Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

'As országgyűlés képviselőházának 168. Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a fogházkérdésre, a börtönügyi kérdésre. Elsősorban is be kell számolnom arról, hogy a letartóztatási intézetekben fogva tartottak száma, ha kis mértékben is, de folytonosan csökkenőben van, mert mig 1926-ban 8570 volt a letartóztatottak száma, 1927-ben pedig 8200, most a folyó évi március hó végén 7900-ra csökkent le a letartóztatottak száma. Ez is azt mutatja, hogy bizonyos egészségesedós utján haladunk és bizonyos jobb kilátásoknak és jobb jövőnek nézünk elébe. Igen t. Képviselőház! A letartóztatási intézetekkel kapcsolatban itt bizonyos kifogások hangzottak el, azt hiszem Györki Imre képviselő ur részéről a Markó-utcia fogházat (Györki Imre: Propper Sándor részéről!) és Horváth Mihály képviselő ur részéről a kecskeméti fogházat illetően. A kifogás az volt. hogy a Markóutcai fogház férges és hogy klozet-rendszere nem megfelelő. A Markó-utcai fogház az 1880-as években épült, az akkori higiénének megfelelő rendszer szerint. Tudom, hogy Öblitő berendezése a mai modern kívánalmaknak nem felel meg, azonban egyéb égető szükségleteket kellett rendezni és annyi költséget jelentene e fogház öblítő-rendszerének megfelelő átalakítása, hogy ezt ma eszközölni tulajdonképen nem tudjuk. De azért ebben semmi veszély nincs, mert biztosithatom az igen t. Házat, hogy az az öblitő-rendszer olyan tisztán van tartva és akként fungál, hogy az a mai modern kívánalmaknak nem egészen megfelelő volta mellett sincs visszahatással a fogház egészségi viszonyaira. A másik kifogás az, hogy a Markó-utcai fogház egyes részei férgesek. (Györki Imre: Az egész fogház férges !) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt tagadásba vehetnem, ha igy van! (östör József: Es a pesti lakások?! — Györki Imre: Ez nem vigasztaló! — Malasits Géza: Sehol se legyen! — östör József: Szó sincs róla, hiba!) Ezért azonban a felelősséget és az ódiumot ne méltóztassék reám hárítani, mert ha mi, illetőleg a fogház gondnoksága értesülést szerzünk arról, hogy a fogházban tényleg féreg van, mindent elkövetünk, hogy a férgeket kiirtsuk. Ez, a férges állapot nem a mi valamilyen mulasztásunk folytán áll be, mert oda nem arisztokratáik költöznelk be, hanem a tisztaságnak... (Györki Imre: Némelykor arisztokraták is!) Igen, némelykor azok is. (Györki Imre: Az ujabb időben feltűnően sokan!) Ez is mutatja azonban, t. Képviselőház, hogy arisztokrata, vagy nem arisztokrata a törvény előtt egyenlő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Nem, mert az arisztokrata helyiségét ciánozzák, csak a szegényét nem! — Malasits Géza: Visznek be neki ágyneműt- tehát nem egészen egyenlők!) Szóval t. Ház, importált férgek vannak ott és mi igyekszünk azokat az importált férgeket Egy hang a középen: Exportálni! — Derültség.) kiirtani. (Györki Imre: Tehát nem saját termelés! — Derültség.) Nem, tisztelt képviselőtársam. Rátérek majd a saját termelésű dolgokra is, de azok hasznosabbak lesznek. Igen t. Képviselház ! A múltkori költségvetési tárgyalás alkalmával kifogásolta az egyik felszólaló képviselő ur a letartóztatottaknak a Markó utcából a Pestvidéki Törvényszék fogházába, vagy a Gyűjtőfogházba való szállítása módját. A kívánságot honorálva, beszámolhatok arról, hogy az idei költségvetésbe már sikerült felvétetnem egy olyan tételt, amelynek felhasználásával egy rabszállító autót fogunk szerezni. * KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. • ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. 255 (Malasits Géza: Lehetőleg egy Minervát! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A Minerva-kocsi csak a ministereknek jár!) Ezzel ezek a tényleg nem decens állapotok meg fognak szűnni. Beszámolhatok arról is, hogy a letartóztatottak egészségi állapotának további biztosítása érdekében a váci fegyintézet mellett egy 200 ágyas rabkórház épül s azt hiszem, hogy a következő költségvetési évben ez a kórház már meg is kezdheti működését, mert az építkezés már annyira előrehaladott. Felszólalás történt abban a tekintetben, hogy számoljak be a letartóztatottak foglalkozásáról. Erre nézve beszámolhatok arról, hogy a letartóztatottak közül házi munkát végez körülbelül 25%, ipari munkát végez 30%, mezőgazdasági munkát végez 25% és nem dolgozik — részint azért, mert nem kell dolgoznia, részint pedig azért, mert beteg — 20%. Ha mármost az ipari munkában foglalkoztatottak számát nézem, meg kell állapitanom, hogy az ipari munkával foglalkoztatottak száma 2400 főre tehető. Ebből a 2400 főből a letartóztatási intézetek saját üzemeiben dolgozik ennek a számnak körülbelül fele: 1200 fő, a másik 1200 fő pedig korábbi szerződések értelmében vállalkozók számára végez munkát a fogház műhelyeiben. Ismételten voltam bátor már kijelenteni felszólalásokra, hogy ezt a rendszert nem tartom helyesnek és amint ezektől a szerződésektől szabadulni módom lesz, szabadulni is fogok tőlük. (Helyeslés.) De a tegnap itt elhangzott panaszokra már most kijelentem, hogy amennyiben olyan jelenséget látnék, hogy valamely letartóztatott ellen kihasználása érdekében indítottak fegyelmi eljárást, ezt a legszigorúbban és a leghatásosabban vissza fogom utasítani és meg fogom torolni. (Helyeslés.) A letartóztatottaknak egy nagy kontingense, 25%-a, a kincstár mezőgazdasági vállalataiban nyer foglalkoztatást. Ezeknek a mezőgazdasági vállalatoknak terjedelme ma már 6900, közel 7000 katasztrális hold. Nem tudom eléggé kiemelni azt az, erkölcsi és egészségügyi eredményt, amely ennek a foglalkoztatásnak nyomában jár a letartóztatottaknál. Hiszen letartóztatottjainknak nagy része mezőgazdasági munkás, szabadban, szabad levegőn élő ember volt; ha ez bekerül a zárt levegőjű fegyintézetbe, amint a régi példák, az azelőtti idők mutatják, — ez rá nézve melegág-ya és biztos forrása a tüdővésznek. (Ugy van! Ugy van!) Tehát már emberiességi szempontból sem marad _az igazságügyi kormány számára egyéb ut, mint az, hogy a mezőgazdasági munkásokat ily módon foglalkoztassa. Az ilyen irányú foglalkoztatásnak erkölcsi haszna mellett megvan a maga anyagi haszna is. Az az otthon, — mondjuk a niagyapja szokásai szerint — gazdálkodó letartóztatott a letartóztatási intézetek gazdaságaiban megismerkedik a modern gazdálkodás lehetőségeivel és eszközeivel. De tovább is mentem s a múlt ősszel elrendeltem — és ez rendszeresen végre is van már hajtva — hogy a letartóztatási intézetek gazdaságainak vezetői, akik szakképzett gazdák, a tél folyamán, abból a tananyagból, amelyet a földmivelésügyi minister ur a téli gazdasági iskolák számára előirt, a letartóztatottak számára előadást tartsanak. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ez is olyan erkölcsi bonum, erkölcsi jó lesz a letartóztatottak számára, amely az ő munkálkodási lehetőségüket 37