Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

59. ülése 1928 május 11-én, pénteken. 322 Az országgyűlés képviselőházának paranccsal berendelték a szíjgyártó és bőrfeldolgozó .kisiparosokat a gyárakba segédeikkel, tanoncaikkal egyetemben és a gyárak éhbérért dolgoztatták őket. Ez igy ment mindaddig, amig a megélhetési kényszer arra nem vitte őket, hogy inkább kimennek a frontra fegyverrel szolgálni a hazát, sem minthogy idehaza családjaikkal nyomorogjanak. (Dabasi Halász Móric: Nem tudom, honnan vette ezeket az adatokat. Nem helytálló adat egy sem.) Mig a háború más iparágakban némi konjunktúrát jelentett, addig a szíjgyártó kisiparra pusztulást hozott. (Zaj.) A háború után jött a teljes gazdasági leromlás, a munkahiány és a szíjgyártó és nyerges ipar is nagyot hanyatlott. Békében háromféle szíjgyártó iparos volt. Az első csoportba tartoztak azok, akik az egészen finom kézimunkákat készítették, a finom lószerszámokat és lovagló felszereléseket. A másik csoportba tartoztak azok^ akik rendes polgári szíjgyártó munkákat végezték és a harmadik csoportba azok, akik olcsó lószerszámokat, igáslószerszámokat készítettek és a vásárokra jártak. Ezekből kerültek ki azután vegyesen a gyári munkások, de ezeknek legtöbbje a kisiparba többe már vissza nem tért. Ma a helyzet az, hogy az öreg mesterek lassan kihalnak, utánuk kiöregszenek a meglevő kisiparosok is. Segédeket, tanoncokat ilyenformán nevelni nem tudnak, úgyhogy ki fog halni ez^ az ezeréves, tisztes kézműves iparág. (Mozgás.) A háború alatt és után a mi fogyasztó közönségünk is hozzászokott az olcsó cikkekhez és nem. azt nézi, amikor valamit vesz, hogy mit ér az, hanem hogy mibe kerül. Ugyanigy vagyunk a hondvédség e szakmabeli beszerzéseinél is. Az kapja meg ezeket, aki a legkevesebbet kéri, amit én sérelmesnek tartok... (BorbélyMaczky Emil: Aki a legjobbat szállítja! — Szilágyi Lajos: Ezt bizonyítani kellene.) Sérelmesnek tartom azt, hogy nem látom azokat a szállitási, sőt még inkább átvételi biztosítékokat, hogy az ajánlott összegekért valóban a megfelelő minőségű és jó kivitelű bőrnemüt kapja a hadvezetőség. (Mos ff ás.) Ha valamelyik szállító kapzsiságból vagy nyerészkedési vágyból silányabbat szállít, azt kímélni nem szabad, legyen az bárki is, mert mindnyájunk kötelessége, hogy a hadsereg vitális érdekeit megvédelmezzük. (Szilágyi La ins: Ha ez igaz, akkor visszaélés esete forog fenn!) A szíjgyártó kisipar megmentése és munkával való ellátása céljából arra kérem a honvédelmi minister

1 urat, állítson fel egy katonai mintakészitő bizottságot, azzal a rendeltetéssel, hogy minden jelentősebb bőrhadfelszerelési cikknek állapítsa meg az árát, s hogy a mintákat olyan kivitelben és olyan minőségű bőrből készítse, amelyet a hadsereg érdeke megkövetel. Azonkivül állapítsa meg az egyes cikkeknél felszámítható^ maximális rezsit és hasznot, hogy a hadvezetőség se fizessen rá. Viszont nem fordulhat akkor elő az sem. hogy gépszij- és bőrhulladékokból készült cikkek kerülhessenek leszállításra. (Szilágyi Lajos: Hol van ez? Ez nem áll! Ez gyanúsítás! — Horváth Mihály: Ilyet nem hallottam! — Farkas Elemér: Ez gyanúsítása a honvédségi szállításoknak! — Állandó zaj a közéven. — Elnök csenget, — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Konkrétumokat! Konkrét adatokat kérek! — Dabasi Halász Móric: Félrevezették önt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas Elemér: Nem lehet ilyet állítani! — Horváth Mihály: Honnan hallotta ezeket?) Vértes Vilmos István: Ezeket az adatokat szíjgyártó- és kézművesiparosoktól kaptam, (Felkiáltások a középen: Érdekélt fél! — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A másikat megrágalmazzák! Konkrétumokat kérek!) akiket fel fogok szólítani arra, hogy nevezzék meg azokat az eseteket, ahol nekik ilyen nagy sérelmeik voltak. (Farkas Elemér: Ez nem sérelem, ez egyszerű rágalmazás! Vagy az ipartestület vagy a képviselő ur bizonyítani tartozik! — Szilágyi Lajos: Hamis adatokat adtak a képviselő urnák!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy házszabályaink 209. §-a értelmében beszédet olvasni tilos. Legyen szíves tehát beszédét szabad előadásban megtartani! Vértes Vilmos István: Harmadik kérésem & honvédelmi minister úrhoz az, hogy irjon át a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy a lókiviteli engedélyek megadásánál kösse ki, hogy minden szállítócég legalább egy jóminőségü, előírásszerű bőrkötőféket tartozzék a magyar kisiparosoktól vásárolni. Azt hiszem, hogy a magyar lókivitelt ezzel a kis drágítással nem fogjuk megnehezíteni. A költségvetés általános tárgyalásánál Karafiáth Jenő t. képviselőtársam (Kabók Lajos: Most jön a háznagy ur!) pontos, számszerű statisztikát tárt fel ellenségeink szárazföldi és légi haderejéről, (Zaj.) — Elnök csenget.) amelyből viszont következtetést vonhatunk le arra nézve, hogy a jövőben milyen veszedelmekkel állunk szemben. Ugyancsak ezzel a tárggyal foglalkozva, Szepessy Géza képviselőtársam felhívta a t. Ház figyelmét^ a megbízható tiszti- és altisztikar szomorú és nehéz anyagi helyzetére. Mosit abból az elvből indulok ki, amelyet Farkas Elemér t. képviselőtársam délelőtti parlamenti beszédében precíze állapított meg, hogy az úgynevezett Népszövetség bizonyos esetekben, amikor komoly ellentétek merülnek fel a nemzetek között, nem; lesz képes ezeket az ellenteteket békésen kiegyenlíteni és rá akarok mutatni arra, hogy épen nálunk, ahol zsoldos hadsereg van, mennyire fontos az, hogy az egyedül megbizható tiszti és altiszti kar anyagi megélhetésének kérdését sürgősen rendezzük. Fontos ez annyival is inkább, mert a ministerelnök ur február 22-én az öngyilkosságok tárgyában előterjesztett interpellációra adott válaszában is rámutatott arra. hogy épen a véderőnél, a katonatiszteknél milyen nagy az öngyilkosságok száma, hogy ezeknél az arányszám egymillió lélekre átszámítva 1079. (Borbély-Maczky Emil: Tévedés! Nem a tiszteknél, hanem általában a katonaságnál!) Igen, a katonaságnál. Megállapította a ministerelnök ur akkor azt is, hogy ennek okai a gazdasági bajokban keresendők. Az államhatalomnak ma legerősebb tényezője és támasza a hadsereg. A magyar véderő ősidőktől fogva nemzeti alapokon nyugodott és évezredes katonai multunk a bizonyság amellett, hogy harci készségünknél csak nemzeti hagyományainkhoz és az ősi dicsőséghez való ragaszkodásunk volt nagyobb. Nemzetünk sorsát a múltban is, a lét vagy nemiléit nehéz napjaiban a magyar katonai fegyvereknek ereje^ mentette meg. Jövendő biztonságunknak és létünknek alapja tehát ezután sem lehet más, mint a hadsereg Ez vezet csak a területi integritáshoz es ez vezet a magyar feltámadáshoz, amely nélkül nincs, de el sem képzielhető békés magyar élőt! Ha most végignézünk a költségvetés téte^ lein, szomorúan kell megállapítanunk azit„> hogy a honvédelmi, tárca költségvetése a legmostohább. Szomorúságunk pedig még hatvány ozódni fog, ha a külföldi államok hadügyi költ-