Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

§12 Az országgyűlés képviselőházának bátorsággal tel.i&sitett (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) és nem szabad elfelejteni, bogy elévülhetetlen érdeme, hogy a jogrendért vivott nehéz harcainkban a törvény becsületét helyreállította. (Ugy van! a jobboldalon.) Az, hogy a biróság szigora büntetést szab ki, ez még nem reakció, amint hogy nem destrukció: az, ha enyhe büntetést szab ki,^ vagy felment. Nem történik az, igazságszolgáltatás területén semmi egyéb, mint az, hogy a biróság érvényt akar szerezni a törvénynek, amelynek ereje és tisztelete az elmúlt idők politikai zivatarai között meglehetősen megingott. (Gál' Jenő: Attól függ, hogy hogyan indokol!) A magyar bíróságot az ő működésében mindenkor megértés vezette és vezeti, s a magyar biróság a törvény alkalmazásában nagylelkű, emberszerető, szabadelvű és megértő. (Gál Jenő: És jogtudó legyen elsősorban! — Propper Sándor: Attól függ, hogy ki áll előtte!) Hogy néha bizonyos bűnökre szigorúbb büntetést kénytelen alkalmazni, annak nem a biróság az oka, hanem oka a mi szerencsétlen viszonyaink és a vonatkozó törvények, amelyek szerint bizonyos bűncselekmények bizonyos körülmények között veszélyesebbnek ismertetnek fel, mint egyéb alkalmakkor. (Ugy van! jobbfelől. — Gál Jenő: Jobb volna részletezni, mint általánosságban beszélni!) Az általános vita kapósán — azt hiszem — az a helyes, ha a biróság általános működéséről nyújtok képet (Gál Jenő: Mindezek találós mesék!) A biróság a maga kötelességét becsületesen teljesíti és én figyelmeztetem azokat, akik a bíróságot elfogultságból, könnyelműségből megvádolják, hogy a mai időkben különösen fokozottabb érdek, hogy megőrizzük és megvédelmezzük mindamaz intézményeink

1 tiszteletét és tekintélyét, amelyeknek működése nekünk alkotmánybiztosíték és a jogrend legmegbízhatóbb támasza. (Propper Sándor: Erre rá is kell szolgálni! — Gál Jenő: Nincs ebben hiány egyik oldalon sem! Nem kell erre kitanítani minket!) A biróság működése kapcsán nem hallgathatom el azt az észrevételemet, hogy a biróság a legutolsó illetményrendezések kapcsán menynyire ^méltánytalan, igaztalan, sőt törvénybe ütköző elbánásban részesült, (Ugy van! Ugy van a jobboldalon.) — Jánossy Gábor: Na! Törvénybe ütköző?) Az 1893 : IV. tcikk a birákat ÓS ügyészeket illetményrendezés szempontjából a többi köztisztviselőikkel teljesen egyforma osztályba sorozta. Ez ellen a birói és ügyészi ikar kezdettől fogva küzdött. A birói és ügyészi kar alkotmányjogi különöis helyzeténél, hivatásánál, külölnös jogi képzettségénél fogva állandóan követelte, hogy külön bírói és ügyészi státusban egyesittessék. Huszonhét évi küzdelem után az 1920 : XX. tcikk végre megvalósitotta a birói és ügyészi külön státust és fölismerte a birói különös alkotmányjogi helyzetét, hivatását, munkáját é's honorálta azt a körülményt, hogy minden néven nevezendő ^ melléikifoglalkozástól el van tiltva, hogy magánosoktól semmiféle adományt vagy javadalmazást el nem fogadhat, és ezért a bírák és ügyészek illetményét a töblbi tisztviselőkkel szemben 50—133%-ig terjedő, megfelelő töibbletben állapította meg és különösen tekintettel a magasabb jogi képzettségükre, őket a státustörvény 2. §-ánaik 3. bekezdése értelmében külön birói képesítési pótlékkal látta el. A státustörvény megalkotása után következő illetményrendezések ezt a törvény szerint a birói és ügyészi kart 'megillető 50—133% fizetési többletet fokozatosan csökkentették és 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. lefaragták. 1923-ban ez a fizetési többlet már csak 30—55% között mozgott, 1924-ben már csaik 0—36% között, tehát részben elenyészett. 1925-ben, annak ellenére, hogy 1924-ben lerögzittetett, hogy a birák és ügyésziek illetményei tovább nem csökkenthetők, mégis további százalékokkal csökkentették, úgyhogy; ma 0^17% az a fizetési többlet, amely m,a a birót és az ügyészt megilleti, ami azt jelenti, hogy alig valamivel több a fizetése, mint az egyéb köztisztviselőknek^ bizonyos^ fizetési csoportokban pedig teljesen azonos, sőt alatta is van. A helyzet tehát most az, hogy itt van egy törvény, amely honorálja a birói és ügyészi kar különleges alkotmányjogi helyzetét, munkáját, magasabb jogi képzettségét és kimondja, hogy ennek megfelelően 50—133%-ig megfelelő fizetési többlet és még képesítési pótlék is jár nekik; ezzel szemben a valóság az, hogy az 50—133%-ig terjedő fizetési többlet ma már 0—17%-ig terjed mindössze, a birói képesítési pótlékot pedig az 1923. évi 6000-es számú rendelet egyszerűen beszüntette. Ne méltóztassék azt hinni, hogy annak, hogy én ezt fölemlitem, tehát az én fölszólalásomnak valami fizetésrendezési mozgalom az inditóoikia, Nem. Én csak a törvényhez való visszatérést kívánom, csak azt kívánom az illetékesektől, hogy a törvény megfelelő végrehajtásáról méltóztassanak gondoskodni. A tisztviselők fizetésével általában nem vagyok megelégedve, azonban az a véleményem, hogy az ország jelenlegi _ helyzetében senki sincs megelégedve a maga jövedelmével. Az ügyvéd, a mérnök, az orvos, az iparos, a kereskedő mind nyomorúsággal, megélhetési nehézségekkel küzd. Elszomorító jelenség, hogy mindezek az emiitett társadalmi osztályok egyenesen irigykedéssei néznek a köztisztviselők fixfizetésére, holott milyen minimális létet biztosit az a fizetés a köztisztviselőknek! Oda süllyedt az általános életnívó, hogy egyenesen a köztisztviselőt tekintik ma annak az ideálnak, aki fixfizetése révén legalább is annyira tud élni, hogy máról holnapra nem kell neki a betevő falatjáról gondoskodni. Épen ezért az az álláspontom, hogy ez általános nyomorúság közepette nincs más hátra a tisztviselő karnak, mint hogy nyugodtan és türelmesen várja, amig az ország gazdasági helyzete megerősödik. Én ugyan őszintén megmondom, hogy nem volnék olyan szűkmarkú általában a tisztviselőkkel szemben, egyrészt, mert a tisztviselőknek adott fizetés megtalálja az ellenszolgáltatását abban a fokozott munkában, amelyet a köztisztviselő nyugodtabb élet biztosítása mellett teljesít, másrészt pedig a köztisztviselő zsebében nem marad meg az a fizetés, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) hanem az kimegy a gazdasági élet vérkeringésébe. Köztisztviselő vagyont még nem gyűjtött a fizetéséből. A köztisztviselő, ha pénze van, odaadja azt a kisgazdáknak, az iparosnak, a kereskedőnek, nem marad a zsebében. Az államháztartás tehát megtalálja az ellenszolgáltatást ebben a fizetési többletben abban, hogy ez a fizetésitöbblet visszakerül a gazdasági élet vérkeringésébe. Gazdának, iparosnak, kereskedőnek tehát az az érdeke, hogy a tisztviselőnek minél jobb fizetése legyen. T. Képviselőház! Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy van egy törvény, amelynek én a birói és ügyészi karral szemben való végrehajtását szorgalmazom. Mi lett ennek a törvényellenes elbánásnak az eredménye? Az, hogy á birói és ügyészi kar életszínvonala, lakása, ellátása, ruházkodása ma, sajnos, meg-