Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

aÍ4 Az országgyűlés képviselőházának jegyzőkönyvvezetés és a kezelés terhétől és minden bíró mellé megfelelő jegyzőkönyvveíseto alkalmaiztassék, hogy a biró szabadittassék meg minden olyan tevékenységtől, amely nem a szorosan vett bírói Ítélkezés keretébe tartozik. (Helyeslés a jobboldalon.) De van itt egy másik hiba is. A kezelőszemélyzet elégtelensége folytán ma már csaknem megbénult egyes bÍróságok adminisztrációja. Vezetni kell a törvényes rendeletek szerint a különböző kezelési könyveket, a lajstromokat, a mutatókat, a statisztikai könyvek vezetésére kivonatok, másolatok készítésére, telekkönyvi bejegyzések végzésére és ehhez hasonló munkálatok elvégzésére nincsen megfelelő munkaerő. A helyzet ma az, hogy 185.000 telekkönyvi ügydarab van az illetékes bíróságoknál elintézetlenül. Ezen az állapoton feltétlenül segíteni és változtatni kell. Én az igazságügyminister ur kegyes figyelmét felhívom erre az elszomorító körülményre és olyankor kérem a segítségét, amikor az talán még nem késő és az igazságszolgáltatás súlyosabb érdekeinek veszélyeztetése nélkül megtehető. Különösen fel kell hivnom az igazságügyminister ur és az illetékes körök szíves figyelmét arra is, hogy 1651 b Íróhoz 646 joggyakornok, jegyző és titkár kevés. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a biró megfelelő munkatársat kapjon a birósági segédszemélyzetben, hogy az illető jogvégzett ember legyen, hogy a biró mellett kiképeztessék, mert csak így lehet belőle jó biró. (Wolff Károly: Főtárgyalási jegyzőkönyveket vezet.) A helyzet ma az, hogy a birósági fogalmazói személyzet, tehát joggyakornok, jegyző és titkár, 646 főnyi, ebből 323 joggyakornok, 194 birósági jegyző és 129 birósági titkár. Ez az arány sem megfelelő. Egész csomó joggyakornok van ma az igazságszolgáltatás kebelében, akik 5—6 éve birói vizsgás joggyakornokok, az előlépés teljes reménytelenségének érzetével. Mert hogy áll a helyzeti 323-ból előléphet a joggyakornok a 194 főnyi birósági jegyzők közé és onnan előléphet a 129 főnyi létszámban megállapított birósági fogalmazói rangsorba, ami azt jelenti, hogy teljes reménytelen előléptetési viszonyok között él. Az én szerény véleményem szerint tehát nemcsak a birósági segédszemélyzet, azaz a birósági fogalmazói kar létszáma emelendő legalább 20%-kai, hanem egyúttal az az arány, amely a joggyakornokok, jegyzők és birósági titkárok között ma van megváltoztatható olyanformán, hogy a létszám egyharmadrésze legyen joggyakornok, egyharmadrésze legyen jegyző, egyharmad része pedig birósági titkár, azaz egyenlő arányokban legyen a megoszlás. (Helyeslés jobbfelől.) Ilyen módon legalább módunkban áll a jövendő birói kar kiképzéséről gondoskodni. T. Képviselőház! Kötelességem, hogy rámutassak arra, hogy enélkül a létszámemelés nélkül jó és gyors igazságszolgáltatást el sem képzelhetünk. Sajnos, a jelenlegi helyzet hatását látjuk is. Nagyon sokan sietnek a választott birósági intézmény felé, ahol gyorsabban megkapják a felek a nekik szükséges döntést. Sőt ma már egyes képviseletek intézményesen kívánják a választott bíróságot megvalósítani, ami az állam igazságügyi felségjoga szempontjából felettébb veszélyes. Kétségtelen az is, hogy nem mindig fogja ia választott bíróság az igazság érdekeit tárgyilagosan szolgálni és a vagyonilag, gazdaságilag gyöngébb fél feltétlenül kevesebb védelemben fog részesülni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezek ellen a veszélyek ellen kell védekezni, amikor én is167. ülése 1928 május 9-én, szerdán.' metélten és nyomatékosan felhívom az illetékes körök figyelmét arra, hogy az igazságszolgáltatás területén baj van és hogy a létszámemelés kapcsán ezen az állapoton segíteni kell. Az igazságszolgáltatás színvonala ós ^ jósága érdekében kötelességemnek tartom rámutatni arra, hogy mennyire fontos, hogy megfelelő egyes birák működjenek a járásbirósásálgnál, a törvényszéknél, mind a büntető, mind a polgári ügyekben. Ha már gazdasági szerencsétlenségünk és nyomorúságunk arra ('kényszerít bennünket, hogy bűnügyekben, — mint tudjuk — testisértési, lopási, ezzel kapcsolatos orgazdasági, sikkasztási, ezzel kapcsolatos orgazdasági, csalási és bűnpártolási ügyekben, tehát még büntető ügyekben is a törvényszéken elsőfokon egyesbiró itél, ha már nem háríthatjuk el azt, hogy az összes piolgáxi peres és perenkivüli ügyekben egyesbiró Ítélkezzék, — és itt ne feledkezzünk meg azokról a súlyos vagyonjogi pereikről, amelyek elsőfokon a törvényszék hatásköréibe tartoznak — akkor legalább is igyekeznünk kell az egyesbirák kiválasztása tekintetében a legnagyobb gondossággal eljárni és valamely intézkedéssel biztosítani azt, hogy az egyesbirónak legyen kedve ott maradni az elsőfóikon. (Egy hang jobbfelől: Sajnos, a legtöbbnek elmegy a kedve!) Régen az egyesbiró és általában a bíróság- kiképzése ugy történt, hogy rendszerint a törvényszékhez, a hármastanácsba albiróniak nevezték ki, ott az idősebb, tapasztalt birátk mellett megszerezte azt a szükséges gyakorlatot, amelyet azután mint egyesbiró crtékesitett Bégen is voltak ezen a területen kifogásolható jelenségek, nekem azonban az az érzésem, hogy régen töhb lehetőség volt az egyesbiróik megfelelő kiképzéséről f gondoskodni. Nagyon jól tudjuk^ hogy mit jelent az igazságszolgáltatás területén az elsőfokú bíróság. Az ügyek 70%-ának sorsa az elsőfokú biróságon dől el. Az elsőfokú, az egyesbiróság jóságától függ az igazságszolgáiitatásnak majdnem egészen a színvonala. Tudjuk, hogy büntetőügyekben az ember szabadság-a, becsülete függ döntésétől, s azt is tudjuk, hogy a polgári vagyonjogi perekben az egyesbiró Ítélete után biztosítási intézkedések tehetők, tehát óriási hordereje van annak, hogy az elsőfokú biró, ha egyesbiró is, megfelelő legyen. Arra kérem tehát a mélyen t. igazságügyminister urat, méltóztassék az egyesbirák kinevezésénél azt a gondolatot követni, hogy az egyesbiróság a birói működés koronába, a birói működés maximuma, a legszebb, a legnagyszerűbb hivatás, mert hiszen az egyesbiró abban az ügyben és azok közt a felek közt függetlenül, teljesen szabadon a törvény és lelkiismerete szerint itélkezhetik. Hogy pedig az elsőfokon a kiváló egyesbiráknak legalább egy részét megtarthassuk, — tudom, hogy nem lehet mindannyit megtartani, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy mindenki a magasabb fokú bíróság felé törekszik, hol kevesebb izgalommal, több nyugalommal, elmélyedéssel élhet hivatásáuaíki — az a kérésem, méltóiztassék talán az elsőfokon működő ós a második fizetési csoportba tartozó, tehát az eléírt egyesbiráknak legalább 50%-a részére — mondjuk — megfelelő 2000 pengős működési pótlékot biztos itani. Ilyen módon legalább elérjük azt, hogy a kiváló birák egyrésze szívesen marad az elsőfoknál. Különben ki vagyunk téve annak, aminek ma, sajnos, szemtanúi vagyunk, hogy az elsőfokon való Ítélkezés jóirészt tapasztalatlan bíró kezébe kerül. Fentartom magamnak azt, a jogot, hogy a