Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
262 'Az országgyűlés képviselőházának 16 méltóztatnak tudni nagyon jól, hogy ennek köve tikiezménye lett a belesi júliusi forradalom. (Farkas István: Somogyi gyilkosai hol vannak 1 ? — Farkas Gyula: Ott, ahol a Stürghké!) Elnök: Farkas István képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (-Farkas István: Az akkori belügyminister kijelentette, hogy kinyomozta!) Östör József: A legliberálisabb és a radikális lapok között legyen szabad hivatkoznom csak egyre, és pedig a Neue Freie Pressére amelynek a liberalizmusához, azt hiszem, Gál Jenő és Bródy Ernő t. képviselőtársaim világfelfogása szerint sem férhet szó, méltóztassék elolvasni ezekben a liberális és radikális lapokban, hogy mi volt akkor a véleményük egyáltalában az esküdtbiroságok működéséről. De nem tartott ez soká Bécsben, amennyiben rá néhány napra pénzhamisítók ügyét tárgyalta a bécsi esküdtbíróság és ezeket a pénzhamisítókat az esküdtbiróísálg szintén felmentette. (Gál Jenő: Mert nem voltak pénzhamisitók!) De felmentette egyéb okokból, mert odasüllyedt a bécsi esküdtbíróság, hogy a pénzhamisítást egyáltalában nem is tekinti deliktumnak, bűncselekménynek. (Jánossy Gábor: Ez a demokrácia! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A Neue Freie Presse ebből az alkalomból megpendítette azt, amivel méltóztatott itt a bírói intézményt és az esküdtbíróság intézményét támadni, nevezetesen a függetlenség kérdését. Nagyo nérdekes, hogy idevonatkozólag már akkor a következő választ adta t. képviselőtársamnak a Neue Freie Presse. Ez a válasz a következőképen szól: »Demokratikus országokban ma teljesen indokolt és jogos az a félelem, hogy ahelyett, hogy felülről jönne az esküdteknek, a birósági tagoknak, befolyásolása, alulról egy sokkal veszedelmesebb helyről jön, minthogy a laikus bírák befolyásolása sokkal könnyebb és sokkal célravezetőbb. Ha Dinghofer ura bírói egyesületben az elmúlt alkalommal arról beszélt, hogy a népnek, a közönségnek politizálása folytán az esküdtek, a bíróságok tulajdonképen legtöbbször politikailag szaturáltatnak és politikai bíróságokká alakulnak át, akkor ez a megállapítás, sajnos, a valóságnak megfelel«, így ír, t. képviselőtársaim, a Neue Freie Presse, amely önökhöz világnézetileg annyira közeláll. (Farkas István: Közeláll a kormányhoz^ nem mihozzánk! — Gál Jenő: Máskor ugy féltek az osztrák példától!) De menjünk tovább. Eddig csak cseh és osztrák példát hoztam fel, de jöjjön most egy párisi példa, (Malasits Géza: Miért nem beszél a csongrádi bombamerényletről? — Farkas István: Beszéljen az erzsébetvárosi bombamerényletről! — Éothenstein Mór: Mit irt akkor a Neue Freie Presse!! Akkor nem olvasta fel!) Itt van a hires Schwarzbarth-per, amellyel nem akarok sokat foglalkozni, de tudvalevő dolog, hogy az ukrán állam egyik főnökét Petljurát, Schwarzharth hogyan, milyen bestiálisán gyilkolta meg Parisban, hogy amikor már kilehelte lelkét és nem élt, pisztolyának összes golyóit kilőtte rá, olyan kifejezéssel, bosszújának olyan iszonyatos . kifejezéséivel, amely kétségtelenné teszi, hogy ez az ember a büntetést mindenesetre megérdemelte. (Gál Jenő: Olvassa el az orvosszakértők véleményét! — Zaj a jobboldalon.) Az orvosszakértők véleménye azóta, amióta Tisza István merénylőjét az orvosszakértők véleményének ellenére egy magyar esküdtbiróság felmentette és amikor Fej ér váry Géza azt mondta, hogy kivándorol abból az országból, amelyben Tisza Istvánra rá lehet lőni, anélkül, '. ülése 1928 május iö-én, csütörtökön. ahogy az illetőnek meggörbülne a hajaszála is, (Taps a jobboldalon.) azóta ne tessék hivatkozni az esküdtbiróságnál az orvosszakértői véleményre. De maradjunk a párisi példánál. Itt vannak a párisi lapok véleményei, az Echo de Paris véleménye és az, Avenir véleménye, amely azt mondja (olvassa): »A párisi esküdtszék hű maradt utálatos hagyományaihoz, amikor újra felmentett egy gyilkost, amint már oly sokszor felmentett, óh igazságszolgáltatás, mennyi bűn! Végső eredmény: ha politikai gyilkosság Franciaországban nem bűncselekmény, csak az a kérdés,, hogy kin van a sor«. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Beszéljen Poincaréval!) De nemcsak felmentő ítéleteket akarok önöikneík elmondani. Vannak más példák is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van az a másik eset* amikor a bécsi esküdtbíróság egy aszszonyt tizenkét évi fegyházra Ítéltetett. Miért? Gyujtogatásért. Azért, mert az, az esküdtbíróság ugy volt megalakítva, olyan tagokból volt összeállítva, akik féltették a pajtáikat és szérűskertjüket és mikor odakerült az az, asszony, akit piroanániásnak mondtak, akkor mellékes volt a szakértői vélemény és tizenkét évi fegyházat húzott rá az esküdtbíróság, mert jobban féltették az esküdt urak a szénájukat, mint az embertársuk életét. (Farkas István: Ön is félt valamit az esküdtszéktől, azért beszél! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A saját szénáját! — Malasits Géza: Az urak mind a szénájukat féltik! — Farkas Istyán: A demokratikus igazságszolgáltatástól félnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. östör József: Legyen szabad ezek után megmondanom szerény álláspontomat és azt hiszem, talán meg is lesznek vele elégedve, úgyhogy közbeszólásokkal nem kell magukat fárasztaniok. (Zaj.) Megállapításaim a következők: Méltóztatik tudni, hogy a bűnvádi perrendtartás szerint az esküdtbíróság elé kerülő bűncselekmények a következő három csoportra oszthatók: Az egyik csoport az úgynevezett politikai bűncselekmények, amelyek közé tartozik a felségsértés, az államfő megsértése, a hűtlenség, lázadás, stb.„ személyes szabadság megsértése' hatósági közegek által. A másik nagy csoportba az, úgynevezett közönséges bűncselekmények, gyilkosság, rablás, lopás, stb. Itt az esküdteknek igen finom disztinkciókat kell tenniök kifinomult agyvelejükkel. (Zaj.) Tetszik tudni, hogy milyen végtelen könnyű kérdések ezek. Jön azután a harmadik csoport, a sajtóügyek. A politikai bűncselekményekre vonatkozóan azt kérdezem, hogy mikor Kun Béla a szomszédban helyezte el a zsarátnokot, amellyel bennünket — önöket is — fel akart gyújtani, akkor hogy lehetne vállalni a, kormánynak felelősséget és hogy volna helyes, ha az ilyen politikai bűncselekmények^ mint a lázitás^iazután az államfő megsértése, az alkotmánysértés, amely alatt kell érteni az, állam közhatóságai, illetve a társadalmi osztályok elleni felbujtást . . . (Gál Jenő: Minden magyar ember elitélné! — Zaj.) ön elitélné, azt elhiszem, de nem Ítélnék el az ön többi esküdtszéki kollégái. Ha minden esküdt Gál Jenő lehetne, akkor nem volna baj. (Nagy zaj. — Farkas István; Jléit ennyire távol vannak önök a néptől és a polgárságtól? — Bródy Ernő: Nyílt szavazás és népiszony!) Ez az, amiért azt hiszem, szó sem lehet a mai állapotok között arról, hogy eizeket a bűncselekményeket az esküdtszék elé
