Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

12 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. mentesség kérdése máskép szabály oztassék, mint ahogy az jelenleg az 1927. évi törvényben meg van állapítva. Az adómentesség annak idején az 1925. évi törvényben 30 évben volt megállapitva, most lemegy 25 évre és még lemegy 20 és 15 évre is. Azt mondja az 1927. évi törvény indokolása, hogy a békebeli nívót akarja ezen a téren elérni. De ne csak ezen a téren érjék t el, közelítsék meg a békebeli nivót, (Berki Gyula: A pénzügyministerek már elhagyták a békebeli nivót!) hanem ott is, ahol könnyítésről van szó, minden tekintetben közeledjünk a békebeli nívóhoz, de nem lehet egy témát, egy táögyat kiválasztani és azt mondani: itt pedig érjük el a békebeli nivót ugyanakkor, amikor az összes egyéb tereken mindenütt eltávolodunk a békebeli nivótól. Hiszen a keresetek és munkaalkalmak a békebeli nívóhoz képest sokkal szomorúbb helyzetbenvannak most. Nem lehlet tehát egyedül az adómentesség kérdése az, ahol a békebei nivót feláll it juk. Itten különösen két kérdésről van r szó. Az egyik az, hogy az adómentesség a 30 évről általában 25 évre menjen le. A másik része pedig vonatkozik a lebontott házakra. A jelenlegi törvényes rendelkezés szerint a lebontott^ házaknak csak az a része kap adómentességet, amely újraépíttetik a lebontás helyén és terjedelmében. Mihelyst nem a lebontás terjedelmében történik az építkezés, az adómentesség nem áll fenn 25, illetőleg 30 évre, csak abban az esetben, ha eléri régi terjedelmének négyszeresét. Ez nagyon helytelen kikötés azért, mert a legtöbb helyen építési engedélyt nem is adnak ki négyszeres kiterjedésre. Itt van Budapesten különösen a Belváros, ahol kicsiny régi, egy-két emeletes. házak vannak, és ott nem engedik meg a régi házak helyén, hogy négyszeres magasságra épitsenek, tehát fogalmilag, technikailag és tényleg ki van zárva, hogy ilyen módon valami történjék. Márpedig az a kivánatos, hogy a Belvárosban ezek a régi házak lebontassanak, ezeknek a régi házaknak helyén ujak építtessenek. Miután jelenleg lebontás terjedelmében csak 10 évi adómentesség van, ez a körülmény okozza azt, hogy a Belvárosban is és a város belterületén ott terpeszkednek ezek a régi, lehetetlen épületek és fennállanak ezek a képtelen viszonyok, amelyekben most vagyunk. Ezek elavult, anachronisztikus házak, úgyhogy arra kérem a mélyen t. minister urat, méltóztassék intézkedni ebben az irányban a maga hatáskörét hozzáadva az illetékes pénzügyministerhez, hiszen ez az egész kormány ügye, de a lakásügyben mégis az első szakértő a népjóléti minister ur és a népjóléti minister ur felfogásától és szakvéleményétől nagyon sok függ. A népjóléti minister úrhoz fordulnak is ezekben a kérdésekben. Az építőiparban nagy stagnáció állott be, aminek egyik oka épen az, amit az előbb mondottam. (Gr. Hunyady Ferenc: Szép régi házak vannak a Belvárosban! Ezeket rombolják le?) De csúnya régi házakról van szó, nem a szépekről. (Gr. Hunyady Ferenc: De a szépeket is lebontják!) Nem vagyok kegyeletromboló és a régi műemlékeket szívesen tartom fenn, de végre is nagyon sok olyan házat méltóztatik találni, amelyekben nem találni mást. csak azt, hogy régi. Ezeket nem érdemes, fentartani. Azoknál a házaknál, amelyeknek valami művészeti becse van, amelyek műemlékek, történelmi emlékek, lehet erről beszélni, de ahol semmi más nincs, csak a régi, rozoga, elavult építési rendszer folyománya, azokat nem érdemes és nem kell fentartani. Nagyon sok ilyen ház van Budapesten a Belvárosban. Nagyon sok ilyen ház van a Rákóczi-ut mentén, ahol méltóztatnak látni óriási emeletes paloták mellett düledező viskókat, amelyeket mindezeknek a jelenleg fennálló adómentességi klauzuláknak következtében nem építenek fel. Az építőipar kérdése rendkívül fontos kérdés. Budapesten speciális ipar az épitőipar, Budapest épitőipar nélkül nem is tud exisztálni, mert az építőiparral együtt 42 iparág kap munkát: a festő, a mázoló, a lakatos, a bádogos, stb.^ Nem kell mind felsorolnom, nagyon jól méltóztatnak tudni. Ha az épitőipar megindul, f akkor megindul a munka, megindul az egészséges vérkeringés a fővárosban. De nemcsak a főváros érdekében mondom ezt, hanem a vidék érdekében is, mert nem vagyok elzárkózott. Ellenkezőleg: az egész ország érdekében szólalok itt fel és az egész ország javát viselem a szivemen. Nagyon kérem tehát a mélyen t. minister urat, legyen kegyes közrehatni a kormánynál aziránt, hogy ezek az adómentességi klauzálék ugy változtassanak meg, hogy az adómentesség 30 'élvről általában menjen le 25 évre. a lebontásoknál Dedig ne Ikdvántassék meg a 'négyszeres terjedelem, úgyhogy az épitőipar megindulhasson, a munka megkezdődhessen, mert az a gazdasági kérdés, amely most nyomja az egész országot, nem egyrétü kérdés, hanem nagyon komplikált kérdés. Én mint ellenzéki, elismerem, hogy itt egyes szólamokkal és szavakkal ezeken a bajokon olyan könnyen segíteni nem lehet_; ez mélyen fekvő, nehéz kérdés, részben összefügg az egész világ gazdasági helyzetével, annak függvénye is. De vannak speciális részei és vannak olyan részei, ahol segíteni lehet. Ahol tehát segíteni lehet és ahol nincs ok arra, hogy ne segítsünk, miért ne nyúljunk az orvoslás, a segítés módszeréhez? Mindazok a kérdések, amelyeket felemlítettem, objektívek és alkalmasak arra, hogy itt segítés történjék. Én teljes objektivitással kezeltem a népjóléti minister ur tárcáját. Egész beszédem tanúságot tesz amellett, hogy nem pártpolitika vezet engem. Ezen a téren nem vagyok pártpolitikus, csak magyar és ember vagyok. Különben ezeknek a megjegyzéseknek előrebocsátása után kijelentem, hogy nem fogadom el a népjóléti minister ur tárcáját azért, mert keveslem. (Helyeslés a siélsobaloldctlon.) Elnök; Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Báró Kray István.! ' i -! i i i

; B. Kray István: T. Képviselőház! Néhány évvel ezelőtt ismételve találkoztunk ugy a közéletben, mint a sajtóban olyan nyilatkozatokkal, hogy a háború alatt megszervezett népjóléti és munkaügyi ministeriumot mint feleslegeset takarékossági okokból meg kell szüntetni. Én már akkor lehetetlen álláspontnak tartottam ezt, mert az volt a nézetem és az ma is, hogy a népjóléti ministeriumot hamarább kellett volna megcsinálni s nem akkor, amikor a háború folytán előállott szociális bajok az akikori kormányt erre egyenesen kényszeritették. (Meskó Zoltán: Bizony, már évtizedekkel ezelőtt!) Ma ez a nézet már nincs meg a közvéleményben, de a múltban bizony sokszor merült fel és nekem az a felfogásom, hogy a kiegyezést követő évtizedekben, egészen a háború kitöréséig, vajmi kevés