Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

174 Az országgyűlés képviselőházának tették a gyermekeket. Elvitték a csendőrségre, és rettenetesen összepofozták őket a csendőrsé­gen azért, mert állítólag vörös papirosokkal játszottak, mert egymás zsebébe vörös papiro­sokat tettek. Apró csínyekért odahurcolják és összeverik őket. Egy másik eset. Három felszabadult vas­es fémmunkás, tehát ipari szakmunkás, — 21 évesek lesznek az idén, de még leventekötele­sek, — megy este 9 órakor az utcán, barátsá­gosan beszélgetve. A leventeoktató kijön a kocsmából és mert a, sötétben nem vették észre, hogy ő a leventeoktató, és nem köszöntek neki alázatosan, bottal végig vágott rajtuk, (Varga Gábor: Vissza kell vágni!) olyan bru­tálisan, ahogyan egy ökröt sem szoktak meg­ütni. (Zaj. — Felkiáltások: Az ilyet fel kell .je­lenteni!) Ilyen eseteket tucatszámra tudnék hozni. Ezek diszkreditálják az intézményt és ezek kényszerítenek minket arra, hogy az ilyen ese­teket idehozzuk és szóvátegyük. Arra kérem a minister urat és az intézmény vezetőségét, hogy erélyes és szigorú fellépéssel hassanak oda, hogy ezek az atrocitások megszűnjenek. Ha ezek megszűnnek, akkor nekünk nem lesz al­kalmunk itt ilyenek miatt felszólalni. Nem olyan kellemes ilyen dologban felszólalni, de ugy érzem, hogy ez. kötelességem az ilyen bru­tális, mondhatnám állatias bánásmóddal szem­ben. (Egy hang a jobboldalon: A vidéken hihe­tetlen izgatás folyik a levente-intézmény ellen!) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az államtitkár ur kivan nyilatkozni. Petri Pál államtitkár: T. Ház! Méltóztas­sék megengedni, hogy a szociáldemokrata­párt t. szónokainak erős kritikája ellenére egy körülményért köszönetemet fejezzem ki, azért, mert mindkét szónok előadásából kicsendült, hogy kritikájuk dacára magát a leventeintéz­ményt szükségesnek és fontosnak tartják, vagyis fontosnak és szükségesnek tartanak egy olyan intézményt, amely a ser­dülő, az iskolából kikerülő ifjúságnak testne­velését kezébe veszi és intézi, s az ifjúság sportszerű nevelését előmozdít ja. Két panasz volt, amelyek közül: az egyik kényszer alkalmazása, a másik pedig bizonyos atrocitások a leventeoktatás keretében és köz­ben. A kényszerre vonatkozóan épen Malasits Géza t. képviselőtársamtól, aki jól ismeri az angol viszonyokat, kérdem, hogy Angliában nem százados tradiciója van-e a testnevelésnek, a sportnak és a testedzésnek! A mi országunk­ban, ahol ennek semmi múltja sincs, hogyan méltóztatik képzelni, hogy ezt egyszerre meg jlehetne csinálni kevésbé intelligens olyan nagy tömegnél, amelynek mégis idők, esetleg évek kellenek, hogy ennek előnyeit, fontosságát és hasznát belássa. (Ugy van! jobbfelől.) Azt hi­szem, hogy ez a kényszerkérdés is csak átme­neti kérdés. Ha az egész nemzet annyira egyetért a testnevelés fontosságában és azt annyira átérzi, mint az angol és az amerikai, akkor meglesz a leventeintézmény kényszer nélkül is. Jelenleg még ezt nem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelenti azt, mintha helyesei­nők, ha a leventékkel bárki durván, vagy meg nem felelően bánik. Itt azonban egy óriási szer­vezetről van szó, amelynek rendszeres tisztvi­selői, alkalmazottai, oktatói még nincsenek, ha­nem ; tiszteletdíj mellett, vagy jórészben szí­vességből látják el az illetők ezt a feladatot. (Karafiáth Jenő: Lelkesedésből!) Hogy ez a nagy tömeg, amint a minister ur is kifejezte, 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. a leventeoktatásnál ilyen szép sikert ér el, ez örömteljes megelégedéssel kell, hogy eltöltsön mindenkit. Szívesen megigérem, amit a minister ur is kilátásba helyezett, hogy minden ilyen konkrét visszaélést megvizsgálunk (Helyeslés a jobb­oldalon.) és ha valónak bizonyul, akkor a meg­torlás nem marad el, a nem megfelelő oktató­kat, ha ilyenek vannak, kicseréljük. De ne mél­tóztassék az egész intézményt felelőssé tenni egyes szórványos és elenyésző kivételek miatt. Kérem ennek a rovatnak változatlan elfo­gadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 3. rovatot Kéthly Anna képviselő törlési inditványával szemben elfo­gadni, igen vagy nem'? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak fel­állani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a rova­tot elfogadta. Következik a 4. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 4. rovat. Do­logi kiadások 158.470 P. Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előbb elmondottakból kifolyóan természetes, hogy en­nek a címnek ezt a rovatát sem tudom elfo­gadni, és ezért javaslom, hogy a fenti rovaton előirányzott 158.470 pengőnyi dologi kiadásokra fordítandó összeg az előirányzatból töröltessék. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Röviden csak azt kivánom mondani, hogy Petri Pál államtitkár urnák teljesen igaza van. Angliáiban évszáza­dos tradíciói vannak az embersportnaJk és testnevelésnek. A háború után ezeket a tradi­ciókat Németország is átvette és minden társa­dalmi osztály versengve törekszik arra, hogy minél töikéletesebbet produkáljon a testneve­lés terén. Az urak azonban egyet, ugy látszik, a levente intézmény szerelmükben nem lát­nak, azt, hogy más az, ha én önként meggyő­ződésből, mondhatnám, erkölcsi kényszerből teszek valamit, és más az, ha engem erre hiva­talból íkényszeritenek és más, ha esetleg csen­dőri erőszalkkal is kényszerítenek valamire. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez málr megszűnt, ma már szivesen mennek oda a gyermekek!) Ugyanez megvan a tanításnál is. A levente­oktatók; túlnyomó része — tisztelet az igazán tisztelendő kivételeknek, — azt hiszi, hogy most is póttartalékosok előtt áll és mint pót­tartalékosokat kell az ifjakat oktatnia és ne­velnie. Már pedig, aki katona volt, az tisztá­ban van azzal, hogy mi az a pöttartalékos­ikiképzés. Ugyanígy kifogás tehető a felszerelésnél is, amelyre most nem akarok kitérni, csak azt akarom mondani, hogyha testnevelésről be­szélnék az urak, akkor egészen más felszere­lést kell adni a leventéknek. Mivel ez nem történik meg, csatlakozom Kéthly Anna kép­viselőtársam törlést javasló indítványához. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni seníki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur képviseletében az államtit­kár ur óhajt nyilatkozni. Petri Pál államtitkár: T. Ház! Malasits Géza t. képviselőtársam azt mondja, hogy mi­vel nem tartja megfelelőnek a leventecsopor­tok felszerelését, kéri ennek a rovatnak a tör­lését. Amennyiben a leventecsoportok felsze­relése nem megfelelő, az legfeljebb azért nem megfelelő, mert az előirányzott összeg csekély. (Malasits Géza: Tévedés!) Ha azonban erre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom