Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

256 Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. akkor, amikor a letartóztatási intézetből kiszabadulnak, elő fogja segíteni. De megvan ennek az anyagi haszna egyéb vonatkozásban is; nevezetesen megvan az anyagi haszna abban a vonatkozásban, hogy, amint én a gazdaságok beszállításából megállapítom, — mert természetesen a gazdaságok .jövedelme beszállittatik a pénzügyi kincstárhoz, tehát a pénzügyministerium rendelkezésére adatik, — ezek a gazdasági pluszok a letartóztatottak rabtartási költsége címén előirt teteit haramdrészben ma már fedezik; ezenkívül ezek a letartóztatási intézetek a maguk gazdaságait a saját erejükből és jövedelmükből minden pénzügyministeri dotáció nélkül instruáljak és épitik. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel a magyar kincstár részére egy olyan értéket teremtenek, amely az én most összeállított becslésem szerint csupán ingóságokban, élő jószágban ma a kincstár számára körülbelül egymillió pengő értéket képvisel. De megvan ennek a gazdálkodásnak az egyéb haszna és előnye is, nevezetesen a rabok élelmezésének kérdésében. Amint méltóztatnak tudni, a háború előtti időben és addig, amíg az igazságügyi letartóztatási intézetek gazdálkodással

1 nem foglalkoztak, a rabok élelmezése rendesen vállalkozóknak jadatott ikli. Hogy ez azután minőségben milyen volt. azt méltóztatnak tudni elképzelni. Ma a helyzet az, hogy a letartóztatási intézetek zsirszükséglete a gazdaságok által hizlalt disznók zsírjából fedeztetik. Rövidesen el fogjuk érni, hogy lisztszükségletünk is innen fog fedeztetni. De itt rá kell térnem még egy kérdésre és már eleve kell ezzel a kérdéssel foglalkoznom, nehogy ebben a kérdésben azután ezekről a padokról megint támadás érjen. Ez nevezetesen a húsellátás kérdése. A letartóztatási intézetekben elhelyezettek részére a husszükségletek másodrendű húsban voltak megállapítva. Ez á másodrendű hus a gyakorlatban igen furcsán nézett ki; olyan furcsán nézett ki, hogy az én illetékes osztályom a másodrendű húsnak olyatén való kiszolgáltatásával, amint az f kiszolgáltatott, nem elégedhetett meg és megállapította a másodrendű húsnak minőségi kellékeit Amikor ez a vállalkozókhoz kiment, akkor a vállalkozók húsáraikat ugy felemelték, hogy arra számitani nem lehetett. Mármost az előtt az, elhatározás előtt állottunk, hogy vagy beadjuk a derekunkat a vállalkozókkal való küzdelemben, vagy keressük a segítés egyéb módját, hogy a letartóztatottakat jobb élelmezéshez juttassuk, és arra az elhatározásra jutottunk, — és ezt fogjuk cselekedni, — hogy a gazdaságokban fogunk jószágot javitani a letartóztatási intézetek számára, mi magunk fogjuk azt a húst feldolgozva az egyes letartóztatási intézetekhez eljuttatni. Az eredmény anyagilag egyrészt az lesz, hogy nem fog még egy pengőnkbe sem kerülni annak a húsnak kilója a letartóztatási intézetek számára, pedig a vállalkozók 2 pengő 40 fillért kértek ezért a húsért, másrészt ennek az lesz a következménye, hogy nemcsak a másodrendű húst fogjuk odaadni letartóztatottjainknak, hanem oda fogjuk adni az elsőrendűt is. (Mozgás.) Azért mondom ezt, hogyha majd, annakidején ezzel meg méltóztatnának támadni, méltóztassék már eleve tudomásul venni, hogy ennek a kérdésnek ez a megoldása. Legyen szabad végül foglalkoznom az utolsó kérdéssel, a szabadulók kérdésével. A fogházakban letartóztatottak hozzátartozóinak gondozása, valamint a szabaduló letartóztatottak elhelyekedésének kérdésével foglalkozik az úgynevezett fogházmisszió. A fogházrnisszió az, amely a letartóztatottak ügyeit gondozza. Itt közlöm a folyó év első negyedéről szóló kimutatást a fogházmisszió működéséről. Mint letartóztatott-hozzátartozó támogatásban részesült 32 család ebben a negyedben, hátralékos-szállásbérét kifizette a fogházmisszió 12 családnak, állami gyermekmenhelyen elhelyeztünk 18 gyermeket, és nevelőotthonban három gyermeket, kórházba felvétettünk két csaláldtagot, kegyelmi kérvényt felterjesztett 9-et, környezettanulmányt készített 27-et, letartóztatottak ruhaneműit biztosítottuk, illetve letétbe helyezte 6 esetben, letartóztatottak ügyeiben eljárt és segélyben részesítette 280 esetben. Ez az utolsó láncszem, amely a bűnözés kérdésével és a bűnözéssel kapcsolatos szervek kérdésével összefügg. Ennek a címnek dotálására 30.000 pengő van előirányozva. Elismerem, hogy itt hatékonyabban kell működnünk és hatékonyabban is fogunk működni, mert igenis, minden esetben oda kell törekednünk, hogy megszüntessük azt az állapotot, hogy valaki büntetésének kitöltése után a fog'házból szabadulva, bűnbe taszittassék csak azért, mert rendes utón, polgári módon, munkával a maga kenyerét biztosítani nem tudja. (Ugy van! jobbfelől., — Gál Jenő: Jó volna ezt áttenni a népjóléti tárca keretébe!) Kérem, én az ügy érdekében mindenre hajlandó vagyok, ezekből a kérdésekből nem csinálok sohasem hatásköri kérdést. (Helyeslés.) Egy áll előttem: eredményesen szolgálni azt a célt és azt az eszmét, amely eszmét és célt ezeknél a kérdéseknél kitűztünk. (Élénk helyeslés. — Gál Jenő: A patronázs mindenütt népjóléti kérdés.) A magam részéről azt hiszem, hogy kimerítettem mindazokat a kérdéseket, amelyek tárcám szolgálatával kapcsolatosak. Azzal fejezem be beszédemet, amivel elkezdtem: nekem az a célom, hogy ebben az országban társadalmi békét teremtsek, jogrendet teremtsek, jogbiztonságot teremtsek, (Helyeslés jobbfelől.) és ennek az országnak erkölcsi alapját megerősítsem, úgyhogy az necsak ezt a kis épületet, hanem majdan a kiépülő nagy épületet is elbirja. (Élénk helyeslés, éljenzés és faps a jobbés a baloldalon és a középen.) Elnök: Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első címet felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): XVIII. fejezet. Igazságügyi ministerium. 1. cím. Központi igazgatás. Kiadás. Rendes kiadások. I. Ministerium. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,280.700 P. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a mélyen tisztelt minister ur a legjobb akaratú kormányférfiak egyike. (Ugy van! balfelől.) Szándékait mindenki tiszteletben tartja, fájdalom azonban ezek sokszor megmaradnak az elvi kijelentések szférájában. A mélyen tisztelt minister ur, aki a központi igazgatás szempontjából a legfőbb felügyeleti jogot gyakorolja az igazságügyi hatóságok felett, kijelenti itt nekünk, hogy ő nagy híve az esküdtszéknek, de azután jön rögtön az: azonban, hogy ő azt csak bizonyos szűk téren kívánná meghonosítani. De itt is adós marad azzal, hogy tulajdonképen mikor akarja. Majd erről a kérdésről talán később leszek bátor egyetmást mondani, most csak ugy elöljáróban legyen szabad a központi igazgatás és a főfelügyelet szemnontjából kiemelnem, hogy a bíróságok működéséről a jelentések, valamint az e