Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

'Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május ll-én, pénteken. á9? legteljesebb mértékben teljesítettük, (Ugy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert itt van meg azután a maga nagyszerű hivatása, való­ságos nemzeti missziója annak a tisztikarnak. A leszerelésről Lord Robert Cecil, aki kez­dettől fogva résztvett a trianoni szerződés megalkotásának nagy munkájában, aki a Nép­szövetség művében is éveken keresztül közre­működött és aki most elkedvetlenülye vonult vissza anglai birtokára, látva a teljes ered­ménytelenséget, a leszerelésről azt mondotta hogy: »Hogyan kívánhatjuk mi Németország­tól, hogy egy olyan kötelezettséget teljesitsen, mint amilyen a leszerelés, mindaddig, amig mi nem teljesitjük azt a kötelezettségünket, hogy az általános leszerelést végrehajtsuk?« (Szilágyi Lajos: Azt pedig Karafiáth Jenő el­mondotta, hogy ők hogyan szereltek le! Világ­csalás az egész leszerelés!) Megjósolta Lord Robert Cecil, hogy Németország és szövetsé­gesei fegyverkezni fognak abban a pillanatban, amikor észreveszik azt, hogy nem komoly a le­szerelés az entente-államok részéről. (Szilágyi Lajos: Aliig fegyverkeznek!) Én nem akarok arról beszélni, milyen zsák­utcába jutottak volt ellenségeink az által, hogy az általuk vállalt kötelezettség összeütközött azzal a félelemmel, amelyet a legyőzöttekkel szemben éreznek. (Ügy van! Ugy van! a jobb­és a baloldalon.) Szilágyi Lajos t. képviselő­társam nagyon helyesen mondotta, hogy Kara­fiáth Jenő képviselőtársunk hatalmas nagy ta­nulmányra valló beszédében fejtette ki a le­szerelésnek lényegét, (Szilágyi Lajos: Lelep­lezte a svindlereket!) kifejtette azt is, hogy ho­gyan fegyverkeznek ellenségeink. Nála szeb­ben és jobban erről a kérdésről még senkit' sem hallottam beszélni. (Szilágyi Lajos: Svindli az egész!) Csak arra kivan ok rámutatni, hogy amikor mi teljesen le vagyunk szerelve, és amikor ellenségeink egyre fenyegetőbben fegy­verkeznek, a tisztikar hivatása és missziója az, hogy meggátolja a lelkek lefegyverzését, ame­lyet defetizmusnak nevezünk, (Ugy van! Ugy van!) r a lelkeknek azt a leszerelését, amely kis­hitűségre vezet, sötétenlátásra vezet és amely a legnagyobb veszedelmet jelenti számunkra. (Farkas Elemér: Itt van a legnagyobb hiba, ezt kell megszüntetni, Ugy van! Nagyon he­lyes!) Mussolini Diaz tábornok temetésén a tábornokokhoz beszédet intézett, amelyet így fejezett be: »Tisztelt uraim! Foglalkozzanak önök a hadsereg* nevelésével, a legénység okta­tásával, a legénység kiképzésével. A nemzet értéke attól függ, hogy milyen a hadsereg harc­képessége. (Ugy van! Ugy van!) A harcképes­ség attól függ, hogy hogyan foglalkozik a tisz­tikarnak minden egyes tagja a legénységgel.« (Ugy van! Ugy van!) Ezt tartom én a legna­gyobb fontosságúnak, hogy a tisztikar minden egyes tagja valósággal atyja legyen a legény­ségnek, (Helyeslés.) hogy az bizalommal for­dulhasson hozzá, hogy az egyéni nevelésben, egyéni oktatásban részesüljön. A tisztikar hi­vatása, hogy a legénység lelkét nevelje, (Élénk helyeslés.) hogy belevigye a hazaszeretetet a hadseregbe. Mert a hazaszeretet adja meg a lelkét a hadseregnek. (Ugy van! Ugy van!) Enélkül a lélek nélkül az egy egyszerű gép, amely mechanikusan végzi köznapi feladatait. Ez a lélek a mi erőtartalékunk, ez a hazasze­retet a mi jövőnk. (Ugy van! Ügy van!) Be­csületes multuniki kívánatossá teszi barátsá­gunkat, hazaszeretetünk értékessé teszi szövet­ségünket és már azt látjuk, hogy ellenségeink félnek tőlünk, mert fegyverkeznek; azt látjuk, hogy barátaink ápolják barátságunkat, mert ez a barátság értékes az ő számukra. (Ugy van! Ugy van! jiobbfelől.) Azt látjuk, hogy már a semlegesek is keresik szövetségünket, mert mi hü szövetségesek voltunk a világháborúban és hivek leszünk ezután is, mint szövetségesek mindhalálig. Mert magyarnak lenni annyit jelent, mint hűnek lenni, (Ugy van! Ugy van!) magyarnak lenni annyit jelent, mint jobbnak lenni, mint lelkesebbnek lenni, mint szenvedni tudni és remélni felt ám adást. (Éljenzés.) Re­ményünk a feltámadásra megvan, ha el nem veszítjük hitünket, ha nem puhulunk^ el, ha nem senyvedünk el. Hiszen a tatárjárás majd egy szálig elpusztított bennünket és rá száz évre, Nagy Lajos birodalmában, mint egy vi­lághatalom, újjászületett Magyarország. A tö­rök! hódoltság idején a végbeli vitézek, neme­sek odatódultak az akkori csonka országba, mint ma idejön a megszállott részekről kiül­dözött magyarság, akkor is gondoskodtunk róluk és gondoskodunk róluk ma is, hogy el ne pusztuljanak, hogy el ne vesszenek. A maj­tényi silkion letettük a fegyvert éa az a csá­szári hatalom, amely előtt letettük, körülbelül fél évszázad múlva máir ott könyörgött nálunk fegyveres segítségért. Világosnál kettétört a kardunk és pár évtized múlva ott álltunk az egész világnak ámulatára, mint egy nagyha­talomnak virágzó országa. Akkor is elvesztet­tünk mindent és akkor is visszanyertünk min­dent. Most is elvesztettünk mindent és most is mindent vissza fogunfc nyerni. Vissza_ fogunk mindent nyerni, hogyha nem veszítjük el a lelkünket, hogyha nem száll meg bennünket a kishitűség, a söitétenlátás, ha nem száll meg bennünket a defetizmus, hanem bizunk a jö­vőben. Lefegyvereztek bennünket, elvettek tő­lünk mindent, de él és virul a nemzet élet­ereje, él és virul a nemzet Önérzete s él és virul a vitézség. Ezeréves fajtánk mint kőszik­lából kizöldülő fenyőfáinak sudara tör az ég felé, melyet semmiféle titkon ölő s zu néni fog megőrölni, és az éjsizalkában kopácsoló férgek egész hadserege sohasem fog megdönteni. Van olyan páratlan emberanyagunk, amely ra­gyogói betűkkel irta bele nevét a vitézség ér­demkönyv é'be. És él bennünk egy rejtett kincs: a lélek, és van egy nagy erőtartalékunk : a be­csület. Háborút nem akarunk, békebontók soha nem leszünk, nem fogunk soha senkit megtá­madni, de ha ellenségeink azt alkíarják, hogy átvonulóterület legyen a mi szegény kis csonka országunk, (Farkas Elemér: Pedig ezt akar­ják!) ha ellenségeink azt akarják, hogy ne tud­juk megvédeni semlegességünket, és ha a s ore, a végzet, a világhistória kérlelhetetlen ereje azt akarja, hogy ne őrizzük meg semlegessé­günket támadó háború esetén, akikor nekünk igenis, tudatában kell lennünk annak, hogy mi a világtörténelem országútján vagyunk, hogy nem ülhetünk ölhetett kézzel, nem ma­radhatunk "tétlenül, mert különben^ keresztül­gázol rajtunk a világhistócriának száguldó sze­kere. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mi a hadak utján vagyunk, nekünk meg kell védenünk azt, ami ezer éve a mienk. (He­lyeslés a jobboldalon és a közéven.) A magyar nemzet a vitézi erények és a hősi halál nem­zete. Nekünk nincs ágyúnk, de van lelkünk; nincsenek hadirepülőink, de igenis van maga­san repdeső katonai szellemünk; nincsenek tankjaink, de vannak vitézi erényeink, vannak nagy hagyományaink, és vannak hősi halot­taink, akiknek emléke .szent, akiknek hírei, hite, nimbusza kitartásra, küzdelemre buzdít bennünket. A múlt talizmánja ez és a jövő zá­loga. 42*

Next

/
Oldalképek
Tartalom