Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-168
2Ö0 Az országgyűlés képviselőházának 16 Ennek folytán szemrehányást tett neki Gál Jenő t. 'képviselőtársam ennél a pontnál is, hogy a főfelügyelet jogát ilyen irányban nem érvényesiti. Minthogy valóban az igazságügyminister fő felügyeleti jogához, de kötelességéhez is tartozik, hogy visszaállítsa azokat az igazságügyi intézményeket, amelyeket vissza kellene állitani, amelyeknek visszaállítására itt van az idő, minthogy idevonatkozólag ezt a kormánynak az 1922 : XVII. te. is kötelességévé is teszi és minthogy ezzel a kérdéssel ennél a pontnál Gál Jenő t. képviselőtársam is foglalkozott, méltóztassank megengedni, hogy foglalkozzam én is és pedig kizárólag csak ezzel a kérdéssel, mert szeretném idevonatkozólag előttem szólott Gál Jenő t. képviselőtársamnak és a tegnap felszólalt Bródy t. képviselőtársamnak megállapításait megerőtleniteni. Itt a legkevésbé sem szándékozom akár az esküdtszék mellett, akár az esküdtszék ellen érveket felhozni. Megjegyzéseim csupán válaszok és rámutatások akarnak lenni bizonyos szempontokra, amelyeket t. képviselőtársaim felhozni és megemlíteni elmulasztottak. Jöttek a jogászkongresszus határozatával. Kétségtelen, hogy a Jogászegyletnek országos ülése olyan előkelő és kiváló testületnek megnyilatkozása, amelyet figyelmen kivül hagyni nem lehet, vagy legalább is érdemes ezzel foglalkozni. Nem kiváinok most az ott létrejött határozatnak alakiságával foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy a Jogászegyletnek 600 tagja van és hányan voltak jelen, milyen többséggel jött létre ez a határozat. Csak egyet legyen szabad megemlitenem. (Györki Imre: Hányan hoznak itt törvényeket? Tizenöten hoznak törvényéket! — Farkas István: Tizenöten hoznak itt törvényeket! — Györki Imre: Ez ellen nincs kifogása a képviselő urnák? — Zaj.) Hallotta a t, képviselőtársam, hogy nem akarok ezzel foglalkozni, (Györki Imre: De azért foglalkozik!) önöknek engedem át ezeket az érveléseket. Ellenben azt akarom kiemelni, — mert az a fontos, ami a határozatban létrejött, ezt a határozatot fogadták el — hogy az esküdtszék visszaállítását, felállítását a jogászegyleti kongresszus sem kivánta a régi ős-lista alapján felállítandó esküdtszék alakjábian, hanem igenis az úgynevezett intellektuel esküdtszék alapján. A dolognak ez a lényege. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csak privilegizáljunk! Vissza a középkorba!) Teljesen máskép néz ki az az esküdtszék... (Bródy Ernő: Cenzus nem kell?! — Farkas István: Vissza a középkorba! — Zaj.) Méltóztattak hivatkozni a jogászegyleti kongresszusra. (Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! östör József: Ha méltóztattak hivatkozni arra, hogy a jogászegyleti ország-os gyűlés kivánta az esküdtszék vissza áll it ásat, akkor méltóztassék azzal is foglalkozni, hogy hogyan (kivánta. (Helyeslés jobbfelől.) És így kivánta. Ez, abszolúte nem közömbös. Ezt akartam mindenekelőtt itt megállapítani és az ország közvéleménye, az orszáíg közönségei előtt leszö 1gezni. Ezt ki méltóztattak hagyni és ki méltóztattak felejteni idevonatkozó fejtegetéseikből. Mert nem lehet egy határozatra vagy egy véleményre csaik egyoldalúan utalni, hanem akkor az egészet kell minden tekintetben figyelembe venni. (Bródy Ernő: Ez részletkérdés!) Az nem részletkérdés, hogy az őslajstrómból keresem-e ki az esküdteket vagy pedig amint a Mendelékiyi és a Nagy Emil-féle elfogadott határozatból kitűnik, az esküdteknek egy '. ütése Í92S május 10-en, csütörtökön. olyan szelekcióját kívánják, amely — ha szabad magam igy kifejeznem — egy teljesen intelligens esküdtszéket hoz létre. (Wolff Károly: Angliában speciális esküdtszékek vannak!) Méltóztassék ezt is figyelembe venni! (Wolff Károly: Angliában két esküdtszék van: közönséges é!s speciális esküdtszékek!) Egy másik érdekes kérdés, amellyel különösen Bródy Ernő igen t. képviselőtársam, de most Gál Jenő t. [képviselőtársam is foglalkozott, hogy be méltóztatnak állitani a magyar esküdtszéki intéizményt organikusan a magyar igazságszolgáltatásba. Idevonatkozólag méltóztattak Deák Ferencnek egy beszédére hivatkozni. Legyen szabad tehát a következőket válaszolnom. Megjegyzem, hogy ebben a pontban nem helyezek olyan súlyt Deák Ferenc kijelentéseire, mint magára a magyar törvénykönyvre, amelyet majd idézni fogok,. Itt van a kezemben dr. Admeto Géza budapesti ügyvédnek az angol esküdtbiróságról írott könyvecskéje, amelyet Deáik Ferencnek idevonatkozólag az 1840 március 30-áh. mondott beszédéből idéz. Ezt fel kell olvasnom annak igazolására, hogy Wolff Károly t. képviselőtársamnak van igaza, amikor azt mondja, hogy Deák Ferenc az esküdtszéki intézménynek behozatalát az akkori centralisztikus (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) és nagyon központilag kezelt királyi bíróságoknak túltengése és kormányfüggősége ellen akarták. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Fábián Béla: Van a világon olyan centralisztikus irányzat, mint most van itt? Most is centralizmus van! — Farkas István: Akikor nem volt ilyen centralizmus! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt egy könyvből citálom, amely az esküdtszék intézményének visszaállítását kívánja. (Malasits Géza: Nem szegyeinek visszamenni Metterniehhez., szomorú állapot!) Ez a könyvecske olyan jogi Írótól van, aki az önök álláspontját teszi magáévá. Szól pedig a következőképen (olvassa): »Az 1839-iki országgyűlésen báró Wesselényi Miklós, Balogh János, Kossuth Lajos^ Lovassy László és mások törvénytelen perbe fogása miatt kitört a vihar és Deák a birói önkény ellen a legesélyesebben állást foglalt. Erre válaszolólag az 1840-iki királyi leirat a biróság függetlenségének még a kétségbevonását is megengedhetetlennek jelentette ki« tudniillik a királyi leirat visszautasította. »Deák 1840 március 30-iki hatalmas beszédében, — amikor a királyi leirattal foglalkozott«, erre a többi közt a következőket jelentette ki: »Alig van a követek közt egy is, aki a királyi leiratnak a birói eljárás függetlensége iránti elveit egészen elfogadná, mert ha ezeket igy elfogadnók, ez a nap volna legszomorúbb hazánkra.« Deák az abszolút birói függetlenség ellen más alkotmányos biztosítékot nem tudván létesíteni, a birák választásának elvéhez és az esküdtszék intézményéhez ragaszkodott. (Bródy Ernő: Ragaszkodott!) A fentebb kifejtett gondolatmenetet — bár nem oly határozottan — az eskü dtb íróságok felállitásáról szóló törvényünk indokolásának az a kijelentése is kifejezi...« (Zaj a szélsőbaloldalon. —» Bródy Ernő: A sajtóra vonatkozólag!) Bocsánat, nem állok meg, t. képviselőtársam, az ellenérvelésnél, mert hiszen a történeti események ezt sokkal ékesebben bizonyítják. Nevezetesen Deák Ferenc 1848-ban igazságügyminister lett és láttuk, hogy Deák Ferenc, noha az akkori idő kedvezett volna, hogy az esküdtszéket behozza az egész volnál on, nem tett idevonatkozólag az akkori tábláknak, a magyar országgyűléseknek előterjesztést. (Bródy Ernő:
