Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
Az országgyűlés képviselöházándh 1 történt szociális téren, (Meskó Zoltán: Majdnem semmi!) pedig szociális bajok voltaik akkor is, és a gazdasági fellendülés, amely ezt a kort jellemzi, oly nagy volt, hogy az ország fővárosának lakossága, a kiegyezéstől a háborúig, ötszörösére szaporodott. Csak természetes, hogy a háború, a forradalmak, a trianoni békeszerződés, az ország megcsonkítása menekült testvéreink, százezrei a csonka országba való beözönlése mind ujabb szociális bajokat idéztek elő hazánkban. Az összeomlás után a magyar kormánynak két nagy feladatot kellett legelső sorban megoldani. Az egyik feladat az ország pénzügyeinek szanálása, államháztartásunk egyensúlyának helyreállítása, valutánk állandó értékének biztosítása volt. Ezt a feladatot a nemzet társadalmának példátlan önfeláldozása segítségével kormányunk bölcsessége és hazafias kitartó munkája már megoldotta. A másik nagy feladat, amely a kormányra vár, azoknak a nagy szociális problémáknak megoldása, amelyek már azelőtt is megvoltak, és amelyeket ez a szerencsétlen háború és a trianoni békeszerződés csak szaporítottak. Nem akarok a népjóléti minister urnák hízelegni, egyrészt mert ez ellenkezik természetemmel, másrészt pedig ő arra rá nem szorul, de azt igenis kijelentem, hogy nagyon örülök annak, hogy évekig az ő ministeriumában dolgozhattam, mert ott igen sokat tanultam és azt a meggyőződést, hogy a nehéz szociális kérdések megoldása mintegy tengelye az újraépítési tevékenységnek s egyik fő tényezője az ország feltámadásának, onnan merítettem. Kétségtelen, hogy súlyt, tekintélyt a népjóléti ministeriumnak Vass József egyénisége adott, (Ugy van! a jobboldalon.) aki igazi vas szorgalommal, akarattal és kitartással munkálkodik a háború után felvetődött súlyos szociális problémák megoldásán. (Györki Imre: Az Isten sokáig éltesse! — Meskó Zoltán: Fogja is!) Az a tevékenység, amelyet a népjóléti minister ur a szociális törvényalkotás terén kifejt, valósággal korszakalkotó és különösen azzal a törvényjavaslattal, amely most a Ház asztalán fekszik, tudniillik az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítási törvényjavaslattal örökidőre beírta nevét a magyar szociálpolitika történetébe. Az a meggyőződésem, hogy minden bajnak, minden nyomorúságnak, minden szegénységnek, amely szerencsétlen hazánkban ma uralkodik, legelsősorban az igazságtalan és égbekiáltó trianoni békeszerződés, az oka. (Györki Imre: És a mostani kormány! — Propper Sándor: Mi volt 'az oka azelőtti) A szociális bajok kiküszöbölésének is legfőbb ellenszerét én a trianoni békeszerződés revíziójában látom. Meggyőződésem az, hogy igazi gazdasági fellendülés ebben a szerencsétlen országban el sem képzelhető mindaddig, amíg Trianon fojtogat bennünket, (Rothenstein Mór: Nem kell tehát háborút csinálni! — Usetty Béla: Hát ki akar?) Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy az ország helyzete évről-évre csak rosszabbodni fog Trianon nyomása miatt, (Propper Sándor: Ez jó programm!) mert a magyar nép azokat a súlyos terheket, amelyek éppen Trianon folytán nehezednek vállaira, nem fogja sokáig elbirni. Kétségtelen, hogy a békerevizió szempontjából az utóbbi időben a helyzet lényegesen javult. Ez elsősorban abból látható, hogy amig talán még egy év előtt elhagyottan, izoláltan állott nemzetünk ezen a világon, ma már van'. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 13 nak barátaink, akik elsőknek látták he azt, hogy velünk súlyos jogtalanság és igazságtalanság történt és törekednek ezeknek az igazságtalanságoknak kiküszöbölésére. A magyar nép is érzi ezt, mert hiszen legutóbb, amikor az olasz képviselők látogatást tettek ebiben az országban, a nemzet hamisítatlan közvéleménye mindenütt, ahová elmentek, kitörő lelkesedéssel fogadta olasz barátainkat. (Rothenstein Mór: Arról lehetne beszélni! — Meskó Zoltán: A magáé hamisított! A hamisítatlanokról beszél!) Ha tudjuk is, hogy a legtöbb szociális baj legfőbb oka a trianoni békeszerződés, mégis az a meggyőződésem, hogy addig is, amíg ennek revízióját elérhetjük, széleskörű szociális tevékenységet kell folytatnunk, hogy ezáltal enyhitsünk azoknak a szenvedő honfitársainknak helyzetén, akik a trianoni szerződés súlyos következményeit szenvedik. Nézetem szerint legelső kötelessége a kormányzatnak és a törvényhozásnak, hogy gondoskodjék a háború szerencsétlen áldozatairól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Érteni ez alatt legelsősorban a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és a hadiárvákat, (Jánossy Gábor: Ugy van! Ez mindenekelőtt való!) mert aki életét, testi épségét, egészségét áldozta a hazáért, annak, vagy az ő hátrahagyott hozzátartozóinak joga vau ahhoz, hogy ezekért az áldozatokért őket a haza kárpótolja. (Meskó Zoltán: A nemzeti becsület kérdése!) Nagyon jól tudom, hogy annak a körülménynek, hogy a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák díjazása ma oly csekély, elsősorban az állam szojmoru gazdasági helyzete az oka, de mindamellett szükségesnek tartanám, hogy mindazokat a feleslegeket, amelyek a rokkantak elhalálozása, végkielégítése, a keresetképtelen árvák keresetképes korának bekövetkezése által felszabadulnak, legelsősorban a díjak emelésére fordítsuk, (Helyeslés a jobboldalon.) Egyik legsúlyosabb szociális problémája a mai szomorú időnek a munkanélküliség, amely az utóbbi évben, sajnos, emelkedést mutat. Százszámra kapom a leveleket kerületemből. (Usetty Béla: Én meg ezerszámra naponként!) E levelek legtöbbjében az a kérés van, hogy álláshoz, kenyérhez, munkához juttassam munkanélküli választóimat. (Jánossy Gábor: Mind ugy vagyunk vele!) Igazán jóformán megszakad a szivem, ha ezeket a leveleket olvasom,, és, sajnos, a legtöbb esetben közbenjárásom is hiábavaló, mert hiszen köztudomású, hogy üres állás, üres foglalkozás nagyon kevés van ebben a szerencsétlen országban és ezért valóságos fehér holló egy olyan válasz az én^ kéréseimre, hogy itt vagy ott sikerült valakit álláshoz juttatni, elhelyezni. Én is azt tartom, amit előttem szóló Bródy Ernő t. képviselőtársam mondott, hogy a munkanélküliség leküzdése szempontjából a leghathatósabb eszköz az építkezéseknek minél szélesebb mederben való megindítása. Az építkezés egymaga 43 rokon iparágat foglalkoztat és ennek következtében a legtöbb embert, a legtöbb iparost és a legtöbb munkást juttatja kenyérhez. (Borbély-Maczky Emil: Ezért nem kell szidni Lillafüredet!) Tavaly örvendetes lendületnek indult országszerte az építkezés, különösen a házépítkezés, sajnos azonban ebben az évben e téren erős visszaesés mutatkozik. (Jánossy Gábor: Drága a kamat! Nincs pénz.) Kérdem, mi lehet ennek az oka? Legfőbb okát abban keresem és abban látom, hogy a bankok túlságosan magas kamatra adnak az építtetőknek hitelt. (Borbély-Maczky Emil: Nem is adnak, csak betáblázásra! —
