Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Àz országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. ÏÏ7 nünk él. Olyanok is, akik a maguk különböző életviszonyaik folytán nem sportolhattak, belátják, hogy ma regenerálni kell a nemzetet és ez a regenerálás elsősorban a sport segítségével vihető keresztül. Épen ezért ennek elgondoa minister ur a múlt évi költségvetéshez képest kétszeresére emeltette fel e rovat összegét, a rovatot elfogadom. (Karafláth Jenő: Tegnap jelentette be a kultuszminister ur grandiózus adományát.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A rovat meg nem támadtatván, elfogadtatott. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet uián.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a 13. cím, a polgári iskolák első rovata. Petrovics György jegyző (olvassa): 5,591.420 P. Szólásra feliratkozott Pintér László! Elnök: Nincs jelen, töröltetik! A következő? Petrovics György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! A magyar országgyűlés bölcsesége az 1927. évi XII. tc.-ben kiépítette a kultuszminister ur javaslatának megfelelően a polgári iskola intézményét. Ennek következtében talán fölöslegesnek látszik, hogy én ennek az iskolatípusnak kvázi a védelmében egy szót is szóljak, azonban mindamellett szükségesnek tartom, hogy felszólaljak, mert részben magánbeszélgetések, részben egyéb érintkezések során, — nem merem azt mondani, hogy a sajtóban is, ott legföljebb egészen elszórtan jelentek meg efféle megnyilatkozások, — bizonyos hangok emelkedtek fel abban az irányban, hogy a polgári iskola, mint iskolatípus felesleges, Nem akarok mindarra a bölcs megnyilatkozásra hivatkozni, amely elhangzott már az előbb emiitett törvényjavaslat során, azonban utalok mégis arra, hogy kultúrára, továbbfejlődésre szükség van. Meg kell már szabadulnunk attól az ócska falfogástól, amely a tudást veszedelmesnek tartja. A jó tudás soha sem lehet veszedelmes. Veszedelmes lehet a féltudás, veszedelmes lehet a tudatlanság, a kevés tudás, de az, hogy valaki tud, t hogy valakinek van bizonyos bázisa, alapja, amelyen azután továbbképezheti magast, soha sem lehet veszedelmes. A polgári iskola pedig ennek megadja a lehetőségét. A polgári iskolai törvény az 1927 : XII. te. megállapitja ennek az iskolatipusnak realitását. Ez gyakorlati iskola, gyakorlati képzést ad, gyakorlati lehetőségeket biztosit és egyúttal — amint ha jól emlékszem, a 9. § mondja — lehetővé teszi a középfokú szakiskolák részére való előkészítést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a polgári iskola erre igen is alkalmas és az lenne az ideális cél, hogy minden nagyobb községben létesíttessék ilyen típusú iskola és ezáltal lehetővé váljék minél szélesebb körökben a lakosság gyakorlati kiképzése, gyakorlati oktatása és előkészítése annak, hogy a további életben szükséges gyakorlati ismereteket megszerezhessék. Tudjuk, hogy a kultuszminister ur programmjában milyen fontos helyet tölt be a felnőttek továbbképzése, iskolánkivülí oktatás. Egészen más nivót lehet elérni a közműveltség teréu, hogyha nagyobb tömegeket tudunk nagyobb iskolázottságban részesitesni. T. Képviselőház! Konkrét kérdésekkel nem akarok e tekintetben foglalkozni, hiszen tudom, hogy a t. kultuszminister ur programmjában benne van az, hogy minél több polgári iskolát létesítsen s tudom azt is, hogy a pénzügyminister ur sajnos, a szükséges anyagi eszközöket eddigelé rendelkezésre nem bocsátotta, úgyhogy kérésem tulajdonképen nem is a kultuszminister úrhoz, hanem a pénzügyminister úrhoz szól, hogy érezze át ennek az iskolatipusnak a szükségességét és ennek konzekvenciájaképen tegye lehetővé, hogy a nagyközönségnek, az ország lakosságának — és ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha megint az Alföldre hivatkozom, — az Alföld lakosságának kívánsága ebben a tekintetben teljesüljön. Nem szeretek itt a Képviselőházban konkrét esetekkel foglalkozni, hiszen ez a parlamentarizmus elveibe is ütközik, de mintegy bizonyítékként meg kell említenem azt, hogy a kerületemhez tartozó egyik község örömmel és igyekezettel segítette elő a kultuszminister urnák a szándékát, elébe ment ennek a jóindulatnak, megtett mindent, hogy anyagi erő tekintetében segítségére legyen az iskola fentartásában. A lakosság átérzi azt, hogy szüksége van a tudásra, a lakosság tanulni akar, ki akar vergődni a visszamaradottságból, fejlődni akar, mert tudja, hogy az állammal szemben, a hazával szemben mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a nemzet ma minden polgárával szemben támaszt, osak akkor tudja teljesíteni, ha minél nagyobb tudással vértezi fel magát. Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni azt, hogy a polgári iskolai tanári személyzet érdekében is egy-két szót szóljak. Konkrété tudom és látom azt, hogy a polgári iskolai tanárság igazán kitűnő szellemben nevelve, kitűnő főiskolából kikerülve haladt, tanult s ma már olyan nivót ért el, amellyel a kultuszminister ur és a nemzet is egyformán meg lehet elégedve. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Ambiciózusak és átérzik, hogy azokban a községekben és városokban, ahol működnek, ők kulturpionirek s e feladat terén mindenben eleget tesznek. Nemcsak iskoláikban látják el a maguk feladatát, hanem a lakosság továbbképzésében is intenziven résztvesznek s minden olyan kérdésben, amely a kultúrával kapcsolatos, számithatunk rájuk, mert a tanítóság mellett oszlopai a kultúrának. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Nemcsak tanítanak, hanem nevelnek is.) Igaza van t. képviselőtársamnak, ez igy van! Ez a tanári testület egészen átalakult annak a feladatnak méltó ellátására, amelyet a törvény és a törvényhozás velük szemben támasztott. Ezzel szemben nagyon szomorú helyzetben van a polgári iskolai tanárság és pedig a létszámcsökkentéssel kapcsolatban. A takarékossági bizottság ugyanis erősen restringálta a polgári iskolai tanárok számát. Ugyanaz az eset következett be, — amint erről az igazságügyi tárca során leszek bátor megemlékezni és amely a Képviselőház minden egyes tagjának tapasztalata alapján beigazolást nyert — mint a telekkönyveknél. Tudniillik akkor állapították meg a polgári iskolák minimális létszámát, amikor épen a nagy újjászervező munka megindult, a telekkönyvezetőknél pedig akkor, amikor nem volt ingatlanforgalom. Ennek az előre nem látásnak és tervszerütlenségnek a következménye volt az, hogy a polgári iskolai tana-