Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

278 Az országgyűlés képviselőházának ágak között differencia támadjon és az társadalmi békétlenségre vezessen. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam elmondani az elhangzott megjegyzésekre és tisztelettel kérem, méltóztassék a rovatot elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, s kérdem, méltóztatik-e a tárgyalás alatt lévő 5. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 6. rovat. Kérqm annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa): 6. rovat. Dologi kiadások 8031 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. A birói és ügyészi egyesületek internátusainak segélye 3000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Az igazságügyministerium fütőkazánjainak javitási költsége 3000 P, Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Az Igazságügyi Közlöny és az igazságügyministerium egyéb kiadmányainak jövedelme 13.440 P. Elnök: ^ Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Külön eljárási díjakból befolyó jövedelem Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. cím. Királyi bíróságok. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 25,221746 P. Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Az általános vita során felszólalt t. képviselőtársaim mindannyian foglalkoztak a birósági illetményeik kérdésével. Egyik-másik képviselőtársam részletesen, az, egész, kérdést felölelve, mások pedig csak a kérdésnek egyes részleteivel foglalkoztak, de mindannyian egy vonalban sürgették és szorgalmazták a bírákkal való kivételes elbánást az illetmény kérdésében. Én — őszintén szólva — sok uját nem tudok ebben a tárgykörben mondani, de szükségét érzem annak, hogy mégis felszólaljak és pedig azért, mert az, én szerélnv szavammal Is hozzá

1 akarok járulni ennek a ikérdésnek a megoldásához. Gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam jogászilag nagyon szépen levezette azt, hogy a törvényhozásnak miért kell a méltányosság szempontját figyelembe véve, ezzel a kérdéssel intenzivebben foglalkoznia. Én ehhez hozzáteszem még azt, hogy azok a szálak, amelyek engem birósági szolgálatom alatt ehhez a testülethez fűztek, ma is erősen fennállanak és ezek köteleznek engem arra, hogy itt a birájki érdekében szót emeljek. De ezt nem annyira a birák érdekében, nem anynyira az emberek érdekében, mint inkább az ország érdekében teszem. Mindannyiunknak meggyőződése az, — és ennek kifejezést adtak az egyes felszólalóik — hogy amikor a bírákat abba a nyugodt anyagi helyzetbe hozzuk, amelyet őik megérdemelnek, akkor végeredményben az országnak fontos érdekeit szolgáljuk. Mindannyian tudjuk és érezzük azt, hogy a jó és gyors igazságszolgáltatás és mindaz a tulajdonság, amit a jói igazságszolgáltatás gondolatához füzünk, nemcsak az országnak becsületét adja meg és az ország becsületét emeli, hanem egyúttal — ami a másik mellett talán nem olyan fontos, de az ország vitalitása szempontjából épen olyan jelentős — gazdasági életét is erősiti és könnyíti. Tudjuk azt, $. ülése 1Ù28 május 10-én, csütörtökön. ] hogy ahol megvan a jó birásíkodás, tehát a jogbiztonság, ott a vagyoni helyzet és a gazdasági helyzet is pozitivebb és biztosabb alapokon működik. Tudjuk azt, hogy a bíráknak különleges elbánásra az illetmények szempontjából törvényes jogalapjuk van. Az 1920 : XX. tcikk megadta ezt a jogot, megteremtette azt a különleges állapotot, amelyet számukra meg kellett adni. Tudjuk azt, hogy az elmúlt időben e tekintetben visszaesések mutatkoztak, amennyiben ezelkiet a jogokat később lényesegettélk és ma az a helyzet, hogy a külön státus tulaj donképen tisztán csak papíron van meg, készpénzben, beváltható készpénzben azonban egyáltalában nincsen meg. (Váry Albert: Ugy van!) Tagadhatatlan, bjogy a bíróság körében ez súlyos megítélés alá esik, megrendíti tulajdonképen az illetékeseknek a bizalmát a törvényhozásban, a törvények erejében és minden tekintetben veszedelmes hatásokkal jár. Tudom azt, hogy amennyire fontosak elvileg ezek a dolgok, gazdasági ellenértékük annyira nem súlyos az ország pénzügyi helyzetét figyelembevevő. Ezeket a problémákat csekély, relatíve csekély anyagi erővel meg lehetne oldani ugy, amint azt a Képviselőházi bölcsessége is elhatározta, amikor gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársamnak határozati javaslatát is elfogadta, úgyhogy én látom a reményt a tekintetben, hogy ezek az elvek érvényesülni fognak és meg fognak valósulni. Ma már közhely és én nem hiszem azt, hogy a nagy közvéleménynek csak egy csekély része is lenne, amelyik a birói működést a többi ágazatok működésével szemben nem méltatná megfelelő módon és neim emelné arra a piedesztálra, amelyet az megérdemel. Hiszen mindnyájan tudjuk — mondom, már kvázi elcsépelt közihlelynek tűnik fel, — mindnyájan érezzük és tudjuk, nemcsak azok, akik valamennyire bent vagyunk a jogéletben, hanem az azon kivül állók is tudják, hogy a biró olyan magas szellemi munkát végez, amelyre a legmagasabb képesítése van, ismerjük, hiszen az előttem szólók ékesebb, szavakkal, mint én, mindannyian hangoztatták azt a szerzetesi szegénységeit, amelyre fogadalmat tettek a birák azáltal, hogy még ha olyan kiváló a képességük is, mint a magyar biróé, el van zárva a lehetősége annak, hogy ennek a képességnek figyelembevételével az anyagi erejüket javitsák és fejlesszék. Említették azt» — hiszen csak ismétlésekbe bocsátkozom, nem szeretem azonban ennél a kérdésnél felhozni — hogy az igazságügyi tárca nem produktiv. Nem is igaz ez a szólam, hogy az igazságügyi tárca nem produktiv, hiszen a produktivitást gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam részletesen indokolta, de nem is szabad ennél a kérdésnél felhozni a produktivitás kérdését. Nem akarok triviális szólamokat hozni, hiszen a javitóügy intézménye sem produktiv és azáltal tegyük produk:tivvá„ hogy a fiatalkorúakat esetleg olyan gyári munkára vagy egyéb tevékenységre használjuk ki, amely azután ezt az ügyet produktívvá, de moralitásukat tönkre teszi? Nem szabad figyelmen kivül hagynunk az állam magasabb rendeltetését, magasabb céljait, amikor ilyen kérdéseket kizárólag pénzügyileg, pénzügyi vonatkozásban tárgyalunk. Tudom és meg vágyók róla győződve tapasztalataim alapján, hogy a birói előmenetel kérdése, a fizetés és illetmények kérdése nemcsak a konkrét birói munkát befolyásolja, nemcsak a mát veszélyezteti, hanem veszélyezteti a jövő fejlődését is. Hiszen ha figyelemmel kisérjük 1867 óta a birák tömegét, — mindig nagy általánosságban