Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

Àz országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 2Ö9 lutizmus, 1867-ben felállították, 1867-től 1896-ig funkcionált sajtóügyekben és azután 1900-tól kezdve funkcionált egyéb köztörvényi ügyekben. (Dabasi Halász Móric: Szépen funkcionált!) A háború tulajdonképen nem változtatott ezen a helyzeten. Másutt is, mindenütt az egész világon a háború tartamára felfüggesztették az, esküdtszéket, de a háború elmultával visszaállították. Miért csak Magyarország kivétel? Miért nem lehet itt is helyreállítani az esküdtszéket'? (B. Podmaniczky Endre: Wird schon kommen, nur nicht brummen!) Remélem, nem méltóztatnak tőlem zokouvenni, és rossznéven venni, ha én, mint a 48-as hagyományoknak egyik szerény epigonja és hive, kérem az esküdtszék visszaállítását. Kérem önmagáért és azért a magasztos nagy elvért is, hogy a bírákat függetlenítsük a politikától. Én a birót csak a maga hivatásában szeretem látni, ha jofei kérdésekkel foglalkozik s nem szeretem, ha jogi kérdések mellé politikai és hatalmi kérdések is társulnak, mert alkkor a biró olyan helyzetbe kerül, amelyben neki nagyon nehéz az állapota és nagyon kényes a magatartása, amint azt tapasztaltuk tegnap is, amikor a biró maga kimondotta, hogy egy kalodába van zárva egy ügyben, mert ő abban az ügyben csak azt veheti szemügyre, amit eléje hoznak, eléje tárnak. Ne hozzák eléje, ne tárják eléje, hanem vigyék a független polgárokból alakult esküdtbíróság elé, mert annak hivatása politikai ügyekben, sajtóügyekben elsősorban Ítélni. (Zaj.) Az üldözési hajlamot" abból állapítom meg, hogy a biró csak abban a dologban itélhet, amelyet a királyi ügyész eléje hoz, hiszen vád nélkül nincs ítélet, a birót tehát nem szabad abba a helyzetbe hozni, hogy a királyi ügyésznek olyan események kapcsán, amelyek már elavultak és elévültek, a birónak verdiktjét kelljen kikérnie. (Zaj a .jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban engedje meg a t. Ház, hogy szóvátegyem a sajtószabadság kérdését is és magát a sajtóügyet is, mert a sajtóügy ugyanúgy áll, mint az esküdtszék. (Rassay Károly: Ez forradalmi, destruktiv dolog, direkt kommunizmus!) Ma már 1928-ban vagyunk. A háború elkezdődött 1914-ben, befejeztetett 1918-ban. (Dabasi Halász Móric: Dehogy fejeztetett be, ez a baj!) A fegyveres háború, mert így, egymás között, — elismerem, — megtart most is. (Derültség.) De ne tessék engem ebben a kronológiában megakasztani. Ismétlem, 1914-ben kezdődött a háború és 1918-ban befejeztetett. 1918 óta nincs háború, és ma van 1928, s az 1912-iki kivételes törvény alapján a sajtószabadság még ma is fel van függesztve. Lehetséges állapot ez? Hiszen a háború címén lett a sajtószabadság- felfüggesztve és a lapbetiltás joga odaadva egy közigazgatási hatalomnak. Lehetséges ezt Normális állapot, a magyar jogfejlődéshez méltó állapot ez? Hiszen nemcsak 1848-ban, hanem az 1914. évi törvényben, a Balogh-féle törvényben is — amelyet én elég szigorúnak tartok — a lapbetiltás ki volt zárva. Maga Balogh Jenő törvényjavaslatának indokolásában felemlíti, hogy szó esett arról, hogy lehetne-e és kellene-e jogot adni a lapok betiltására a biróságnak, a ministeriumnak. Erre a válasz az, hogy ez nem lehetséges, mert a lapbetiltás a legtökéletesebb ellentétben van a sajtószabadság elvével. A sajtószabadság elve proklamálva van ngy a 48-iki törvényben, mint pedig az 1914-iki törvényben azzal, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti (Rassay Károly: De nem ajánlatos!) Ha tehát ' gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti, akkor nem létezhetik lapbetiltás, sem közigazgatási utón, sem birói utón. A lapbetiltás eszköze és fegyvere a proklamált sajtószabadság elvével, tételével és szemléletével homlokegyenest összeütközik és ellenkezésben van. Sajtószabadság és lapbetiltás teljesen kizárják egymást. (Rassay Károly: Az engedélyezés is!) Nagyon helyesen méltóztatott közbevetni, hogy a lapok létét engedélyezési rendszerhez sem lehet kötni. Egyáltalában a kolportázs kérdése és mindezek a többi kérdések szoros összefüggésben vannak a sajtószabadság elvével. Nem tudom, miért méltóztatnak ettől ugy félnL Hiszen nagyon szorgalmasan gyártják a sajtóelleni pereket, nagyon szorgalmasan ügyelnek és vigyáznak, nehogy egy sor is kikerülje esetleg az illetékesek szemét. Minden sajtónyilatkozatra, minden sajtóközleményre felfigyelnek. A független biróságnak joga van és módja van ahhoz, hogy Ítélkezzék, de a sajtószabadság elvét nem lett volna szabad korlátozni és nem lenne szabad ma sem korlátozni. A sajtószabadságot ugy, amint a 48-as és az 1914-es törvényben ez le van fektetve, meg kell valósitani, érvényesíteni kell, előle minden akadályt, minden gátat el kell hárítani. Ezt kívánja a magyar jogfejlődés, a régi magyar tradíció is. Régen itt nem voltak olyan idők, hogy a sajtót ilyenmódon gúzsba akarták volna kötni, mint az most egy kivételes háborús hatalmi törvény alapján történik. Én tehát azt kérem az igen t. igazságügyminister úrtól, hogy méltóztassék a sajtószabadságot a maga teljes, eredeti tökéletességében visszaállítani. Legyen szabad a sajtó, a gondolat. (Dabasi Halász Móric: Mindenkinek ?) Mindenki szabadon nyilváníthassa a maga véleményét. (B. Podmaniczky Endre: Jól néznénk ki akkor!) Ez hozzátartozik az emberi méltósághoz, ezért folytak századok verekedései. (Zaj.) Az ősöik; emléke iránt való tisztelet követeli tőlünk, hogy most, a XX. században nálunk sajtószabadság legyen minden fentartás, minden akadály nélkül. (Dabasi Halász Móric: A lapkiadóknak van, másnak nincs sajtószabadsága! Erről nem beszél a képviselő ur! Amiimtée írok, azt nem adják ki! — Zaj. — Rassay Károly: Megpróbálta már a iképviselő ur!) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik! (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Kuna P. András: Szabadon rágalmazni mindenkit! — Csontos Imre; Üzlet az élet, kérem. — Zaj.) Csendet kérek! . Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én a magyar viszonyokat soha egy pillanatig nem akarom összehasonlítani az amerikai viszonyokkal, de méltóztatnak tudni, hogy például Newyorkban magáiban 193 napilap jelenik meg. (Dabasi Halász Móric: Hol ivannaklázok a magyar üJjságokhozi. — Rassay Károly: Hol vannak? — Zaji. — Kabók Lajos: Miért hol vannak?— Dabasi Halász Móric: Nívóban! — Folytonos zaj.) A magyar újságírás nívóját említik? Arról csak a legjobbat mondhatjuk. (Dabasi Halász Móric: Én mondom, nem ön!) Épen ezért tessék megengedni nekik a szabad lélekzést. A magyar sajtó ne legyen lidércnyomás alatt, hogy minden pillanatban betilthatják. Most az alatt a lidércnyomás alatt áll, hogy közigazgatási utón minden pillanatban, bármikor tetszés szerint be lehet tiltani a lapokat. Ez ellen én tiltakozom. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!.