Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

180 Áz országgyűlés képviselőházának olvasni tudja, és nem történik meg- például az az anomália, amely nemrégiben még előfordulhatott akárhány iskolában, hogy egy és ugyanazon intézetben két, sőt három különböző rendszert is tanítottak. (Jánossy Gábor: Sőt vannak egyéni rendszerek is!) Ez a körülmény már régen foglalkoztatja a szakköröket. Az egységes gyorsirás megalkotása már régi problémája a gyorsirással foglalkozó köröknek, hiszen ennek a gondolatnak már körülbelül tizenötéves múltja is van. Mert azok mellett a feltételek mellett, amelyeket voltam bátor jelezni, még további kellékek is fűződnek ahhoz, hogy egy egységes gyorsirás megfeleljen az emiitett céloknak, nevezetesen szükséges, hogy könnyen elsajátítható legyen és olyan legyen, hogy magas fokon is, a legnagyobb gyorsaságot is feltételezve, a legnagyobb eredményt tudja elérni. Hosszú készülődések és tárgyalások után végre az 1925 májusában megtartott országos gyorsiró-kongresszus elhatározta, hogy az Országos Gyorsiró Szövetséget fogja felkérni és megbizni az egységes gyorsirási tipusra vonatkozó elaborátum elkészitésével. Ez meg is történt és az épen moist a terembe lépett kultuszminister urnák érdeme és az ő nevéhez fűződik annak dicsősége, hogy 1927 január 4-én kiadta az egységes magyar gyorsirás alapokmányait. Hosszú, nem épen nehézség nélküli, sok személyi, sok tárgyi nehézséget áthidaló tárgyalások árán jött ez létre az összes gyorsirási szervezetek megegyeztetóse révén. Ezeket a tárgyalásokat Traeger Ernő kormánybiztos ur vezette, akit az időközben megbizásavesztett Országos Gyorsiró Tanács helyett a kultuszminister ur a kormánybiztosi teendőkkel megbízott. Az ő előterjesztésére történt ennek az egységes' magyar gyorsírásnak megalapitása. Az egységes gyorsirás alapjául Radnai Béla rendszere fogadtatott el, akinek szépen csengő neve van nemcsak a magyar gyorsirástudomány terén, hanem a külföldi szakkörök előtt is. Az ő rendszere — a tudományos részt csak röviden kivánom érinteni — a magánhangzós röviditési elvnek megvalósítása, ami a gyorsirás terén egyike a legzseniálisabb, mondhatnám, korszakos gondolatoknak, amelyeket Gabelsberger óta egyáltalában felvetettek. Maga a rendszer kiválasztása, hogy épen ez a rendszer választatott ki, szerintem is a legszerencsésebb. Ez ugyanis speciálisan a magyar nyelv szelleméhez idomul és nem mesterséges összeegyeztetése, tudományos, elméleti kiformálása az összes, rendszereknek, hanem már a gyakorlatban kipróbált rendszer. S épen ebben különbözik az egységes magyar gyorsirás típusának megalapitása például a némettől, mert mig Németországban az illetékes ministerium megbízásából összeültek az összes gyorsirási rendszerek képviselői és a zöld asztal mellett csináltak egy elméleti gyorsirási rendszert, amely egyszerűen oktroj utján kötelezővé tétetett, addig itt egy már a gyakorlatban kipróbált rendszert alkalmaztak. Hiszen ennek a Radnai-rendszernek már 14—15 éves múltja volt, amikor még csak kisérletképen két évre engedélyezték tanítását és csak miután ezt a két évi próbát fényesen kiállta, azután tétetett az egységes magyar gyorsirás típusává. Azok az eredmények, amelyeket ez az egységes gyorsirási rendszer a legutóbbi időkben felmutatott, bőven igazolják egyrészt azt a bizalmat, amelyet .' az összes szakkörök iránta előlegeztek, másrészt pedig immár olyan pozitiv eredményeket mutat fel, amelyek arravalóságát bizonyítják. Kezemben van egy ösz166. ülése 1928 május 8-án, kedden. szeállitás, amelynek csak legfőbb számadatait emelem ki. Az 1926. év májusában tartott országos versenyek alkalmával például valamennyi siJkeres dolgozatnak még csak 25%-a tartozott az egységes gyorsirás rendszeréhez, eea szám állandóan emelkedik és egy év múlva már az összes dolgozatok 42%-a volt a versenyeknél az egységes gyorsirás tipusához tartozó; ez a szám azután tovább emelkedik 49, 69%-ig. Három nappal ezelőtt volt módomban jelen lenni a legutóbbi országos gyorsiróversenynek a megnyitásán, amelynek eredményei immár a legutóbbi órákban elkészültek. Elkészült az eredménynek a megállapítása, és bár a legalsó fokú gyorsirói versenyszámok eredményei még nem ismeretesek, de a többiekből egészen világosan lehet már is látni és következtetni, hogy még a 67%-ot is messze felül fogja haladni ennék a gyorsirói versenynek az eredménye. És mit szóljunk a bajnoki versenyről? Méltóztatnak elképzelni, tudni, mit jelent az, egy 400 szótagos sebességű beszédet perceken keresztül megrögzíteni'? Nem akarom itt persziflálni jelen nem levő Dencz Ákos képviselőtársunkat, aki a jelenlegi parlamentben egyedül képes olyan gyorsan beszélni, hogy az a 400 szótagnak megfelel. Ezt a bajnoki versenyt immár hatodizben, hatszor egymásután megnyerte a mi Képviselőházunk gyorsirodájáiiak együk kiváló tagja, Nemes Zoltán, kiváló gyorsÍrónk, . (Élénk éljenzés.) • szintén az egységes gyorsirási rendszerrel. (Éljenzés.) Ha pedagógiai szempontból nézzük ezt az egységes rendszert, akkor itt is a legszebb eredményeket konstatálhatjuk. Ennek elsajátítása ugyanis a rendszernél fogva olyan könnyű, hogy ami azelőtt szinte páratlannak látszott, 300 szótagos sebességű versenyeket— amely sebesség megfelel annak a gyorsaságnak, amelyet a rendes parlamenti gyorsirók használnak, 13—14 éves diákgyermekeik nyernek meg. Hogy pedig a 200—250 szótagos versenyekben ők az elsők, erre nem egy esetet tudnék felsorolni. Az egységes gyorsírásnak ez a döntő előretörése nemcsak, mint emiitettem volt, bizonyította azoknak bizalmát, akik ezt a rendszert fogadták el, hanem az összes szakköröket, a gyakorló gyorsírókat is a rendszer mellé állította. Én magam is, — ne legyen szerénytelenség részemről — aki gyorsíró-oklevelemet még régebben, a halhatatlan emlékű Markovits Iván alatt nyertem, fentartás nélkül állok ennek az uj rendszernek a szolgálatába. (Éljenzés.) mert hiszen ennek előnyei félreismerhetetlenek és mert mindentől eltekintve nekünk, magyar embereknek mégis jóleső büszkség, hogy tősgyökeres, alapjában és eredetéiben magyar rendszer az, amely ime a pálmát elviszi a többiek elől. Egy uj korszak köszöntött be az egységes gyorsirás alkalmazásával és kötelezővé tételével, amely uj rendszernek előnyeit azonban mi csak ugy tudjuk igazán kihasználni, ha ezt a rendszert minél szélesebb terein honosítjuk meg a köz- és társadalmi életnek. Az ideál természetesen az, hogy az összes közhivatalokban, a közszolgálat terén ez mielőbb alkalmazást nyerjen. A kezdeményező lépés ebben a tekintetben már megtörtént. Itt is a kultuszminister ur nevéhez fűződik az érdem, aki létesítette az irodai gyorsiró- és gépiróvizsgálóbizottságoknak a rendszerét. Itt tudniillik az a visszás helyzet állott fenn, hogy az irodai gyorsírókat eddig vizsga alá egyáltalában nem