Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

'Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 3âS táblázatait, amelyekből megállapíthatjuk, hogy százalékszerüen kiszámítva Olaszország* 60 százalékkal, Franciaország 80 százalékkal, Németország 140 százalékkal, Anglia 400 százalékkal fizeti jobban tisztjeit, mint mi. S ha ehhez még a megélhetési indexet is hozzáveszem, akkor ez az amúgy is nagyon szomorú statisztika még sokkal nagyobb százalékkal esnék a mi tisztikarunk rovására. Szembeszökőnek kell tartanom, hogy a hadbirák nincsenek külön státusban, mint a polgári biróságok tagjai. Ez ugy tűnik fel, mintha a birák működését az állam sem tekin tené egyformának. Arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy a katonai bírákat is a polgári bíráknak megfelelő státusba csoportosítsa. A tisztikar tagjait azért sem lehet az állami tisztviselőkkel összevonni, mert a tisztek, köztudomás szerint semmi más hivatalt, semmiféle mellékfoglalkozást nem vállalhatnak. Ma már alig. látunk uniformisban tiszteket, ami nemcsak a trianoni béke következménye, hanem annak is, hogy a tisztek érzik, hogy nem tudják az anyagiak miatt az egyenruha tekintélyét megóvni. Tisztelettel javaslom, hogy a magyar tisztikar számára külön státus létesíttessék, hogy ezáltal, mint a haza védőit, kitüntethessük őket, annál is inkább, mert a trianoni béke őket nyomja a legjobban, amely az előléptetéseknél is érezteti hatását. A tisztikarnak egyik legfontosabb és legégetőbb sérelme ma a lakáskérdés. A trianoni béke következtében ugyanis megcsonkított hadseregünket többször kellett átcsoportosítanunk, úgyhogy a tisztikar jelentékeny része volt az állomáshely-változtatás miatt költözködésre Ítélve, és tekintettel arra, hogy a parancsnoki állások is bizonyos rendfokozathoz vannak kötve, csaknem minden tiszt az előléptetéssel még helyőrségváltoztatásra is van kárhoztatva. Mig tehát az állami tisztviselői karnál az előléptetés mindig anyagi előnyt hoz, addig a katonaságnál minden előléptetés, ha az. hely őrségváltoztatással van összekötve, anyagi károsodást jelent. Tudjuk, hogy a katonaságnál épen a bajtársiasság az, amelyet ápolni kell, és ez helyes is. De mivé lesz a bajtársiasság egy olyan tisztikarban, amely csak a szolgálatban érintkezik egymással? Hiszen erre máskép nem képes, miután megfelelő lakása nincsen? Az egyik napilap — azt hiszem, a Nemzeti Újság — foglalkozott ezzel a lakáskérdéssel és nagyon nyomorúságos helyzetet festett, úgyhogy amikor ezt olvastam, szinte pirultam, mert egy közbecsülést érdemlő testület nyomorúsága volt abban kiteregetve. És a cikket, természetesen, mert helytálló volt, meg sem lehetett cáfolni. A lakáskérdés megoldását a tisztikarnál helytelenül vitték keresztül akkor, amikor milliárdos költséggel a laktanyák férőhelyeit alakították át tisztilakásokká. Miután most kitűnt, hogy a legénységnek ezekre szüksége van, egymásután mondanak fel ezeknek a tiszteknek. A tisztikarra elkeserítő és lealázó az, hogy őket olyan lakásokba akarják most áttenni, amelyeket a főváros nem tudott kiadni, amelyek a proletárlakosság részére készültek és amelyekről a Pesti Hirlap cikkeket, fényképeket közölt. És ez történik akkor, amikor ma is érvényben van a beszállásolási törvény, amely azt mondja, hogyha a tiszt állomáshelyén lakbérért lakást kapni nem tud, ugy a házbérkülönbséget az illető város köteles megfizetni. Mármost lehetséges-e az. hogy nős és gyermekes, családos tiszteket olyan két-két szobás lakásokba helyezzenek el, ahol négy-négy lakásnak van egy fürdőszobája? Vagy lehetséges-ö az, hogy akár a Ludovika Akadémián, akár a Ferenc József-laktanyában szolgálatot teljesítő tiszt, ötnegyed órai villamosút távolságnyira lakjék? Avagy hogyan lehetséges az, hogy egy állami bérházban lakó őrnagy, akinek rangja szerint négyszobás lakás járna, negyedévi háromszobás lakbérére 460 pengőt fizessen rá akkor, mikor a háromszobás állami lakbérére csak 826 pengőt kapott? Hangsúlyozom, ez egy állami bérházban történt. Németország békében is és ma is tisztában van a tisztikar és a hadsereg jólétének szükségességével és azt ma is, legyőzött állapotában is szem előtt r tartja, úgyhogy Németország etekintetben még a győző államok elé is került. Amikor az elmúlt nyáron egy magyar tábornok kint járt Németországban és beszélt egy német alezredessel, szóbakerült a lakáskérdés is és a német alezredes elmondotta, hogy neki, akinek felesége és két gyermeke van, hétszobás lakás van. Egyik szoba az Övé, a másik feleségéé, a harmadik és negyedik gyermekeié, van egy ebédlője, dolgozószobája, fogadója és hozzátette, hogy kevesebben már igazán nem lakhatik. A magyar katonatiszt, aki aktiv tábornok, nem mondta meg ennek a német alezredesnek, hogy neki odahaza csak kétszobás lakása van. A fő hiba természetesen az, hogy a jelenlegi tiszti lakásbérért nem lehet megfelelő lakást kapni. Ebből a célból a következő határozati javaslatot bátorkodom benyújtani (olvassa): »Utasitsa az Országgyűlés a honvédelmi minister urat, hogy a pénzügyminister úrral egyetértőleg a tisztikar részére olyan lakbért folyósítson, mely a tisztek részére előirt nagyságú lakásibérét teljes egészében fedezi.« A múlt évben a ruhakarbantartási átalány sürgős felemelését is kértem, mert csakis ebben az esetben lesz lehetséges, hogy egy honvédtiszt rangjának, társadalmi állásának megfelelő ruházatban jelenjék meg ugy szolgálatban, mint szolgálaton kivül. Tavaly óta ebben a tárgyban semmi sem történt. Ha a tiszti fizetés olyan arányban emeltetik fel, hogy a ruházati átalányra egyáltalán nincs szükség, ugy a legnagyobb örömmel javaslom annak eltörlését, de amíg a tisztikarnak a nemzet nem ad annyi fizetést, hogy abból ugy tudjon megélni, amiat azt a tiszti állással kapcsolatban az ország tőle elvárja, addig ezen átalánynak legalább is kétszeresére való felemelését tartom szükségesnek. Mert mi fog történni, ha egy tiszt becsületügyi eljárást kér maga ellen azért, mert a tiszti állás követelményeinek fizetéséből nem tud eleget tenni? Ezért tisztelettel a következő határozati javaslatomat vagyok bátor benyujani (olvassa): »Utasítsa az Országgyűlés a honvédelmi minister urat, hogy a tisztek ruhakarbantartási átalányát kétszeresére emelje fel.« A valorizációs javaslattal kapcsolatban nagy örömmel hallottam, hoigy a pénzügyminister ur a tiszti kauciókat is az árvák pénzéhez hasonlóan aikarja biszonyos százalék erejéig valorizálni. E pontnál arra kérem a honvédelmi minister .urat hogy ha más lésa a valoriteáció a sajátjegyzésü és más a vett, vagyis nem saját jegyzésű hadiikölcsöniiél, ugy a készülő javaslatba vétessem be egy pontot, mely szerint azok a tisztek, akik például öröklés utján felmenő rokonaiktól hadikölcsönt örököltek vagy örökölni fognak, azt bármikor a letétben lévővel később is kicserélhessék. Ezetokivül kívánom, hogy ne csak a hadikölcsönök, hanem mindazok az állampapírok is valori záltássanak. amelyek mint a tiszti óva-