Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. 3il hanem kisegítő munkaerőket és ennek a munkálatnak befejezése után ezeket az alkalmazottakat el fogják bocsátani. • Ennél a tételnél nehéz gazdasági helyzetünkre való tekintettel szükségesnek tartom reámutatni a költségvetésnek azokra a tételeire, amelyek a tagositási költségekhez való állami hozzájárulásról, valamint a községek által önként foganatosított községi felmérések költségeihez való állami hozzájárulásról szólnak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a mi kimondottan gazdasági jellegű országunkban a tagosításnak rendkivül nagy fontosságát. Hiszen nemcsak a többtermelés, tehát a belterjesebb gazdálkodás szempontjából rendkivül fontos, hogy az egész község területén 30, esetleg 100 darabban szétszórt apró parcellák a lehetőség szerint egy tagba vonassanak össze, hanem a mai kiéleződött gazdasági versenyben legfontosabb ez az olesó^termelés szempontjából is. Hiszen az az idő^e* munkapocsékolás, amely ilyen szétszórt -: ap#óbb parcellák megművelésénél az egy tagban való műveléssel szemben teljes mértékben -kárbavész, mindenesetre csak a termeléshozam megdrágítására szolgál és ezzel versenyképességünk csökkentését fogja előidézni.- A tagosításokkal szemben a régebbi időben megnyilvánult ellenszenv már teljes mértékben megszűnt, most azonban a kisembereket épen a tagositási költségek nagysága, valamint az eljárás hosszadalmassága tartja vissza a tagositástól. Szükségesnek tartanám tehát, ha az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján az 1908 : XXX. tcikknek a tagosításokra vonatkozó rendelkezései revízió alá vétetnének, ezenkívül pedig a mostani nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel az 1908. : XXXIX. tcikknek az a rendelkezése, amellyel az állami hozzájárulás összegét a tagositási költségek 10 és 20%-ában állapitja meg, módosittatnék és ez az összeg most bizonyos mértékben felemeltetnék. Hasonlóképen áll a helyzet az országos felméréseknél is, amelyeknek csigalassuságu előrehaladása mind a hitel, mind a vagyonbiztoiiság, de legfőképen az adózás szempontjából igen hátrányos. Szinte elképzelhetetlen az, hogy még ma is vannak csonka Magyarországon egész vármegyék, ahol rendszeres felmérés még egyáltalában nem volt, ahol tehát az adózás, valamint a telekkönyvi adatok is mind csak bemondás alapján készültek. Hiszen a rendszeres felmérés alapján készül az. igazságos adóztatásnak legfontosabb alkatrésze: az adóbecslés és ugyancsak a rendszeres felmérések alapján készülnek a telekkönyvi betétek, amelyek már telekkönyvi jogukhoz fűződő minden kellékekkel rendelkeznek és vagyonjogi tekintetben megszüntetik a jogbizonytalanságot. Az igazságügyminister ur igen helyesen száz személlyel szaporította a telekkönyvezetők létszámát. Mit ér azonban ez akkor, ha tudjuk, hogy a hiteltelekkönyvek alapját képező községi felmérések még egyáltalában nincsenek meg? Tehát ezáltal csak azt fogjuk elérni, hogy személyzetszaporitást létesítettünk, azonban a tulajdonkénem célt, a jó telekkönyvet még ezzel nem tudjuk elérni, csak abban az esetben, ha az ezeknek alapját képező községi felmérések is minél gyorsabban befejeztetnek. Az országos felmérésre a mai állami szervezettel még körülbelül 40, vagy 50 esztendő szükséges. Hiszen ezen hosszú idő múlva újra kezdhetjük az egészet, ugyanott, ahol most végeztünk. Újra kezdhetjük azoknak a községeknek felmérését, amelyekben a felmérést mostanig befejeztünk. Ezt a rendkivül nehéz körül; ményt helyesen belátta a pénzügyminister ur i akkor, amikor már két esztendővel ezelőtt is állandóan 40.000—40.000 pengőt állított be a költségvetésbe, abból a célból, hogy bizonyos százalékban segélyezze azokat a községeket, amely községek önmaguk kívánják elvégezni ezeket a munkálatokat. Azonban ez a 10 és 20 százalékos hozzájárulás a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett igen csekély összegnek bizonyult. Szükséges volna tehát, ha ezt a száza* lékos hozzájárulást az állam nagyobb Összegben állapítaná meg és nagyobb összegeket venne fel a jövő költségvetésbe ezen cél megvalósítása érdekében. A személyi járandóságok emelkedésére némileg az is kihatással volt, hogy az alkalmazottak létszámát 97 fővel emelni kellett. Ez a létszámemelés csaknem egészében a vámigazgatásnál történt, ahol tudvalévőleg a forgalom megnövekedésével és e forgalom gyors lebonyolítása érdekében vált szükségessé a személyzetszaporitás. Szaporítani kellett azonban a biztosítási magánvállalatok állami felügyeletére hivatott testület létszámát is, különösen azért, mert hiszen tudjuk, hogy a valorizációs törvény erre a testületre már nagyobb munkakört hárit. A nyugellátások 2,635.530 pengővel emelkedtek egyrészt azért, mert hiszen a nyugellátásban részesültek száma 113 fővel növekedett, másrészt pedig azért, mert az 1927. évi 9000 számú ministerelnöki rendelet itt is bizonyos fokú nyugellátásemelést idézett elő. El kell azonban ismerni, hogy nálunk a személyi járandóságok a nyugati államok hasonló kiadásaival szemben lényegesen magasabbak. Pedig bizony egyáltalában nem mondhatjuk, hogy a magyar közalkalmazottak helyzete valami rózsás volna. (XJgy van! a baloldalon.) Ennek okát azonban legfőképen a trianoni szerződés kegyetlen intézkedéseiben találjuk, amidőn láttuk azt, hogy a megszálló hatalmak ezerszámra üldözték ki otthonukból a szerencsétlen tisztviselőinket, akiknek megélhetéséről ideiglenesen a magyar kormány volt kénytelen gondoskodni. (Egy hang a középen: Amiről Genf nem akar tudomást szerezni!) Ezt a szomorú helyzetet látva, nem tudom eléggé hangsúlyozni, t. Ház a közvélemény előtt annak szükségességét, hogy lehetőleg tartsák vissza a jövő nemzedéket a kevésbbé produktív közpályákra való tolulástól és inkább önállóan, teljesen függetlenül gazdaságig téren próbáljanak elhelyezkedni, mert minél kevesebb exisztencia nehezedik az államra és kívánja magát az állammal eltartatni, annál nagyobb és erősebb lendületet fog venni a magángazdaság fejlődése. (Egy hang a középen: Csakhogy akkor a kormány tönkremegy!) A dologi és más hasonló természetű kiadások 5,412.250 pengő emelkedéséből 4,952.161 pengő esik a dohányjövedék kiadásaira. Tudniillik a dohányfogyasztás Magyarországon az utóbbi időben igen nagy mértékben emelkedett, és ennek következtében nagyobb dohánymennyiségre volt szükség, s ezzel kapcsolatban a dohánygyártási költségek is szaporodtak. Ebbpl az emiitett összegből 2-5 millió esik a dohányvétel többletére, 2-4 millió pedig gyártási költségekre és 250.000 pengő az 1927 : XXI. te. következtében a dohánygyári munkások betegségi és r baleseti biztosításának hozzájárulására szükséges. A sóbeszerzéssel kapcsolatban 393.830 pengő emelkedés mutatkozik, ami annak következménye, hogy a múlt évi 730.000 métermázsa sóval széniben a következő költségvetési évben 768.000 métermázsa só beszerzése vá'lik szükségessé. 48*
