Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

228 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. alkalmas volt az esküdtszéki funkciók elvégzésére? Azt is mondják, igen t. Képviselőház, — olvastam egy cikkben — hogy Angliában a köz iránt való érdeklődés egybe esik a köz iránti kötelességek teljesítésének tudatával. Ez Anglia.. De Franciaországban szintén létezik az esküdtszék intézménye. Én most voltam Amerikában, ahol nemcsak bűnügyekben, de polgári ügyekben is funkcionál az esküdtszék intézménye. Hátha az egész világon mindenütt, a régi világrészben épugy, mint az uj világrészben lehet esküdtszék, csak épen Magyarországon nem lehet? Ha nemzetgyalázás ról beszélünk, én azt tartom nemzetgyalázásnak, ha valaki a magyar népet nem tartja érettnek az esküdti tisztségre, amely az. egész világon, minden müveit népnél be van vezetve. Az a nemzetköziség imádata, amikor azt mondják, hogy Franciaország, Anglia, Amerika és minden más állam megérett erre, csak épen Magyarország nem. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt én nem mondtam!) A minister ur nem mondta, hanem erről beszélnek, ezt mint érvet viszik bele a vitába, hogy az esküdtszék nem fér a magyar ember természetéhez, a magyar ember erre nem érett. A magyar ember érett mindenre, érett az adófizetésre, a közteherviselésre, a szenvedésre, mindenre a világon érett, (Rassay Károly: A középutas politikát is megérti!) csak arra nem érett, hogy az esküdtszék itt meghonosittassék. Én ezt nem fogadom el. De nem fogadom el a másik érvet sem, amely azt mondja, hogy ma minden tárgyat szakszerűség szempontjából kell megvizsgálni, minden téma, minden életkör és hivatás a szakértelemmel függ össze. De akkor töröljük el a parlamentet is, mert csak nem méltóztatnak gondolni, hogy itt a parlamentben minden témáihoz, amelyet tárgyalnak, megvan a szakértelem, épen azok részéről, akik abban a kérdésben szavaznak. Ugyebár, ezt nem méltóztatik állítani és vitatni, mert némelyek értünk egy dologhoz, mások más dologhoz értenek. De az egész parlament nem ért mindenhez és főleg nem ért nagyon sok ember t ahhoz a témához* amelyet törvényhozói minőségénél fogva többségi szavazattal törvénnyé emel. A szakszerűség tehát a parlamentnek sem feltétele. (B.Podmaniczky Endre: Ez minden parlamentben meg*van! — Rassay Károly: De minden esküdtszékben is megvan!) Mi van meg? (B. Podnianiczky Endre: Amit el méltóztatott mondani! — Rassay Károly: Más dolog a szakszerű ankét és a parlament! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Én azt mondom, hogy amíg a tanításnak eszköze az iskola, addig a nemzeti akarat megnyilatkozásának a parlament, a politikai igazságszolgáltatásnak az esküdtszék az eszköze. Ez egy rég letárgyalt intézmény. (östör József: Az esküdtszék az igazságszolgáltatás iskolája? — Zaj.) Iskolája és intézménye. (östör József: Ehhez sok szó férhet! — Zaj a baloldalon. — Csontos Imre: Akkor mi felülmúljuk az ügyvédeket!) Én Csontos igen t. képviselőtársamat, mint egy esküdtet tekintem ebben a parlamentben, (Csontos Imre: Felülmúljuk az ügyvédeket! — Zaj.) az egész parlamentet pedig ugy tekintem, mint egy zsűrit és nagyon sokszor szeretnék abban a helyzetben lenni, — talán már voltam életemben — hogy Csontos Imre képviselőtársamat meggyőzzem az én szavaimnak igazságáról, az én véleményem helyességéről. Ezért van a parlament, ezért vagyunk, ezért kellene, hogy legyünk. Az volna a parlamentnek hivatása; hogy egy debatt alapján meggyőzzük egymást és a meggyőzés alapján alakuljon ki a vélemény, alakuljon ki a többség. Ez volna a parlamentnek igazi hivatása. (Zaj.) Ezt azért hoztam fel, hogy megmutassam, hogy a szakszerűség a parlamentnek sem elengedhetetlen; feltétele. Tehát azon a ponton az esküdtszék intézményét nem látom megtámadhatónak, hogy ott nem ülnek szakszerű jogászok, sőt ellenkezőleg, épen ez, a jogászi gondolkozás és a paragrafusok által meg nem rontott agyvelő, (Östör József: A szakszerűség is hiba?) a tiszta, érinthetetlen, független és befolyásolhatatlan agyvelő, a népnek minden rétege alkalmas és hivatott arra, hogy például sajtó és politikai ügyekben Ítéletet mondjon, hogy sajtó' és politikai ügyekben a közvélemény egyik orgánuma a sajtó felett, a köizvéreiméniy másik orgánuma, a független polgárokból megalakult esküdtszék döntsön, (östör József: Pollák Illés mást mond! — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Bródy Ernő: Én nagyrabecsülöm Östör mélyen t. képviselőtársam által felemiitett Pollák Illés véleményét, de ha már tekintélyekre méltóztatik hivatkozni, akkor álljunk meg annál, hogy a magyar jogászgyülés nem fogadta el Pollák Illés véleményét, és most legutóbb — talán egy héttel ezelőtt, — többséggel kimondotta, hogy ragaszkodik az esküdtszék fentartásához, (Östör József: Annak reformjához! — Wolff Károly: Harmincnyolc szótöbbséggel! — Zaj.) Tekintélyi alapon és többségi alapon méltóztatnak az ügyeket kezelni. Az is egy többség, mégpedig a jogászok többsége. A jogászok többsége az esküdtszék mellett döntött. (Östör József: Az intelligens esküdtszék mellett döntött! — Zaj.) Ismétlem, a magyar jogfejlődésben gyökeredzik az esküdtszék, s én a magyar tradíciókhoz vagyok hü, amikor az esküdtszékhez való viszszatérést kérem. 48-as intézmény, (östör József: Sajtóügyben!) magyar tradició az esküdtszék. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, mert különben a szónok nem tudja befejezni beszédét a rendelkezésre álló idő alatt, (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, mert kénytelen leszek a közbeszólókat névszerlnt figyelmeztetni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Itten szó esett 1848-ról, hogy csak 48 mondja ki ezt. Engedelmet kérek, 48 nekem a magyar alkotmányosságnak, ia magyar törvényhozásnak és a magyar politikai érettségnek maximuma, mert az 1848Miki törvényhoizást aiz a Kossuth Lajos vezette, akinek nagyságát én Amerikában több társammal együtt láttam kivirágozva felnőni, és pedig nemcsak a magyarok részéről, hanem az amerikaiak részéről is. (Dabasi Halász Móric: Nekünk nem kellett Amerikába mennünk, ezt itthon is tudjuk!) Itthon is kellene követni Kossuth Lajos eszméit és vissza kellene térni az esküdtszékhez. (Dabasi Halász Móric: Sajtóügyben!) Sajtóügyben is. (Rassay Károly: Már meg lehetne csinálni a. kompromisszumot. — Zaj. —• Elnök csenget.) Igen t. Ház! Ismétlem, nem szabad ezzel a témával olyan idegenkedéssel bánni, mintha itt most egy ismeretlen nagy intézményt akarnánk behozni és a sötétbe ugrani. Én azt mondom, hogy ellenkezőleg, ne a sötétbe ugorjunk, hanem a világosságba vissza, és hátra. 1848-ba. Akkor azután helyre fog állani a magyar jogszolgáltatás és a magyar igazságügy. Ez az esküdtszék 30 évig funkcionált, mert 1848-ban jött ez a törvény, 1848-tól 1867-ig volt az abszo-