Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

A&-országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. 205 ilyen jól felszerelt jégtartályokat, amelyekben a politikai bosszút konzerválják. Kilenc év múlt el az ellenforradalom felülkerekedése óta, de ez a kilenc esztendő nem volt elégséges a kormánymak és ennek a rendszernek ahhoz, hogy a politikai bosszúállást megszüntesse és a politikai bosszú konzerválására szolgáló jégtartályokat leszerelje. Kilenc év után még mindig vannak politikai foglyok a börtönökben, olyanok, akiket kilenc évvel ezelőtt a gyorsított eljárás alapján Ítéltek el. több-kevesebb — inkább több, mint kevesebb — fogház-, fegyház-, és egyéb büntetésekre. Itt van a lista: 31 ilyen fogoly van még a börtönökben, 8 évtől 15 évig terjedő fegyházra elitélve. (Rassay Károly: Ez az uj igazságszolgáltatási irány!) Itt van a listája ezeknek és noha azóta több izben hirdettek közkegyelmet, ezekre a kegyelem sugara még nem esett, ezek még mindig várják a kiengesztelődés szellemét, ezek még mindig várják a szabadulást. Legutóbb, amidőn az egyének és az osztályok forradalmi szerepléseivel foglalkoztunk, itt a Képviselőházban, szó esett az egyik aktiv minister ur forradalmi szerepléséről, amire az illető minister ur ezt válaszolta: Szegény, félrevezetett emberek voltunk, jót gondoltunk és jót akartunk. T. Képviselőház! Hát osak három diplomával ellátott aktív ministerek lehetnek félrevezetett, jóhiszemű emberek! Hát osak a kőműves, a vasmunkás, a lakatos, a villanyszerelő, a gépész, a kötszerész, a kereskedelmi alkalmazott, az asztalos, az ács, a hirlapiró, a kispolgár, a kereskedő, a kisiparos, a földmunkás, a földmives nem lehet jóhiszemű, félrevezetett ember

1

? Csak a háromdiploniás embereknek van jogcímük arra, hogy a félrevezetettség jogcímén teljes bűnbocsánatot, teljes feledékenységet nyerjenek s tetejébe magas közjogi hivatalt, zsiros stallumot is kapjanak? (Kontra Aladár: Ki az a háromdiplomás? — Györki Imre: Ott van a képviselőtársai között! — Kontra Aladár: Melyik? — Rassay Károly: Ejnye, ejnye képviselő ur, de nagy szeretettel van az illető iránt! — Derültség.) Ezek a szerencsétlen emberek, akikről itt szó van, csupán epizód-szereplői voltak az esemény éknek, a forradalmaknak, a forgatagnak. Ezek valóban nem bírhattak annyi Ítélőképességgel és előrelátással, mint amennyivel rendelkezhettek azok a diplomás férfiak, akik ma az uralom glóriájában fényeskednek az országban. Teljesen jogtalan, teljesen igazságtalan, meg nem okolható sem befelé, sem kifelé, hogy kilenc évvel a forradalmak után, még mindig vannak politikai foglyok és még mindig virul a politikai üldözés. (Rothenstein Mór: De azért konszolidáltak vagyunk!) Az üldözés ma nemcsak abban merül ki, hogy ezeket elitélik és lecsukják; az üldözés folytatódik benn a fogházakban is. Különbséget tesznek közönséges bűntettesek és politikai elitéltek között, de nem a politikai elitéltek javára. Volt már alkalmam beszélni itt a magyar fogba zviszonvnkróL Amikor beszéltem erről, még nem kóstoltam meg én magam is, tehát csak hallomások és panaszok alapján beszélhettem. Mivel azonban az egyik Pesthyféle fogadóban azóta magamnak is volt alkalmam néhány napot tölteni, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Halljuk) most már empirikus alapon beszélhetek a kérdésről és sajnos, meg kell állapitanom, hogy a panaszok, amelyek hozzánk befutottak, nem túlzottak. Szerettem volna tapasztalni, hogy túlzottak, r^°rt az emberi szenvedések iránt meglehetősen nagy fogékonyságom van, de mondom, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a panaszok nem túlzottak. Dolgoztatják a foglyokat. Ez helyes, humánus. A semmittevés még keservesebb, még nehezebben telik az idő a semmittevéssel. De viszont a foglyokat kiszolgáltatják magánvállalkozóknak, akik ezeket a szerencsétleneket vérig kiszipolyozzák és kizsákmányolják. A bent dolgozó rabok és foglyok, mint munkások néhány fillér megtérítést kapnak csupán a vállalkozótól, és ha nem, bírják a nehéz testi munkát, ha testi erejükkel nem arányos munkát adnak nekik és ezt nem tudják elvégezni, akkor a vállalkozó javára fegyelmivel büntetik azokat, akik a munkát nem tudják elvégezni. Nem tudom megérteni, milyen érdek fűződik ahhoz, hogy ezeket a szerencsétleneket, a társadalom elesettjeit, a fogházak lakóit kiszolgáltatják magánvállalkozóknak, akik azután ezzel a legalaposabban és leglelketlenebbül visszaélnek. Ha a fogházban dolgoztatnak. azt hiszem, az volna a legideálisabb, ha külső vállalkozók egyáltalában nem avatkozhatnának be ebbe a munkamenetbe, hanem csak az állam szükségleteit végeztetnék el ott a fogházakban és az állam ennek a munkának fejében méltányos megtérítést biztositana a raboknak és azok családjainak, akikről senki sem gondoskodik. De egyébként sincs megokolva, hogy magánvállalkozásnak szolgáltassa ki az állam foglyait, akik őket, mondom, alaposan kizsákmányolják. Nagy baj az, hogy a politikai foglyokat a büntetés kitöltése után kiszolgáltatják a közigazgatási hatóságoknak. (Fábián Béla: Legyen nyug'odt a képviselő ur, nem mind szolgáltatják ki! Van olyan, aki nyugdíjat kap, hogy többet ne kövessen el bűncselekményt!) Lehet, hogy van ilyen is, a jobboldaliak között, (Fábián Béla: Havonkint csekken megkapja mindig a nyugdíját!) én a baloldaliakról beszélek. (Esztergályos János: Képviselő ur. ezt nem hiszem el! — Fábián Béla: Ugy látszik nagyon naivnak méltóztatik lenni! — Derültség.) Én egészen jól tudom, hogy vannak humánusabb intézkedések is más politikai felfogású rabokkal szemben. A baloldali politikai foglyokat a büntetés kitöltése után kiszolgáltatják a közigazgatási hatóságnak, amely ezeket toloncházba viteti, teljesen jogtalanul és indokolatlanul hetekig, és hosszú hónapokig továbbra is fogvatartja őket, noha nekem az a felfogásom — nem vagyok jogász, de ugy tudom — hogy ítélet nélkül senkit szabadságától megfosztani jogállamban nem lehet és nem szabad. (Rothenstein Mór: Jogállamban? Csak nem gondolod, hogy jogállamban vagyunk?) Ebben az esetben pedig az a helyzet, hogy Ítélet nélkül fosztanak meg szabadságuktól embereket, olyanokat, akik a törvény betűje szerint a rájukrótt büntetést kitöltötték. (Rassay Károly: Konkrét eseteket kérünk! — Jánossy Gábor: Csak azt szeretném tudni, hogy milyenek a baloldali foglyok! Ez uj jogászi fogalom! — Györki Imre: Én meg arra vagyok kiváncsi, hogy milyenek a jobboldaliak! — Rassay Károly: A jobboldali foglyok azok, akik szabadon vannak, vagy kiszabadultak! — Derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! (Györki Imre: Akik életjáradékot kapnak, mert bűncselekményt követtek el.) Propper Sándor: T. Jánossy képviselőtársam, nem én tehetek róla, hogy ez a disztinkció előállt; méltóztassék ott keresni, ha ezt helyte-