Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

Az országgyűlés JcépviselOkázánah 168. Iáris rendelkezések, azonban méltóztassék meggondolni, hogy ma talán sürgősebb szüksége áll be annak, hogy az egyes törvényeken novelláris utón változtassunk. Különösen az elmúlt négy-öt esztendőben egész gazdasági életünk olyan hullámzáson és olyan átalakuláson ment keresztül, hogy a jogi rendszer és a jogrend beállításának követnie kell a gazdasági életet s igy ennek megfelelőleg voltunk kénytelenek novelláris utón, szinte sürgősen, kényszerülten rendezni ezeket a kérdéseket. Normális időkben, normális viszonylatok között azonban teljesen heisres azaz állásfoglalás, hogy novelláris utón ne történjék a törvényeken változtatás, hanem csak rendes kódexek, törvények utján. Felhozta t. képviselőtársam az egyesbirói intézményt, és diffikultálta ezt. Tökéletesen igazat adok t. képviselőtársam ezirányu aggályainak. A múlt évben ugyanezeket az aggályokat fel méltóztatott hozni. Erre azt mondottam akkor, hogy igén t. képviselőtársam könnyű helyzetben van, mert ő a teótria bitumenjein jár, én pedig ennek a csonka országnak sáros, szegényes útjait járom. Nevezetesen hogyan áll a dolog? Hiszen majdnem négy szem között vagyunk és beszélhetünk erről a kérdésről őszintén. (Derültség.) Igen t. Képviselőház! Mint délelőtt is mondottam, előttem két ut állt a választásnál. Az egyik az, hogy lecsökkentett birói létszámmal várni a régi eljárások mellett az igazságügy jobb vitelére, vagy pedig a birói létszámcsökkentésnek megfelelő módon lecsökkenteni magának az eljárásnak minőségét, nívóját is. Erre én nem vállalkoztam, nem is vállalkozhattam, mert bennem él, élt és mindig élni fog a remény, hogy ez az idő nem tart örökké, hogy ez az idő el fog mulni, hogy jönni fog egy boldogabb idő, amikor ezeket az intézkedéseinket életben kívánjuk látni. Én ezeket az időket ugy tekintem, mint egy nehéz betegség napjait, éveit. Ez a betegség el fog mulni és nekem minden törekvésem az, hogy ne engedjem ebben a betegségben elpusztulni azt az igazságügyi eljárást, és azt az igazságügyi szervezetet, amelyet a háború előtti időben a mi nagy eleink a maguk szellemi munkájának, a maguk anyagi erejének odaadásával olyan magasra felépítettek. Már most ennek a kérdésnek megoldására máskép nem válla lkozhatom, mint olyan módon, ha azt a kevés birót ugy osztom el, hogy ezeket az eljárásokat le tudjam folytatni. így jutottunk el az egyes birói intézményhez. Elismerem, hogy ez nem ideál, ez nem kívánatos, és én nem is vagyok barátja az egyes birói intézménynek, azt szükségintézménynek tartom és én leszek a boldog, ha megérhetem azt, hogy ezt a szükségintézményt hatályon kivül tudjuk helyezni és vissza tudunk térni a nyugodt, biztos itélkezésü és biztosan haladó tanácsi bíráskodás mezejére. Ugyanígy állunk a fellebbezési tanácsokkal is. Egy ideál az, amit méltóztatott rajzolni a táblai ötös-tanáccsal. Tökéletesen osztozom az igen t. képviselő ur felfogásában, amenynyiben a táblai ötös-tanács garanciát nyújtana nekem arra, hogy a legfelsőbb jogorvoslati fórum kizárásaival befejezzem az ügyeket, sajnos azonban, be kell vallanom, hogy^ ezt nem tudom megtenni a miatt a szegénység és nyomorúság miatt, amelybe egyrészt a trianoni békeszerződés folytán jutottunk, másrészt pedig a népszövetségi kölcsönnel kapcsolatos intézkedések következtében. (Gál Jenő: Kicsit kevesebb pénzt a Fnturának, a Hangyának és ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. %11 mindjárt megvan a pénz rá! — Esztergályos János: És más egyebeknek!) Igen t. képviselőtársam diffikultálta, hogy az igazságügyi rendeletek gyakran bizonyos jogelveket szabályoznak és ebben a tekintetben rámutatott az illetékügyi rendeletekre. Ez is olyan kérdés, amely a szükség folytán állott elő, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ezek az illeték-rendeletek összefüggésben voltak a pénz értékének változásával. A pénz stabilizálódván, ezek a rendeletek, azt hiszem, most már huzamosabb ideig állandók maradnak. Egyáltalában, ami a rendeletekkel való dirigálást és kormányzást illeti, mindent, csak azt nem, mert ez arra a vezető államférfira nézve, aki ezekkel a rendeletekkel kormányoz, nemcsak kifelé, nemcsak a Képviselőház felé, de befelé is olyan felelősséget hárit, amely a felelősségnek a vállalására igazán olyan bátorság szükséges egy alkotmányos országban, amely bátorság talán nem mindig van meg az emberben ehhez, legalább bennem nem igen van meg a tekintetben, hogy én definitiv, életbevágó kérdésekben, rendeleti intézkedésekkel intézkedjem. Ami a szegényjog kérdését illeti, az tényleg ugy áll, amint t. képviselőtársam elmondotta. Nagyon sok visszaélés van e téren. Én csak arról akarok beszámolni, hogy mi a magunk részéről mindent megteszünk a tekintetben, hogy ezek a visszaélések letompittassanak. Hiszen a belügyminister ur legutóbb, talán pár hónappal vagy héttel ezelőtt egy rendeletében a legszigorúbb intézkedést tette meg a szegényjog megadására szükséges községi bizonyítványok mikénti kiállítása és kiadása tekintetében. (Györki Imre: Az eredmény az lesz, hogy a jogosultak nem fogják megkapni, a jogosulatlanok pedig tovább is kapják!) T. képviselőtársam, utóvégre én ezt nem tudom mindig ellenőrizni, de a magam részéről készséggel felajánlom azt, hogy minden konkrét esetben, amint abban a bizonyos esetben is, amelyről igen t. képviselőtársamnak szólni tetszett, az appartmannal kapcsolatban, készséggel vállalom a kötelezettséget, hogy ez büntetendő utón üldöztessék, és mindent el fogok követni, hogy ez az abuzus megszüntettessék, mert ez a szegény joggal való visszaélés és a valódi szegények megcsonkítása. Felhozta az én igen t. képviselőtársam még az ügyvédkérdést is. A délelőtt folyamán kifejtettem errevonatkozólag a magam álláspontját s most nem akarom újból elvenni az időt képviselőtársaimtól a további nyilatkozattal, hisz lesz majd módom ebben a kérdésben a testületnek előttem megjelenő tagjai előtt kifejteni a magam nézetét. Ellenben megint csak arra akarok rámutatni, hogy ne beszéljünk itt uzsoráról, ne beszéljünk erről meg amarról, hanem arról beszéljünk, hogy én törvényileg akarom biztosítani a kenyeret olyan területe? ken is az ügyvédség számára, ahol az ügyvédi kizárólagosság nem áll fenn és nem volt meg. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én és Csák t. képviselőtársam is, aki a külső hangulatokat ismeri, olyan odiózussá tennénk ezt a kérdést, amilyen odiozitást az, az érdemes és ma szenvedő és küzdő testület igazán nem érdemel meg. Én azt mondom, amit cselekszem is: üljünk Össze a legközelebbi jövőben, beszéljük meg és tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat és igyekezzünk megkeresni a kibontakozást ebből a helyzetből ugy, hogy ebből hátrány ne származhassék senkire és különösen ne származzék az a hátrány, hogy itt a különböző foglalkozási