Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
Az országgyűlés képviselőházának 168. Csak a sajtóra vonatkozólag! Ma isi megelégednénk, ha egyedül a sajtóra visszaállítanák.) Olyan kevés időm, 15 percem van, tessék megengedni, hogy közbeszólások nélkül az időt kihasználhassam. (Rothensteiii Mór: Meghoszszabbitjuk! — Derültség.) De nem tette sem 1848-ban, sem 1867-ben. 1867-ben a Deák-párt jutott kormányra és hosszú ideig kormányon volt; méltóztatnak nagyon jól tudni, Horváth Boldizsár, a Deák-párt akkori igazságügynistere végezte az igazságügyi intézmények újjáalakítását. A Deák-párt akkor sem nyúlt hozzá ahhoz, hogy az esküdtszék intézményét organikusan beállítsa. (Bródy Ernő: Be volt már állítva a sajtóra vonatkozóan.) De ami még mindennél f ontosább ... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: A közállapotok szempontjából a legfontosabb, hogy a sajtóra nézve fennálljon az esküdtszék intézménye. - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: 1848-at nem lehet k ira dir ózni.) Bródy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni! Östör József: T. Képviselőház! Még mindennél fontosább az, amit Bródy Ernő t. képviselőtársam mond, nevezetesen az> 1848-iki törvényalkotás. Itt van a kezem közt és ebből kitűnik az, hogy az esküdtszéket a sajtótörvénynyel kapcsolatban hozták be, tehát az esküdtszék Magyarországon a sajtószabadsággal egyidejűleg mint a sajtószabadság egyik intézménye jött be. (Bródy Ernő: Ezt mondtuk 20 év óta folyton, éjjel-nappal!) Az esküdtbirósági intézményre, annak további folyamatára majd leszek bátor rámutatni. Azt állítani tehát, hogy Magyarországon az igazságügyi egész szervezetnek az esküdtbirósági intézmény egy olyan organikus kinövése... (Bródy Ernő: Alkotmányjogi biztositéka a sajtószabadságnak!) Bocsásson meg t. képviselőtársam, ha zavarom beszédemmel az ön közbeszólásait. (Bródy Ernő: Velem is meg szokták tenni! — Fábián Béla: Hiszen van ideje a képviselő urnák, meghosszabbítjuk! — Zaj. — Elnök csenget.) ... mindenesetre jogtörténeti tévedés. A magyar esküdtszéki intézmény a sajtójoggal és sajtószabadság védelmével együtt látott napvilágot, akkor nőtt ki az 1848-as időkből és azok szelleméből (Bródy Ernő: Ezt kérjük vissza!) épen ugy, mint ahogyan a francia esküdtszék a nagy forradalom után a sajtószabadság védelme alkalmával nőtt ki, vagy ahogyan az esküdtszék intézménye ugyan más körülmények között, más országokba is ! át lett plántálva, Belgiumba és egyéb országokba. Egészen más tehát a magyar esküdtszék •— helyesen méltóztatott ezt kifejezni — fejlődésében, keletkezésében, történeti mivoltában, mint az angol esküdtbíróság. Ha tehát ennél arra méltóztatik hivatkozni, amit méltóztatott mondani, hogy tudniillik itt hagyományok vannak, erre csak azt mondom: van egy hagyomány, egyetlenegy hagyomány a sajtóval kapcsolatban. (Bródy Ernő: Ugy van! Ugy van!) Nagy fontossága van azonban ennek a továbbiakra vonatkozólag, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy 1896-ban jött a bűnvádi perrendtartás, amely azután az esküdtszéki intézményt lényegesen kitágitotta. Azt mondhatom, ha ez meg nem történt volna, — ámbár erre rátérni nem igen kívánok — abban az esetben talán lehetséges és valószínű lett volna, hogy az esküdtszéki intézmény ellen nem is történtek volna azok az éles támadások ugy ülésé 1928 május lù-èn, csütörtökön. 261 a gyakorlati emberek, mint elméleti jogászférfiak részéről, amelyek megtörténtek. Folytonosan méltóztatott hivatkozni a külföldi példákra is. A külföldi példákra vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy szintén kiegészítsem igen t. képviselőtársam előadását, mert azt hiszem, egy kis kiegészítésre szorul. Mégpedig ez a kiegészítés az, hogy az idevonatkozó külföldi tapasztalatok — és ezeket leszek bátor citátumokkal, idézetekkel bizonyítani — az esküdtszéki intézjnény fungálását illetőleg egyszerűen lesújtó. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Borzasztó! Szegény Franciaország! Szegény Anglia! — Malasits Géza: Szegény Bajorország! — Farkas István: Csak a nyilt szavazás! Az az egyetlen dicsőség!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gál Jenő: A képviselő urat lesújtja, minket felemel!) Gál Jenő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: Fogadja Franciaország részvétét! — Farkas Gyula: Ez a szólásszabadság 1 ?) Bródy képviselő urat másodízben figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni, a szónokot pedig kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Östör József: Minthogy az egész költségvetési vitában nem tudtam résztvenni és mint; hogy egyébként is a közbeszóló urak kissé igénybeveszik időmet, kérem a t. Házat, kegyeskedjék megengedni, hogy felszólalásom idejét 15 perccel meghosszabbithassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Östör József: Itt van például egy ítélet; csak az európai botrányszámba menő ítéleteket akarom az esküdt széki Ítéletek közül felhozni, mert hiszen egyebeket a különböző külföldi jogi szaklapokban az igen t. jogász urak szerivei-számával felkutathatnak. Itt van egy felmentés nemzetiségi okokból. Az olmützi esküdtbíróság egy Deutsch Károly nevű német anyanyelvű és német nemzetiségű gyilkosát felmentette, felmentette annak ellenére, hogy kétségtelen volt az, hogy az illető a legbrutálisabb módon végzett áldozatával. (Gál Jenő: Honnan tudja, milyen indokokból mentették fel? Az esküdtszék nem indokol! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek oka pedig az volt, mert az esküdtszék előtt a cseh vádlott állott és a sértett német volt. az esküdtszékben pedig cseh nemzetiségű esküdtek voltak, akik nem csináltak az ügyből egyebet, mint politikai és nemzetiségi kérdést. És ez az. t. képviselő ur. amit legyen szabad figyelmébe ajánlanom. Tegnap méltóztatott azt mondani, nagyon helyesen, hogy nem engedi azt, hogy a birói kar politikai kérdésekkel foglalkozzék — nagyon helyes, ezt aláirja^ a Háznak minden egyes tagja — mégis azt latnuk, hogy számos esetben — mint ezt a külföldi példákkal is bizonyítani fogom, — a politika az, ami az esküdtszékek ítéleteibe belejátszik. (Gál Jenő: Abszolút fallácia!) Méltóztatnak emlékezni, t. Képviselőház — mindnyájunknak, tehát t. képviselőtársaimnak is élénk emlékezetében van — az úgynevezett somfalvai, schattendorfi ügyből kifolyólag támadt esetre, (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) amely a bécsi esküdtbiróságot akkor olyan felmentésre vezette, amelyről azt mondhatnám. hogy tisztára osztály-esküdtbiróságnak volt ítélete, minthogy akkor a bécsi esküdtbiróságnak többsége föídmivesekből és vidékiekből állott s ennekfolytán felmentő Ítéletet hozott;