Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

>Àz országgyűlés képviselöházánah i felel a békebeli irodatisztek és Írnokok életszínvonalának, lakásának és ellátásának. Ilyen mélyre süllyedt a magasabb társadalmi állású és kvalifikációju birói és ügyészi kar életszínvonala. A birói és ügyészi kar nyugalommal és méltósággal tűri ezt a helyzetet. Én azonban kötelességemnek tartom szóvá tenni ezt az ország közvéleménye előtt és felhívni magasabb igazságszolgáltatási érdekből és közérdekből az igazságügyminister urat: hasson közre, hogy ez a státus-törvény a lehetőséghez képest végrehajtassák, hiszen maga a státus-törvény 20. §-a megmondja, hogy minden egyes általános fizetésrendezés alkalmával a bírói és ügyészi kar fizetése aránylagosan emelendő. Tehát annyi törvényes rendelkezés van, mely a birói és ügyészi kar magasabb illetményét védi, s törvényes rendelkezés van, amelynek végrehajtását kérem, hogy tulajdonképen semmi egyéb nem kellene, mint egy kis jóindulat, — hiszen nem is nagy összegről van szó — és egy kis pénzügyministeri megértés, amely visszaadja a birói és ügyészi karnak azt az önérzetet és azt a megnyugvást, hogy ő a birói státusnak és különleges alkotmányjogi helyzetének megfelelő törvényes elbánásba részesül. Itt nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra, hogy a birói segédszemélyzet, helyesebben a birói fogalmazói kar, tehát a joggyakornok, a birósági jegyző és a bírósági titkár szintén milyen méltánytalan és a törvénynyel mennyire ellenkező elbánásban részesül. Az 1893 : IV. te. nekik külön-külön működési pótlékot, az 1908-as törvény pedig külön képesítési pótlékot biztosított. Ezt a 6000-es számú rendelet minden további nélkül egyszerűen eltörölte, úgyhogy ez a jövendő birói nemzedék, a joggyakornok, a birósági jegyző'és birósági titkár teljes reménytelenséggel nézhet a jövő elé nemcsak azért, mert az előléptetési viszonyok nagyon rosszak, hanem mert még a törvényben biztosított minimális működési és kézbesitési pótlék sincs meg, amely lehetővé tette, hogy legalább jogi könyveket vásárolhatott, irodalmat tanulmányozhatott és önmagát tovább művelhette. Én tehát ennek kapcsán is felhívom az igen t, igazságügyminister urat arra, méltóztassék a dologra nagy súlyt helyezni és megfelelő erővel érvényesíteni azt a kívánságot, hogy a birósági segédszemélyzet, tehát a fogalmazói kar a maga működési és képesítési pótlékát visszakapja. (Helyeslés jobbfelol.) T. Képviselőház! Az általános vita kapcsán nem mulaszthatom el, hogy rá^ ne mutassak arra a veszélyre, amely az igazságügyi szervezetben: a segédszemélyzet és a kezelőszemélyzet elégtelensége folytán az igazságszolgáltatást egyenesen fennakadással fenyegeti. (Ugy van! Ügy van! — Wolff Károly: Különösen telekkönyvi ügyekben!) Békében Nagy-Magyarországnak volt 381 járásbírósága, 67 törvényszéke, 65 ügyészsége, 11 királyi Ítélőtáblája és főügyészsége, továbbá itt volt a Curia és a koronaügyészség. Csonka Magyarországnak ma van 140 királyi járásbírósága, 2 járásbirósági kirendeltsége, 24 törvényszéke, 1 törvényszéki kirendeltsége, 23 királyi ügyészsége, 1 királyi ügyészségi kirendeltsége, öt királyi Ítélőtáblája és főügyészsége, továbbá itt van a Curia és a koronaügyészség. Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár odavannak s odavan velük együtt e királyi ítélőtáblák és e gyönyörű főügyészségi intézményei is. A mai csonka Magyarországon ez a birósági és ügyészségi létszám nem kifogásolható. Ugyancsak -nincs ma panasz abban sem, *\ ülése 1928 május 9-én, szerdán. M3 hogy költségvetésünk szerint ma 1651 biró és 200 ügyész teljesiti az igazságszolgáltatás feladatait. Ami a jövőre nézve aggodalommal tölt el, ez az» hogy a 7000-es számú rendelet szerint a bírák és ügyészek létszámát fokozatosan csökkenteni kell, és — ami már szinte tarthatatlan helyzetet teremt — az, hogy elégtelen ehhez az 1651 bíróhoz az a 646 főnyi igazságügyi segédszemélyzet, tehát joggyakornok, jegyző és bírósági titkár, és elégtelen az az 1150 főnyi kezelőszemélyzet, irnok, irodatiszt, irodaigazgató, akiknek létszáma szintén a 7000-es számú rendeletben meg van állapítva. De különösen elégtelen^ a 270 telekkönyvvezető, akiknek létszáma szintén a 7000-es számú rendeletben állapíttatott meg. Ez a létszámmegállapitás, amely az 1924. évi ügyforgalom alapján történt, akkor esetleg lehetett igazságos és megfelelő is, ma azonban a helyzet az, hogy 1924 óta a birói ügyforgalom 80%-kai, a telekkönyvi ügyek pedig 140%-kai emelkedtek. Amíg akkor egy biróra 425 ügy jutott, ma egy biróra 651 ügy jut. Kétségtelen tehát, hogy itt olyan emelkedéssel állunk szemben, — 53%-os emelkedéssel, mig a telekkönyveik terén másfélszer lamnyi beadvány volt, mint 1924-ben — hogy ezzel a segédszemélyzettel és ezzel a kezelőszemélyzettel az igazságszolgáltatás feladatait megoldani teljességgel lehetetlen. Nekem az a véleményem, hogy itt sokkal erőteljesebb, alaposabb segítségre van szükség, mint amilyent a költségvetésben látunk. (Ügy van! a középen.) Az igazságügyminister ur felhatalmazást kapott arra, hogy 380 ideiglenes díjnokot saját tárcájának fölöslege és megtakarítása terhére felfogadhasson, akikből 100 a telekkönyvvezetői teendőknél alkalmazandó. A költségvetésnek azon rendelkezése, hogy összesen 100 telekkönyvvezetővel lesz több a létszám, nem komoly segítség. Általában az a tragédiánk, hogy a segítség mindig későn jön, amikor megvan a baj, akkor kapkoklunk, akikor egynéhány javítási munkálattal segitségére vagyunk a baj eltüntetésének, azonban komoly ós radikális megoldásról szó sincsen. Mert mi a helyzet? Ha már kénytelenek vagyunk a törvényszéki peres és perenkivüli ügyekben az egyes birói intézmény rendszerére áttérni, tudnunk kell, hogy a járásbiró, mint a törvényszéki egyes biró számtalan kezelési, írnoki és jegyzőkönyvvezetői munkát végez, tehát birói hivatásától tulajdonképen elvonatik. Hogy mit jelent ez a bíróság tekintélye szempontjából, de mit jelent az igazságszolgáltatás színvonala aa ítélkezések jósága és gyorsasága szempontjából, ezt fölösleges fejtegetni. A miaga szerény hivatali szobájában íróasztala fölé görnyedő, órákon át jegyzőikönyvvezető munkát végző, valóságos irnok-biró nem teheti a felekre azt a benyomást, amely az igazságszolgáltatás tekintélye és dekóruma szempontjából feltétlenül és joggal elvárható. De ki is várhatja egy fizikaii munkában kimerült biró« tói, hogy nyugodtan és megfontoltan mérlegelje a felek előadását és azoknak megfelelően mély és alános jogi döntést hozzon? De t. Képviselőház, nemcsak a bíróság tekintélye szempontjából kifogásolom én ezt, hanem kifogásolom egyenesen a takarékosság

1 szempontjából. A biró mint jegyzőkönyvvezető eis kezelő igen drága munkaerő; (Ugy van! Ugy van!) ez tékozlás, mert a biró arna való, hoigy Ítélkezzék, hogy jó és megfelelő ítéletet hozzon, nem pedig arra, hogy jegyzőkönyveket vezessen. (Ugy van! Ugy van!) A legelső teendő tehát az, hogy a biró mentésittessék a