Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
"Az országgyűlés képviselőházának 166, ülése 1928 május 8-án, kedden. 173 kiiiteni Ameriíkáiba és Angliába, amelyek az egész világon első helyen állanak a testi kultúra terén anélkül, hogy erre vonatkozólag állami (kényszer állana fenn, anélkül, hogy az államnak ilyenforma, ilyen jellegű és keretű intézményei kényszerítené a fiatalságot a tornázásra, a sportolásra. De ha a cél tényleg az, amit itt a leventeintézmény céljául megjelölnek: a testnevelés, akkor nem tudoni megérteni, miért állanak szemben olyan erőteljesen a munkássportolóikkal, miért tiltjáik be és miért nem engedélyezik a munkássportegyesületeket, (Vargha Gábor: Ök is odajönnek a leventéikhez!) miért nem engedélyezik, miért tiltjáik be azt, hogy a munkásság a saját körében áldozhasson a sport nemes szenvedélyének, amikor a munkássportegyesületek valóban tiszta és igazi sportot csinálnak, a sportnak azt a részét, azt >a kifejtését, amely egyedül nevezhető sportolásnak, nem primadonnaképzést, nem az egyes favorizált egyének körültömjénezését és ünneplését, hanem azt a sportot, amely a sportban résztvevőik közt minden egyes egyénnek testi kultúráját, testnevelését szolgálaj. A. levente-intézménnyel szemben az egész országban nincs meg az a nyugodt hangulat, amelyet a. Képviselőházban el akarnak hitetni. A vidéki iparosságban, a vidéki gazdák között, a vidéki olvasókörökben, gazdakörökben, iparoskörökben — nem is maguk közt a munkások közt. hanem ezek közt az iparosok és gazdák között — a legnagyobb elkeseredés nyilvánul meg azzal a szellemmel szemben, amely ebben az intézményben jelentkezik, és mi csak azt mondhatjuk, hogy ha van valami jó a leventeintézmény mai állapotában, mai formájában, az csak az, hogy olyan rossz, hogy nem is tudja az emberekkel magát megkedveltetni. (Ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Vargha Gábor: Nagyon megkedvelte már a nép! — Karafiáth Jenő: Ebben a véleményben egyedül méltóztatik állani! — Jánossy Gábor: Az egész országban tetszik!) T. Képviselőház! Idefenn lehet a fejeket homokba dugni, a tény azért mégis az, hogy ugy állanak a dolgok, ahogy ezeket elmondottuk. Nem vagyunk hajlandók erre a célra pénzt bocsátani rendelkezésre, és ezért javaslom, hogy a fenti rovaton előirányzott költség az előirányzatból töröltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva. (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Elnök: Malasits képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Ház! Már az általános vita során rámutattam arra, mi teszi a leventeintézményt az ifjúság, különösen az iparosifjúság előtt gyűlöltté. Nem akarok ezekre a dolgokra visszatérni, annál kevésbé, mert épen elég vihart okozott ez. Csak egyet tartozom kijelenteni: amint a biróság nem törődik avval, hogy a külföldi lapok az ő Ítéletéről mit és hogyan irnak, azonképen én mint törvényhozó nem tartozom törődni azzal, hogy a cseh, vagy a francia lapok az én felszólalásom nyomán mit irnak. (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások a jobboldalon: Az egészen más!) Én emberi és becsületbeli kötelességemnek véltem eleget tenni, amikor ráakartam mutatni arra, hogy a leventeköteles ifjak nem rabszolgák, de még csak nem is jobbágyok, nem egyes tudatlan, mondhatnám, nagyon sokszor irástu datlan emberek szadista vágyainak kielégítésére szolgálnak; (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) nem arra valók, hogy 21 éves korukban bottal vágjanak végig rajtuk, amikor az utcán társaikkal mennek. (Zaj jobbfelől.) Ha kivánják, bizonyitok; a jegyzőkönyveket elhozhatom. De nem akarom idehozni az ország elé a bizonyítékokat, megelégszem egyelőre azzal, amit az illetékes urak Ígértek, hogy minden egyes ilyen esetben meg fogják indítani a vizsgálatot. Én nem kívánok egyebet, mint azt mondom: ha Angol országban a 21 esztendős nőnek már megadták az általános, titkos, egyenlő választójogot, ha Angliában a 21 éves nő választhat, akkor nem tűrhető állapot az, hogy 18—19— 20—21 éves ifjakat vén hiszterikák alaptalan feljelentésére minden további nélkül a csendőrségre hurcoljanak, végigverjék, végigpofozzák őket, s olyan lealázó módon bánjanak velük, mint ahogy sehol Európában nem bánnak. (Pintér László: Hol?) Majd elolvashatja^ a jegyzőkönyvet a képviselő ur, ha kíváncsi rá. Én tehát nem akarok semmi egyebet, mint azt mondom: Ha önök halványukat, Mussolinit követik, miért nem követik annak tanítási módját is? Én olasz barátaimmal és elvtársaimmal, akik még megvannak, — a hamu alatt ott is parázslik — érintkezésbe léptem, sőt elmondották leveleikben, hogy az olasz balilláknál a lehető legszeretetteljesebb bánásmód uralkodik és ez a titka annak, hogy ezt anynyira megkedvelték. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez a helyes!) Ezzel szemben, ha kivánják, — bár jobb volna, ha nem kívánnák — felölvaishatok csak egy részletet abból a jegyzőkönyvből, hogy mi történt itt Budapesttől öt kilométernyire. (Jánossy Gábor: Meg kell torolni! Mindent meg kell torolni, de általánosítani nem lehet!) Előttem szólott képviselőtársam rámutatott arra, hogy Németországban a munkások nehéz fáradságos napi munkájuk után órákhosszat csinálnak sport-stadionokat, elvégzik az összes földmunkát a sporttelepeken, — amint emlitettem —rendes napi munkájuk után. Az if juságot erkölcsi kényszerrel birják rá, — hiszen ott is vannak ifjak, akik nem akarnak sportolni — erkölcsi kényszerrel kényszeritik őket, hogy odamenjenek. A legnehezebb munkát végző ) vasipari telepen van egy óriási sportstadion; boldog volnék, ha azt mondhatnám, hogy a magyar nemzeti stadion ekkora és ilyen szép lesz. Amikor egy évvel ezelőtt egy magyar csapattal, amelyet én vezettem, ott jártunk, a bennünket fogadó vezetőségi tag azt mondotta: kedves elvtársam, büszkén mondhatom magának, amit itt lát. az a mi kezünk munkája, mert a rendes munkaidő után ezt a rettenetes nagy gödröt mi töltöttük be. A munkásságnak tehát van érzéke a sport iránt, van érzéke a testnevelés r iránt, a munkásságot nem kell erre kényszeríteni. A leventeintézménynek azonban az a legnagyobb hibája, hogy kényszeralapon áll és ez a kényszer olyan személyek utján történik, amely személyek nagyon sok esetben rosszul vannak öszszeválogatva, úgyhogy ezzel az egész intézményt gyűlöltté teszik, olyan szinben tüntetik fel... (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — (Jánossy Gábor: Kivételes esetek! — Karafiáth Jenő: Egyes esetekből nem lehet általánosítani. — Fáy István: Nem kell a munkásifjakat félrevezetni! Ez az izgatás eredménye!) Ön bizonyára nem volt itt. amikor ezt a jegyzőkönyvet felolvastam. Ebben az van, hogy a leventék szórakozni akartak, a leventefiuk és lányok szórakoztató előadást rendeztek, egypár leventegyermek egy vörös kreppapirost talált s az egyik a másiknak zsebébe dugta ezt egy Mansz-hölgy meglátta ; feljelen-
