Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
"Âz országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 235 szaporítaná a falusi zugirászok számát. (Ugy van! jobb felől.) ami talán veszdelmesebb lenne, mint a mai állapot. Mégis azt hiszem, hogy nem fogunk kitérni ezeknek megoldása elő) azért, mert hszen a közigazgatási reform során a jegyzőt kívánja a kormány a község élére állítani, mihelyt pedig ez megtörténik, akkor már fogalmilag kizártnak tartom, hogy a jegyző egyszersmind privát fiskális irodát nyithasson községében. Az okiratkényszerrel sem nyerünk tehát sokat. Másik volna az ügyvédi munka megfelelő értékelése. Általános a panasz, hogy az ügyvédi munka rendszerint nem részesül megfelelő értékelésben, ami az úgynevezett költségmegállapitásokban nyer kifejezést. Itt felvetődhetik az a kérdés, vájjon nem volna-e lehetséges egy országosan érvényes tarifa megállapítása a perenkivüli funkciókra, mert a peres funkciókra vonatkozólag a megállapítást mégis csak a bíróságra kell bízni. Miután azonban mindezek csak olyan arkánumok, amelyek imott-amott talán valamit segíthetnének, és időlegesen segítenének, gyökeres, radikális segítséget én másban, mint az ügyvédi zárszám megvalósításában, nem találok. Ezen az állásponton álltam előbbis, ezt az álláspontot tartom ma is. Az az egyik ellenvetés ez ellen, hogy a mai generációnak ez nem használ. Igaz, hogy ez a mai generációnak sok hasznával nem járna, de az, hogy az a gyümölcsfa, amelyet én ültetek, az én életemben már nem terem, nem lehet indoka annak, hogy egyáltalában ne ültessek gyümölcsfát. Hiszen a parlamentnek és a kormányzatnak az is kötelessége, hogy provideáljon és a jövőt munkálja. Reánk nézve ez már hasznot nem jelent, mert szerzett jogokat elvenni nem lehet. Azt a fiatalságot, amely már ezt a pályát választotta magának, háttérbe szorítani szintén nem lehet, úgyhogy élete fogytáig kenyérhez, önállósághoz ne juthasson. Be bizonyos Programm szerint meg lehet állapítani azt, hogy ennyi és ennyi idő elteltével a zártszám hatálya életbe^ lép és akkor kontingentálva lévén az ügyvédek száma, feltétlenül biztosítva volna megélhetésük és remélem az ügyvédi kar nívója is emelkedni fog. Nem kell ettől a zártszámtól annyira félni. Egy elvet ugyan keresztül tör. nevezetesen a szabad ügyvédség elvét és ahogyan Baraes Maa-cell t. képviselőtársam, a magyar ügyvédségnek egyik kiválósága itt r hangoztatta, a tehetségek szabad érvényesülésének vetné gátját, ez esetleg igaz lehet. Ettől azonban tartani nem kell. mert hiszen intézményesen körül lehet bástyázni, hogy az ügyvédek kormány kinevezéstől függvén, annak úgyszólván engedelmes szolgáivá ne váljanak, mert-ezt a kamara hatáskörébe utalva igen szépen meg lehetne valósítani azt, hogy teljesen függetlenül legyenek a továbbiakban a kormánytól épen ugy, amint a kinevezett bíró sem tartja magát a kormány közegének. Nem kell félni ettől a zártszámtól azért sem, (Simon András: Fiumében is megvan!) mert példák vannak rá, nagyon sok állam már áttért erre a rendszerre és életbeléptette. Ott nemcsak semmi baj nincs, hanem az ügyvédek igen szép exisztenciához jutnak és azonkívül társadalmi tekintélyük is — őszintén megmondom — sokkal nagyobb és súlyosabb, mint Magyarországon. Méltóztassék megengedni, hogy egy pár számadást felsoroljak. Nem a magam adatai. Östör József igen t. képviselőtársam gyűjtötte ezeket össze, akivel ebben a gondolatban egyek vagyunk és ő volt szíves ezeket az adatokat rendelkezésemre bocsátani. 1875-ben volt Magyarországon 4245 ügyvéd, 1914-ben, tehát a háború kitörése előtt, 8709 és ma van csonka Magyarországon 5908. (Csontos Imre: Látja, hogy igazat mondottam! Nagyon sokan vannak a szegények!) 1875-től a budapesti ügyvédek száma 708-ról 2445-re szaporodott. (B. Podmaniczky Endre: Nem élhetnek meg! Ki van zárva!) Ez 1914-es szám. 1927-ben azonban 3049 a budapesti ügyvédek száma. Ha arányszámot méltóztatnak keresni, akkor ma Magyarországon minden 1383 emberre — tehát beleértve a csecsemőket is — esik egy ügyvéd. (Mozgás. — Csontos Imre: Az nein sok volna igy! Ha perbe fogják az árvákat, már sok! — Derültség.) Budapesten ez az arányszám természetesen sokkal kisebb, mert Budapesten a lakosság számához képest sokkal több az ügyvéd. Szászországban 4,670.000 lakosra esik 1334 ügyvéd, a berlini ügyvédek száma — ez a legeklatánsabb — 2860. Hamburgnak egymilliónál valamivel több lakosa van és ezekre 719 ügyvéd esik, Münchenben van 662.000 lakos mellett 552 ügyvéd, Lipcsében, amely tudvalevően a német kereskedelem nagy gócpontja, 660.000 lakosszám mellett van 443 ügyvéd, Drezdában 608.000 lakos mellett 440 ügyvéd. Budapesten pedig van 3049, míg egész Ausztriában 2900. (Esztergályos János: El kell hozzájuk küldeni két magyart, majd kevesebb lesz!) T. Ház! Ezek a számok beszélnek és ezek a számok a mi gazdasági nyomoruságunkról beszélnek, s én azt hiszem, hogy akármilyen igaz az, hogy a szabad ügyvédkedés elve nagyon szép eredményeket produkálhat és nagyon szép elv, nekünk azonban az élet a legelső és magának az ügyvédi karnak érdeke elsősorban az, hogy a saját anyagi exisztenciáját és erköl-, esi reputációját megmentse és áttérjen erre a rendszerre, vagyis kontingentálja az ügyvédek számát. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha elfogadjuk azt, hogy az ügyvédség szabad foglalkozás, ha a szabad ügyvédség elvi alapjára helyezkedünk, akkor méltóztassék elfogadni ennek a konzekvenciáját is, öszszes sebesültjeit, elesettjeit és halottjait, akkor nem mehetünk panaszkodni az államhoz, hogy segítsen rajtunk, míg ellenben ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a gondviselő állam gondoljon erre a társadalmi rétegre is, akkor bizonyos korlátozásokat el kell fogadnunk és először korlátozni kell önmagunkat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát arra kérem az igazságügyminister urat, hogy ezt a kérdést, amely már határozott konkrét formában is előtte felvetődött, ne engedje elaludni és gyakorlati embereket és olyan embereket is méltóztassék majd annak idején meghallgatni, akik bátran és önérzettel meg merik mondani a maguk véleményét, nem félve attól, hogy ezzel kockáztatják a népszerűséget. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Időleges segítség az, hogy a kormány az özvegyekről és az árvákról gondoskodni igyekszik. 125.000 pengő van felvéve a költségvetésbe az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet javára. Köszönettel kell, hogy fogadja az ügyvédség ezt az összeget is, mert hiszen a múlthoz képest emelkedést jelent, de ha vesszük a háború előtti állapotot, amikor 500.000 aranykorona volt a költségvetésbe ezen a címen beállítva, és ha vesszük azokat a szerencsétlen és szomorú viszonyokat, amelyekben az ügyvédek árvái és özvegyei vannak, akkor ez még mindig kevés. A köszönet szava mellett tehát ismét