Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
188 Az országgyűlés képviselőházának Petrovics György jegyző (olvassa) : 16- cím. Bábaképző intézetek. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 105.910 P. Jánossy Gábor ! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Én a bábaképzésről akarok pár szót szólani és annak ellenére, hogy az idő nagyon előre van haladva, azaz előrehaladott... (Közbeszólás a jobboldalon : Előrehaladott !) — már ki is javítottam, tessék csak türelemmel lenni —mégis kérem a t. Ház szives figyelmét és türelmét egy fontos, közérdekű kérdésben. Nagyon kérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi mininter urat és kérem t. képviselőtársaimat is, hogy ha ráérnek, méltóztassanak elmenni a Rökk Szilárd-utca 33. szám alá. Megmondom, hogy mi van ott. Ott van a székesfőváros egyetlenegy bábaképző intézete, amelynek forgalma évenként 1000—1200 születés — bár tízszer és százszor annyi lenne, — évenként 200 nagy műtét, az élet és halál kérdése: hasmetszés. — 400—500 kisebb műtét, 6000 bejáró beteg, s 300 orvosnövendéknek a nőgyógyászati és szülészeti gyakorlatra való kiképzése. Ezeket onnan tudom, mert egy hozzám nagyon közelálló fiatalember... (Esztergályos János: Nem kell mentegetőzni! — Derültség.} — nem mentegetődzöm, csak ami a szivemen, az a számon is, tehát elmondom,... ott szerzi meg a gyakorlati ismereteket, mint ideiglenes minőségű átmeneti díjtalan segédorvos-gyakornokjelölt. (Derültség.) Azonkívül azért is tudom ezeket, mert magam is ott jártam többször, nem mint szenvedő alany (Derültség.), hanem mint benevolus spectator, mint jóindulatú szemlélő, mert ott született az én szomorú nagypéntekemnek a magyar nagypénteknek, az én bus magyar éjszakámnak, amelyben élek és vagyok Trianon óta, egyetlen biztató, felderítő sugara, az én drága kis unokám. (Éljenzés a jobboldalon.) Ezért ismerem tehát ezeket az adatokat. Mi beszélünk anya- és gyermekvédelemről. Az anyaság, az anyai hivatás betöltése nagy és szent dolog (Ugy van! jobbfelől.), nagy és szent dolog a gyermek is, mert a szülőanyákban és a születendő gyermekekben látom én a magyar nemzetnek, a magyar haza örökéletének és halhatatlanságának zálogát, f Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én tehát, igen t. uraim, mindent elkövetendőnek tartok, hogy megfelelő helyen, modern helyen, megfelelő módok és eszközök álljanak rendelkezésükre a szülőanyáknak, hogy kedvező körülmények között nem ezren, hanem tízezren adhassanak uj életeket ott a magyar jövőnek, és hogy modern eszközök és helyiségek álljanak az orvosok rendelkezésére. Ez olyan kérdés, amely kiáltva kiált a megoldás után. (Ugy van ! jobbfelől.) 40, vagy talán 50 év óta áll fenn ez az intézet, évenkint 30—40.000 pengőbe kerül ennek tatarozása. A sterilizátorokat — hirtelenében nem tudom ezt a műkifejezést magyarra lefordítani, — a gyógyításhoz szükséges eszközöket is a kórtermekben tartják az orvosok és professzorok, mert nincs más helyük. A bejáró betegek a kapu alatt állanak s az operálásra kerülő súlyos betegeket a nyitott folyosókon télen dermesztő hidegben, nyáron fullasztó hőségben viszik a kórtermeken ketesztül a műtőterembe és vissza. Ennek a kiáltó kérdésnek megoldása a legnagyobb, a legszentebb dolog érdekében, a magyar jövő érdekében, a székesfővárosból és a környékéből odatóduló szülőanyák, újszülöttek és születendő gyermekek érdekében az, hogy a mélyen t. kultuszminister ur kegyeskedjék közbelépni, amire évek óta kérték az ő igen tiszteletreméltó elődeit is. Nem tudom, hogy óriási elfoglaltságuk között miért nem jutott ez eszükbe és miért nem jutott ez eszükbe a székesfőváros 166. ülése 1928 május 8-án 3 kedden. urainak, akik igen helyesen Széchenyi-fürdőre és Gellért-fürdőre és egyéb az idegenforgalmat előmozdító dolgokra milliárdokat tudtak juttatni. Én először a saját fajtámat menteném és gondoznám, és csak azután gondoskodnám arról, hogy hadd forogjon az az idegen is a fővárosban. Méltóztassék az igen t. kultuszminister urnák mindezekről meggyőződést szerezni, méltóztassék emberies magyar szívvel, magyar lélekkel — hiszen magyar szive és magyar lelke van, az ő általános, mindent meglátó, mindent megértő, mindent felfogó tehetsége mellett magyar sziv dobog benne — egy tollvonással elrendelni, hogy azt a rozzant öreg épületet értékesítsék és hogy a Bábaképző Intézetnek tulajdonában lévő Ménesi-uti 16.000 négyszögöles telket, amely egész kis vagyont ér, adják el, és egy modern bábaképzőintézetet állítsanak fel, ahol az újszülött gyermekek és szülőanyák megmentésére megfelelő módon kiképezhessék a szülésznőket, akiket a székesfővárosban, a falvakban és általában az egész országban felhasználhatunk arra, hogy az egyke ellen küzdjenek. Természetes, hogy ezeknek tisztességes megélhetést kell biztositanunk, jó betevő falatot kell adnunk, hogy lehetetlenné tegyük, hogy necsak az egyke, hanem általában a gyermektelenség átka megfogja a magyar nemzetet. (Helyeslés jobbfelől.) Ajánlom az elmondottakat az igen t. kultuszminister ur kegyes figyelmébe és jóindulatába. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Pakots József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kultnszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A bábaképzőintézetek dolgában a múltban nem állottunk rosszul, hiszen boldogult Tóth Lajos, a kultuszministerium nagy államtitkára, a nagy klinikaépitő hivatalnok különösen nagy súlyt fektetett épen a bábaképzőkre és igy, — hogy csak maradék Magyarországot említsem — a debreceni, szegedi és pécsi bábaképzők olyanok voltak, hogy azokban legalább átmenetileg el lehetett helyezni a klinikákat- Azonkívül már az én ministerségem alatt megépítettük a szolnoki bábaképzőt a menekült nagyváradi bábaképző befogadására, amely egészen modern, klinikaszerű szép épület. Szombathelyen tűrhető viszonyok vannak, azonban Budapesten és Szekszárdon bizony nagyon kedvezőtlen a helyzet. A háború előtt a budapesti bábaképző számára az első részletet már be is állították a költségvetésbe, de azután jött a háború és a dolog természetesen megakadt. Amint expozémban is mondtam, átvettem befejezetlenül az óriási debreceni klinikai telepet, tető alatt levő házakat, amelyeket be kellett fejezni. Ezek és a szolnoki bábaképző építése meglehetősen abszorbeálták a kultusztárcának erre a célra rendelkezésre álló erőit, bár már Trefort, amikor létesitette a Kökk Szilárd-utcai bábaképzőt, azt mondta, hogy ezek tarthatatlan helyiségek. Ha Trefort már akkoriban igy nyilatkozott, méltóztatnak gondolni, milyen a helyzet ma. A tanterem azelőtt negyven évvel istálló volt. Ez is tanúbizonysága annak, hogy mennyire nem vagyunk mi túl dotálva és én csak azt helyezhetem erre vonatkozólag kilátásba — ép ugy, mint az Árpád reálgimnáziumnál a III. kerületben, — hogy ezek azok a helyek, ahol okvetlenül tenni kell és azt hiszem, hogy tenni is fogunk. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.
