Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

236 Az országgyűlés képviselőházának 167, ülése 1928 május 9-én, szerdán. az a kérésem a magas kormányhoz, hogy legyen szíves a pénzügyi lehetőségek keretén belül ezt az összeget is emelni. Ezt már nem a maguk részére kérik az ügyvédek, akiknek pedig elég nyomorúságot kell kiállani, hanem azoknak a hátramaradott özvegyeknek és árváknak részére, akiken imitt-amott esak ugy tudnak segiteni, hogy egy kosár virágot vesznek az özvegynek, hogy a kávéházban, vagy másutt eladhassa és igy a maga és gyermekei részére a mindennapi kenyeret meg tudja szerezni. Amikor tehát az ügyvédség hivatásának magasztosságát elismerem, de elismerem emellett azt is, hogy igenis ennek a bizonyos ügyvédellenes hangulatnak valami konkrét és jogosult alapja van, ezt azonban felidézi a nyomorúság és felidézi az a szerencsétlen gazdasági helyzet, amely az ügyvédséget is tönkreteszi és annak egy nagy részét úgyszólván éhségre kárhoztatja: kérésem az, hogy méltóztassék mindezeknek a szempontoknak figyelembe vételével a kormánynak tekintettel lenni erre a feltétlenül szükséges és megfelelő számarányban hasznos osztályra is és méltóztassék annak érdekeit is szivén viselni. Én ismerem az igazságügyminister urnák meleg szivét, tudom, hogy ezeket a nyomorúságukat, a nyomorúság kiáltó szavát, de a társadalom kritikáját is mérlegelve, az ügyvédségnek érdekeit előbbre fogja vinni. A költségvetést pedig elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam magasröptű beszédével lehetőleg keveset foglalkozzam azért, mert egyfelől nem vagyok szakember ebben a kérdésben, másfelől pedig szeretnék nagyon röviden inkább a tárgyhoz szólni, miután ugy tudom, hogy még többen óhajtanak beszélni. Nálunk a vidéken, az ilyen panaszokra, amilyenek itt felmerültek, azt mondják, hogy: »Sok az eszkimó és kevés a fóka.« (Csontos Imre: Ugy van! Ez az igazság!) Mert ugy áll a helyzet, hogy már a vidéken is a nyugalmazott birok, akiknek csak birói képesítésük van, de ennek alapján is nyithatnak ügyvédi irodát, ügyvédek lettek és meglehetősen erős versenyt csinálnak az ügyvédeknek. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ha mii az igazságszolgáltatásunkat magas színvonalon kívánjuk tartani, akkor nem ^U, hogy megadjuk a megfelelő tanulási lehetőséget, hanem alkalmat kell adni arra is, hogy a bírák tanulmányaikat továbbra is folytathassák. Szóval mindem körülmények között meg tudják őrizni szellemi frissességüket és egészségüket. A mai rendszer mellett azonban ez veszedelemnek van kitéve. Elsősorban is az igazságügynek ugy birái, ügyészei, mint tisztviselői túl vannak halmozva munkával, másfelől pedig nincs meg a megélhetési lehetőség, az a gondtalan életmód, amely őket képessé tenné arra, hogy hosszú időn át munkálkodhassanak szellemi frissességben és egészségben. Ennek azután az a hátránya, hogy az emberek hamarább kidűlnek, töbíb a megbetegedés, mert végre is a szervezet büntetlenül nem birja el a túlmunkát. A túlmunkát az is okozza, hogy több dolog van, többet kivannak meg egy bírótól, tisztviselőtől, mint a múlt időben. Azonkívül _az a szerencsétlen helyzet is van, hogy az állások betöltése késedelmesen történik. Például a kecskeméti törvényszék területén csak egy olyan járásbíróság van, amelynél a létszám be van töltve. A központi járásbíróságnál is csak négy hivatalnok van. Kevés a tisztviselői létszám, s emellett a takarékosság elmegy egészen a szolgaszemélyzetig. Kis dolgoknak látszanak ezek, de ha egy nagy törvényszéknél, ahol úgyis csekély a létszám, egész télen át négy szolga hiányzik, akkor a megmaradtak azt sem tudják, hogy takaritsanak-e vagy fütsenek; és miután a melegre inkább szükség van, tehát ez a tisztaság rovására megy. Már pedig ott, ahol annyi ember fordul meg, ahol felverik a port az amúgy sem alkalmas helyiségekben, ott a tisztviselők egészsége is veszélyeztetve van. Ebből kifolyólag arra kérem a t. igazságügyminister urat, hogy a létszámot a lehetőség szerint töltse be, hiszen úgyis sokan várják az előléptetést, kinevezést. Ugy tudom, hogy ezek az állások mind rendszeresítve vannak, meg van rá a fedezet, tehát gondoskodjanak az állások betöltéséről is, hogy igy a tisztviselők, különösen a birák helyzetén könynyitsenek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ami az anyagiakat illeti, arra nézve is sok szó esett. Olvasom épen a költségelőirányzatban is, hogy 4,250.000 pengő van felvéve a tisztviselők helyzetének, elsősorban a birák helyzetének javítására. Nem tudom, milyen alakban fog ez érvényesülni; látom, hogy vannak egyes helyek, ahol létszámszaporitás lesz, igy különösen a telekkönyvezésnél. Általánosságban azonban nem tudom, hogy ez milyen célt szolgál. Miután nem vagyok biztos abban, hogy ezt az összeget hogyan osztják el, legyen szabad errevonatkozóan határozati javaslatot benyújtanom, amely nagyrészben egyezik gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam határozati javaslatával (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Mondja ki a t. Ház, hogy tekintettel arra, hogy a birói és ügyészi illetmények az 1920. évi XX. státustörvény megalkotása óta a fizetési rendezések során következetesen lefaragtattak, a királyi Ítélőtáblai birák és kir. ügyészek státusáról szóló 1920 : XX. te. 2. §-ában megállapított évi 1800 pengő fizetés természetével bíró külön képesítési pótlék, valamint a birósági jegyzők képesitési pótléka visszaállittassék, úgyszintén a birósági fogalmazók volt működési pótlékai is már az 1928/1929. évi költségvetésbe felvétessenek és folyó évi júliustól újból folyósittassanak. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. te. ezen illetékeket nem hatálytalanította.« Ezek volnának azok, amiket elsősorban az illetékesek óhajtanaik és kivannak. Nagyon kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy amennyiben lehetséges, méltóztassák ezt figyelembe venni s a Háznak elfogadásra ajánlani. A törvényszékeknél s a _ járásbíróságoknál általában nemcsak az a baj, hogy a létszám. csökkent, hanem a megfelelő helyiségekben is szűkölködnek. Örvendetesen tapasztaltam és tudom, hogy itt-ott épitikezések történtek, járásbiróságok épülnek, azonban nem a megfelelő arányban. Például a kecskeméti törvényszéknél a helyiségek általaiban szűkek, két biró is dolgozott egy szobában, ami természetesen zavarja az ügymenetet. Azonkívül rendkívül szűkek különösen a telekkönyvi hivatalok. Oda hiába hoznaikí megerősítést, uj