Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

î?8 Ás országgyűlés képviselőházának i'ok létszámát — ha adataim megfelelnek — az 1925. évi 7000. számú rendelet 1103 főben állapí­totta meg és nem vette figyelembe a helyettes tanárok létszámát és ezenfelül nem vette figye­lembe azt a két évvel később bekövetkezett nagy reformot sem, amely szükségessé tette egy csomó uj polgári iskolai tanár alkalmazását. Ebből az következett be, hogy egyrészről a pol­gári iskolai tanárok előrehaladásának tempója meglassabbodott, másrészről pedig, hogy az újonnan alkalmazott fiatal tanerők visszavet­tettek és igazán olyan szégyenletes, — ne mél­tóztassanak ezt részemről trivialitásnak venni, de kénytelen vagyok ezt a szót használni, (Já­nossy Gábor: Mert ugy van!) — mondom, szé­gyenletes éhbérért. 82 pengőért kényszerültek dolgozni. (Jánossy Gábor: Még éhbérnek is ke­vés diplomás embernek! Szégyene az ország­nak!) Én nem hiszem, hogy például a pénzügyi szakmában ez előforduljon. (Kócsán Károly: Már fel van emelve !— Jánossy Gábor: Papi­ron! — Kócsán Károly: A valóságban! — Zaj.) Nem képzelem, hogy a pénzügyi szakmában 132 pengő fizetéssel hasonló főiskolai kvalitással bíró tisztviselők dolgoznának. (Jánossy Gábor: A kórházi segédorvosok is igy nyomorognak!) Én ezért ezeknek a tanároknak érdekében, akiknek főiskolai képzettségük van, s akik azon a tudományos és pedagógiai nivón vannak, amelyet elvár tőlük ^ az ország, emelem fel a szavamat és kérem érdekükben a kormány tá­mogatását. (Helyeslés. — Esztergályos János: Nagyon helyes! A tanárok fizetésénél a kultúr­fölény nem látszik meg!) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Borbély-Maczky Emil. Borbély-Maczky Emil: T. Képviselőház! . Az 1927/28. évi költségvetés tárgyalásánál a kultuszminister ur figyelmét felhivtam a pol­gári iskolai tanárok státusrendezésére és sé­relmeik reparálására. Örömmel nyugtatom, hogy azóta a kultuszkormány pár dolgot meg­valósitott, de ezenfelül még két dologra aka­rom a kultuszminister ur figyelmét felhívni. Itt teljes egészében csatlakozom Erődi-Har­rach Tihamér t. képviselőtársam felszólalásá­hoz. Az első kérdés, amelyre fel akarom hívni a minister ur figyelmét, szintén az, hogy az 1925. évi 7000. számú kormányrendelet 1103-ban állapitotta meg a rendes tanárok létszámát, pedig már akkor helyettes tanárok a státus­ban tényleg szerepeltek, sőt uj polgári isko­lák felállításával óraadókat is kellett alkal­mazni. Épen ma délelőtt hallottam — és ezt örömmel nyugtatom, — hogy az óraadók ' 82 pengős havi éhbérét felemelték 132 pengőre. Én ugyan még ezt is minimális összegnek tar­tom, de mégis valami, amit el lehet fogadni kezdetnek, és én remélem, hogy ezt a kultusz­kormányzat tovább fogja fejleszteni. A polgári iskolai tanárok másik sérelme, amelyre rá akarok mutatni az, hogy voltak olyanok, akiket a háború tanulmányaik köz­ben ért, vagy voltak olyanok, akik épen csak hogy befejezték tanulmányaikat, és azonnal hadba kellett vonulniok, s most ezek az embe­rek, azért mert katonai szolgálatra alkalmasak voltak, mert a harctéren kötelességüket telje­sítették, vagy fogságba kerültek, a velük egy padban, ült tanártársaikkal, vagy osztálytár­saikkal szemben hátrányban vannak, ameny­166. ülése 1928 május 8-án, keddeü. nyiben lemaradtak. (Igás! Ugy van!) Nekem a kultuszminister úrhoz az volna a tisztelettel­jes kérésem, hogy ezek a tanárok legalább abba a fizetési osztályba kerüljenek bele, ame­lyikben azok vannak, akik velük egy padban ültek. Ez a legkevesebb. Arra kérem tehát a kultuszminister urat, hogy ne büntessen em­bereket azért, amiért a harctéren voltak, köte­lességüket megtették, és mindent elkövettek, hogy hazájuknak szolgálatot tegyenek. Erre a két anomáliára voltam bátor fel­hívni a kultuszminister ur figyelmét. (Helyes­lés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, tö­röltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Senki felirat­kozva nincsen. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a rovat érdemben meg nem támad­tatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): 2, ro­vat. Dologi kiadások 143.910 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 3. ro­vat. Kiküldetési és átköltözködési költségek 20.560 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 4. ro­vat. Polgári iskolai internátusok fentartási költségeire 30.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Rend­kívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Polgári iskolák épületeinek helyreállítására és azok butor- és tanszerbeli felszerelésének kiegészí­tésére és javítására 30.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Beru­házások. Polgári iskolák építkezésére 930.000 P. Pintér László! Pintér László: T. Ház! A polgári iskola az a típus, amely nem diplomára akarja nevelni az embereket, hanem amely a polgári osztály­nak szellemi nivóját akarja felemelni, hogy az a mai kor igényeinek meg tudjon felelni és meg tudjon birkózni a mai gazdasági küzdelem nehézségeivel. Én a kultuszminister urnák a figyelmét egy hiányra akarom felhívni, amely Mosón megyében tapasztalható. Midőn a kul­tuszminister ur kiadta azt a gyönyörű köny­vét, amely a kultuszkormánynak tanügyi poli­tikáját mutatja be táblázatokban, akkor a kul­tuszminister is csodálkozva látta, hogy azok­ban a tabellákban Mosón megye szerepel a leg­szegényebben, mert csak egy-két objektumot kapott. Ma Moson > megyének nincsen egyetlen­egy polgári iskolája sem. Én arra kérem a kul­tuszkormányt, méltóztassék ezt a kérdést meg­fontolni és akár Magyaróváron, akár Hegyes­halmon egy polgári iskolának felállításáról gondoskodni. ! Ezt a gondolatot akarom a kultuszminister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Petri Pál államtitkár ur kíván szólni. Petri Pál: T. Ház! A polgári iskolák épít­kezéséről és szervezéséről vagyok bátor egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Mint mél­tóztatnak tudni, a háború befejeztével 269 volt a polgári iskolák száma. Azóta a polgári isko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom