán pusztulnak el; ha elegendő lakás van, és nem kell még ma is a szabad ég alá lakoltatni családokat. Ha mindezek ki vannak elégítve, ha egészségügyi intézményeink oly módon vannak szolgálva, hogy azokat sakkal kevesebb kifogás érheti, mint amennyi most^ joggal érheti, akkor esetleg, talán ilyen kiadásokat is meg lehet engedni. Nálunk azonban az a baj, hogy minden olyasmit, amit felsorakoztattam, előtérbe helyeznek, minden egyebet, elsőrendű szükségletet pedig háttérbe szoritanak, s ha ezek ki vannak elégítve, akkor megállapítják, hogy nincs több pénz, a bevételekből egyebekre nem futja, és alkkor nemcsak hogy háttérbe helyezik ezeket, hanem teljesen kielégítetlenül maradnak a többi elsőrendű szükségletek. Ez helytelen munkálkodás és ezt igy tovább folytatni nem lehet. Nem látom tehát a pénzügyi tárca részleteiből, összefoglaló összegéből azt, amit itt az előadó ur elmondott. Én ebből nem tudok bizalmat meriteni. Miután még csak egy lépésnyi előrehaladást sem látok a pénzügyminister ur részéről abban az irányban, hogy az; adófizető polgárok terhein tényleg könnyitsen, ^ bizalmatlanságomat továbbra is fentartom és a tárca költségvetését a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Fitz Arthur jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Ház A köizönség bizalmatlansággal fogad minden adóztatási eljárást. Ennek okát én két körülményre vélem visszavezethetőnek. Egyik az, hogy nálunk évszázadokon át idegen kormány nevében és igen gyakran idegen érdekek számára szedtek adót. Nálunk nem ment a köztudatba az, hogy minden befizetett adó oly áldozat, melyet hazánk számára hozunk és oly kötelesség, mellyel a nemzet egészének tartozunk. Másik oka a bizalmatlanságnak az^ hogy az adózó polgár mindig aránytalanságot vél felfedezni az adóztatásban. Mindig azt látja, hogy a másik nálánál kevesebbet fizet s mindig ő fizet többet, holott kézzelfoghatóan tisztában van azzal, hogy neki van kevesebb jövedelmié.
