Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

176 Âz országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. tet, fel akarták ujitani a római amfiteátrumot, szó volt a Vérmezőről stb. Én azt mondom, hogy mindegy, hogy hová épitik, a lényeg az, hogy lehetőleg a főváros közelébe épitsék, mert nagyon helyesen jegyzi meg cikkében Kara­fiáth Jenő i. képviselőtársam, hogy a Stadion megépitésének kérdése közlekedési kérdés is, mert minél messzebb megyünk a fővárostól, annál inkább veszít jelentőségéből a Stadion. Arra kérem a kultuszkormányt, hogy a maga sziyóisságával, amellyel céljai elérését szokta munkálni, vegye kezébe ezit a kérdést is. Meg vagyok róla győződve, hogy jövőre már aktiv stádiumba jön a Nemzeti Stadion megépitésé­nek gondolata. Ehhez a tételhez kivánom még megjegyezni, — amit már Borbély-Maczky Emil t. barátom is szóvá tett — hogy az iskolák nem fordita­nak elég időt tanulóik testi nevelésére. A szel­lemi munkában elcsigázott ifjúságnak moz­gásra, tanulástól elfáradt testének felfrissü­lésre van szüksége. Változtatni kellene a tan­terven, hogy hetenként legalább három óra for­dittassék testgyakorlásra. (Helyeslés.) Sürgős­nek tartom, hogy már a jövő tanévtől kezdve legalább heti három testnevelési óra állittassék be a középiskolák tanrendjébe. (Usetty Béla: Ehhez tornaterem is kell!) A délelőtti három testnevelési óra a minimum, amellyel az ifjú­ság egészségügyi, sportszerű nevelését biztosí­tani kell. Az állami költségvetésben gondosko­dásnak kell történnie a tornatermek megfelelő modern felszereléséről is. Már a 6125/1892. számú és a 27.370/894. számú vallás és közoktatásügyi ministeri rendeletekben gondoskodás történt, hogy az iskolák építésénél tornatermet is kell létesíteni, mégis igen sok uj iskola épitésénél nem gondolnak erre. takarékoskodnak, pedig ezzel — nézetem szerint — takarékoskodni nem lehet, mert ha már a testnevelés fel van véve az iskolaprogrammba, akkor a tornateremre épen olyan szükség van, mint a tanitás céljára a tantermekre. Sőt a tornaterem még nem is elegendő, a szabadtéri sportok gyakorlásához szükséges még a játéktér, jól felszerelt sport­pálya és uszoda is. A testnevelés megfelelő ok­tatási tanmenetének biztosítása végett meg­felelő a szakfelügyelet kerületi és országos rendezése is szükséges. A kérdés jelenleg ugy oldatott meg, hogy ennek az állami feladatnak teljesítésére a vidékre utazó szakfelügyelők útiköltségeit az országos testnevelési alap fe­dezi. (Karaftáth Jenő: Lehetetlen állapot!) A szakfelügyeletnek különös gondot kellene for­dítania a közel negyvenéves rendszeresitett, nagy testnevelési értékkel biró játékdélutánok pontos és lelkiismeretes betartására. A játék­délutánok költségeiről szintén az állami költ­ségvetésben kellene gondoskodni. (Karaíiáth Jenő: ügy van!) Ezeket a szempontokat ajánlom a kultusz­kormány figyelmébe, a tételt egyébként elfo­gadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfo­gadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Cserkészet segélyezésére 80.000 P. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Erődi-Harrach Tiha­mér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! (Hall­juk! Halljuk!) Csak egészen röviden, pár szó­val vagyok bátor ennél a rovatnál a cserkészet ügyét — bár talán feleslegesnek látszik — még fokozottabban a kultuszkormány nagybecsű figyelmébe ajánlani. Végtelen hálásak vagyunk, mert azt láttam privát beszélgetéseim során is. hogy képviselő­társaim legnagyobb része egy véleményen van velünk és nem is tudok olyat, aki ne lenne egy véleményen velünk, aki a cserkészet ügyét és annak^ fontosságát nem ismerné el és a maga részéről a cserkészetnek nem lenne a legmesz­szebbmenően hive. (Usetty Béla: Pláne a va­sárnapi eredmények után!) Igaza van a t. kép­viselőtársamnak. Látjuk, hogy a cserkészet rö­vid fennállása alatt a magyar nemzetnek már eddig is, ama nehéz és sanyarú anyagi viszo­nyok ellenére is, amelyekből felvergődött, mi­lyen sikereket ért el és a magyar nemzetnek milyen becsületet szerzett. (Ugy van! jobb­felől.) Utalok nyári sikerükre, amikor egy kis válogatott cserkészcsapat kiment Kopenhá­gába és résztvett a nemzetközi vizi Jambo­ree-n, olyan helyen, tengeren, amely, sajnos, ezidőszerint, különösen ezeknek a gyermekek­nek életében idegen és ismeretlen fogalom volt; kimegy, olyan nemzetekkel viaskodik, mint az angol és a német, vizi nemzetekkel és ezek kö­zött döntő győzelmet arat, 12 első^ díjból elvisz 5 első díjat és elviszi a második díjak nagy ré­szét. Ott voltam az ő fogadtatásuknál a Keleti pályaudvaron. Láttam azokat a kipirult arcú, nemzeti érzéstől áthatott fiukat, akik tudták, hogy ők csonka Magyarországot reprezentál­ták és ennek a kötelességüknek eleget is tettek. T. Képviselőház! Én látom azt, hogy a cser­készetnek milyen óriási jellemnevelő hatása van; s azokban a családokban, higy az én csa­ládomban is, ahol cserkész van, azt az átala­kulást, azt a jellemfejlődést, amelyen az a gyermek keresztülmegy, mert a cserkészet azokra a tulajdonságokra szoktatja a gyerme­ket, amelyekre Magyarországon épen a mai mostoha és nehéz viszonyok között szükség van. Az a cserkész becsületes, hűséges, köte­lességtudó, emberszerető, igazságos, egyenes, őszinte, amint mondottam, és azonfelül, ami nagyon fontos, kedélye van. Kedély kell a mai nehéz időkben, hogy ezeket a nehéz viszonyo­kat elviselhessük, hogy ne veszítsük el bizako­dásunkat. Az a cserkész nem lát akadályokat, amikor az ő társának segítéséről és embertár­sának megmentéséről van szó. Épen ezért va­gyok bátor a cserkészetnek ezeket a szempont­jait kiemelni. Még egypár szót akarok mondani, t. Kép­viselőház! Tudom, épen a kopenhágai siker­rel kapcsolatban, hosrv ma egy sportsikernek, egy sporteredménynek külföldön sokkal na­gyobb hatása van, — ne vegyék tőlem rossz­néven a diplomaták — mint nagyon sok dip­lomata-megmozdulásnak. Amerikában találkoz­tam például ezzel a szimptomával. New­Yorknak van effy nagyon szimpatikus polgár­mestere, aki annyira szimpatikus, hogyha az utcán megjelenik, az a hidegnek látszó new­yorki is megél jenai és megtapsolja; ha az ő neve a mozivásznon megjelenik, akkor szintén örömének és tetszésének ad kifejezést. Min­denki csak a népszerű Jimmy néven nevezi, és amikor egy nagy világlap szimpátia-versenyt rendezett, az első díjat megnyerte az akkori boxbajnok, a második díjat pedig Jimmy Wal­ker polgármester vitte el. így van ez, és örvendetes, hogy a kultusz­tárca mostani vitájának, ugy az általános, mint részletes vitájának, során kipattant a Ház sportszeretete és látom, hogy mi mind kifeje­zést adtunk annak a nagy nemzeti elgondolás­nak és szimpátiának, amely a sport iránt ben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom