Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
206 'Az országgyűlés képviselőházának leniti, ahol ezt statuálták. (Jánossy Gábor: Most hallom először! — Fábián Béla: Én elküldöm a képviselő urat a nagykátai adóhivatalhoz, kérdezze meg ott, hogy miért küldenek a •gyilkosoknak nyugdíjat! — Zaj.) Elnök (csenget): Fábián képviselő urat kérem, ne méltóztassék mellékszónoklatokat tartani! Propper Sándor: Nagyon szeretném, ha a minister ur megnyugtató kijelentést tenne, olyan irányban, hogy a jövőben gondoskodni fog arról, hogy a büntetést kitöltött elitélteket a büntetés kitöltése után semmiféle zaklatás tovább ne érje. (Jánossy Gábor: Az természetes!) Szóvá kell tennem a fogház élelmezési kérdését. Az idei esztendp márciusának első napján a minister ur a fogházi élelmezés terén rendelettel visszaállította az úgynevezett békebeli állapotot. Azelőtt az, volt a helyzet, hogy a fog-házbüntetésre jogerősen elitélteknek a fogházi szabályok szerint is jogukban volt a fogház élelmezéséről való lemondás ellenében magukat a saját költségükön élelmezni. A háború alatt az igazságügyminister ezt kiterjesztette, valószínűen az élelmiszerhiány miatt, a börtönre és fegyházra elitéltekre is, olyképen, hogy a börtönre elitélteknek hetenként egyszer és ünnepnapok alkalmával, élelmiszercsomagokat lehetett beadni. Ez fennállt egészen március 1-éig. Március 1-én a minister ur ugy intézkedett, hogy visszaállítja a békebeli állapotokat, (Györki Imre: Csak ezen a téren!) vagyis azt az állapotot, hogy csak a fogházra jogerősen elitélteknek lehet beadni úgynevezett pótcsomagokat, a többieknek azonban nem. (Jánossy Gábor: Majd rákerül a sor! — Györki Imre: Idővel!) Én hive vagyok annak, hogy térjünk vissza a békebeli állapotokhoz. Itt, minister ur. egy felfogásban vagyunk, azonban akkor azt mondom,, hogy ne ott méltóztassék kezdeni, hogy azt a szerencsétlent rászorítják a közismerten rossz, és ehetetlen fogházkosztra, hanem méltóztassanak visszatérni az igazságszolgáltatás egész területén a békebeli állapotokhoz!, méltóztassanak megkezdeni például az esküdtszék visszaállitásánál. (Élénk helyeslés a baloldalon.) méltóztassanak visszaállítani az esküdtszéket, méltóztassanak eltörölni a kivételes törvényeket, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Jánossy Gábor: Nincsenek! — Felkiáltások balfelől: Dehogy nincsenek!) és méltóztassanak letördelni a sajtó nyakára akasztott bilincseket. Tehát a sajtószabadság és az esküdtszék visszaállítása, a kivételes törvények megszüntetése, ez volna az, első okos, egészséges, logikus és becsületes lépés a békebeli állapotokra való visszatérés terén, nem pedig az, hogy a szegény, szerencsétlen foglyoíktól megtagadják a pótcsomagokat, hogy büdös, ehetetlen lencseleves megevésére kényszeritik őket és eltiltják attól, hogy gondoskodó családjuk vagy hozzátartozójuk egy-egy csomagot vihessen nekik, hogy élelmezésüket igy megjavitsa. (Jánossy Gábor: Ne kövessenek el bűncselekményeket, akikor tárgytalan az egész! Kezdjék el a foglyok! — Farkas István: Mégsem lehet így bánni velük!) Felmentve érzem magam attól, hogy komolytalan közbeszólásokra válaszoljak. (Jánossy Gábor: Én mindig komolyan beszélek!) T. Ház! Azt fogják ezzel szemben mondani, hogy tudósok kiszámították ceruzával papíron, hogy a fog-házikoszt megfelelő, mert az előirt kalória-mennyiség benne van abban a kosztban, amelyet a fogházakban adnak. Én az illető tudós uraknak, akik ezt kiszámították, 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. és az illető uraknak, akik ezt a számítást elfogadták és alkalmazzák, azt javaslom és azt ajánlom, hogy tesséik nekik inkognito bemenni egy magyar fogházba, tessék azt a kielégitő mennyiségű kalóriát néhány hétig fogyasztani és akkor tessék gyakorlati alapon véleményt adni arról, hogy a magyar fogházakban a foglyok élelmezése valóban kielégitő-e. Én azt mondom, hogy nem. Lehet, hogy a zöldasztalnál az aritmetikának megfelel az, amit ott kiszáimitanak, gyakorlatban azonban a helyzet az, hogy a fogházkoszt ehetetlen, hogy a mai fogházi élelmezés mellett a foglyok megbetegszenek, betegséget hoznak ki magukkal a börtönökből, ha ugyan el nem pusztulnak a börtönök kórházaiban, ha hosszabb tartamú büntetés kitöltéséről van szó. A fogházakról általában is lehetne beszélni. Legutóbb egy székesfővárosi törvényhatósági tag is ült a Markó-utcai fogházban és beszámolt élményeiről. Azt mondják, hogy ennek hatása alatt bizonyos rendszabályok, bizonyos változtatások történnek a fogházakban. Nem tudom, mennyiben felel meg ez a valóságnak; bizonyára kapunk majd a minister úrtól erre nézve is iki jelentéseket. Én a magam saját tapasztalatai alapján beszélek a magyar fogházakról, — hiszen a Markó-utcai fogház mérvadó lehet, mert ez egyike a legelőkelőbb fog házaknak. A Markó-utcai fogházban a féreg, a büz kibirhatatlan, emberietlen, embertelen, kulturátlan. T. Képviselőház! írnak törvényeket, végrehajtják azokat, embereket _ megfosztanak szabadságuktól törvények alapján, ahhoz azonban nincs joga senkinek, még a törvényhozónak sem lehet joga arra nézve, hogy a XX. században kulturembereket megfosszon emberi méltóságuktól, az emberi méltóságot lefokozza és olyan életkörülmények közé juttassa őket, amelyek az emberi méltósággal összeférhetetlenek és összeegyeztethetlenek. Az igazságszolgáltatásnak nem lehet más célja, mint hogy azt, akit bűnösnek minősit. a társadalomból egy időre eltávolítsa, ártalmatlanná tegye. Itt azonban a joga megáll, ennél tovább nem mehet. Nincs joga, minister ur, senkinek, sem törvényhozásnak, sem államnak arra, hogy az embert emberhez méltatlan helyzetbe juttassa, előre megfontoltan, cinikusan, hogy az embert összezárja a latrinával, hónapokra, hetekre és kötelezze őt arra, hogy ebben a bűzben és ebben a piszokban töltsön le életéből bizonyos időt. Azt mondják, hogy most már irtják a szivó állatkákat a Markó-utcában. Én nem tudom, igaz-e ez. 'Bizonyos, hogy ezek a mai magyar fogházviszonyok nem tarthatók fenn. Ez is egyik kiegészítő része a politikai üldözésnek, és az igazságszolgáltatás rendeltetése iránti érzéketlenségnek. Mi szükség van arra, hogy ilyen fogházakban legyenek az emberek 1 ? Olvas az ember külföldi fogházakról; az amerikai SingSing fegyházról, ahol sporttelepek vannak, ahol bevezették a rádiót, ahol valóban nem tesznek egyebet, mint mentesitik a társadalmat az illető elitélttől, de viszont nem kívánják cserébe az ő emberi jogát és emberi mivoltát. Azt fogják mondani, hogy ez Magyarországon megvalósíthatatlan. Hát talán ne menjünk el addig, ameddig a Sing-Simg fegyházban elmegy az amerikai kormány. De addig, ameddig a legminimálisabb emberi követelmények terjednek, addig feltétlenül el kell mennünk. Nekem itt az országgyűlés szine előtt kell tiltakoznom az ellen, ami ma a magyar fogházakban tapasztalható. Előreláthatólag erre nézve azokat a válaszokat fogjuk kapni, amiket ed-
