Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

172 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. Ami a testnevelés kérdését általában illeti, ez a kérdés előttem mint pedagógus előtt a legfontosabbak egyike. Pakots t. képviselőtársam jól jegyezte meg, hogy a testnevelés kérdése a pedagógiától elválaszthatatlan. Bizonyos, hogy a háború előtt a pedagógia a testneveléssel csak a heti két torna-óra kapcsán foglalkozott. Mi most a háborús tapasztalatok és egyéb tanulságok alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a tiszta értelmi nevelésnek német rendszere nem tartható fenn. Egy harmonikus nevelésnek a szellemi és érzelmi nevelésnek pedig egyenrangú tényezője a testi nevelés. Épen ezért az uj középiskolai törvényben benne van már az iskolák számára, a játékdélután. De a játékdélután gyakorlati megvalósításának is eminens feltétele az, hogy legyen megfelelő játéktér. (Ugy van! Ugy van!) Erre nemcsak egy sportliget szükséges, hanem minden városnak jóformán minden nagyobb kerületében szükséges egy sportliget, úgyhogy mi ebben a tekintetben nem fogunk tisztán a kommunitásokra támaszkodni, hanem ennek a költségvetési rovatnak megerősítésével magunk is szándékozunk ilyen játékterek létesítésével a szükségletet kielégiteni. (Helyeslés.) A társadalmi egyesületek, például a futball-mérkőzések, lóversenyek megadóztatását én sem tartom ideális állapotnak, ez a szükségnek és a nyomorúságnak következménye. (Ugy van! Ugy van jobb felől.) Természetes, hogy a testnevelést a társadalomnak együttértésével és rokonszenvével kell megvalósítani, másként az nem lehetséges. Ezért nagyon üdvözlöm Borbél y-Maczky képviselőtársamat azért, hogy ő is foglalkozik ilyen egyesületek szervezésével és ezúton a testnevelés előmozdításával. Mi osztálykülönbség nélkül, egyformán igyekezünk ezeket az egyesületeket támogatni, de természetes, hogy teljes eredményről csak akkor lehet szó, ha a főfeladatok, a főkeretek megvonatnak és elsősorban az egyesületek a tevékenységhez szükséges telepek létesíttetnék. Akkor lehet szó további támogatásról. Farkas képviselőtársam megemlítette a leventeoktatással kapcsolatban azt, hogy a leventéknek lovas kiképzéséről, vagy a lovassportban való gyakorlásáról is kellene gondoskodni. Ez olyan nemzetnél, mint a magyar, amely eminenter lovas nemzet, igazán természetes. Anélkül, hogy erre külön gondot fordítottunk volna, ez spontán keletkezett. Például az én képviselői kerületemben, a Hortobágyon mindenütt vannak kisebb lovas leventecsapatok. De vannak másutt is. A leventeoktatásnak Programm ja nem olyan, hogy ily továbbképzés azt 'megnehezítené, vagy lehetetlenné tenné. A leventeoktatás programmja nem merev Programm, amelyben előre ki volna jelölve órárólórára, hogy mit kell tenni. Ez a helyi viszonyok és a helyi körülmények között könnyen megvalósítható. Mi örömmel tesszük megfontolás tárgyává azt, hogy külön szakértő vonassék be a testnevelési tanácsba, aki a lovassport kérdéseivel behatóan foglalkozik. (Helyeslés jobb felől. — Karafláth Jenő: Benn van Kiss Ferenc tábornok!) Megemlítették ennél a tételnél, hogy igen fontos a testnevelési oktatók kiképzésének kérdése. Ez tulaj donképen gyökere és alapj egész jövendő testnevelésnek. Nemcsak a közfelfogás, hanem — őszintén megvallom — a régi tornatanárok elégtelen kiképzése volt az oka annak, hogy a gimnáziumokban és egyéb iskolákban egyáltalában a testnevelés nem örvendett annak a tekintélynek, annak a súlynak és megbecsülésnek, amelyre fontosságánál fogva hivatott. Épen azért ezt a célt: a testnevelési tanároknalk korrekt, megfelelő kiképzését szolgálja most létesült testnevelési főiskolánk, amely Budán a Győri-uton van elhelyezve. (Karafláth Jenő: Elsőrangú intézmény!) Ez is elsőrangú intézmény, de még csak gyermekcipőjében jár, mert még rendes tanári kara sincsen, óraadó tanárok vannak ott legnagyobbrészt, akik éjjelt nappala téve munkálkodnak igazán minimális díjazásért ennek a nagyfontosságú kiképzési ágnak a felvirágoztatásáért. Mi már az idei költségvetésbe is belevettük egy rendes illetményekkel biró tanári kar létesítését. Ez pénzügyi nehézségek miatt nem sikerült. Meg vagyok győződve róla, hogy a jövő költségvetésben itt is több eredményt fogunk elérni. Azért térek ki személyi térre, mert ennek a kérdésnek megnyugtató megoldása nélkül nagyobb szakismerettel bíró, kellő áttekintéssel rendelkező tanári kar megnyerése nem remélhető. Természetes, hogy a társadalom áldozatkészségét továbbra is kérjük a testnevelés terén, még inkább kérjük a társadalom rokonszenvét és a t. Ház jóindulatát ezen uj tétel iránt, amely iránt minden párt részéről az a vélemény nyilvánult meg, hogy helyes és szükséges, legfeljebb csak azt mondották, hogy ez kicsiny, de nem azt, hogy felesleges. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kérném e költségvetési tétel elfogadását. (Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első rovatot elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta! Következik a 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Országos Testnevelési Tanács. Személyi járandóságok 8265 pengő. Pintér Íiászló! Pintér László: Nem kivánok szólni ehhez a tételhez. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: A rovat meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik? Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. rovat. Testnevelést intéző személyzet Személyi járandóságok 848.684 P. Kóthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A testne^ velés harmadik rovatában van a leventeoktató személyzet elszámolási költsége. Ebben a tekintetben álláspontunkat a Képviselőház előtt már nagyon sokszor leszögeztük ebben a vitában és a kultusztárcának most folyó vitájában sem hagytunk kétséget afelől, hogy a leventekérdésben hogyan gondolkozunk. Amikor a költségvetés részletezését nézzük és látjuk a testnevelést intéző személyzet ^beosztásait, már a beosztás természete is igazolja az intézmény jellege és lényege felől támasztott, igen megfontolt és megolkolt aggodalmainkat. (Ugy van! balfelől.) Megmondottam a kultusztárca általános tárgyalásánál is, hogy ugy látjuk, hogy ez az intézmény teljesen kicsúszott a kultuszminister ur kezéből. Ha a cél a testnevelés volna, ha az volna a cél, hogy ennek az országnak testileg erősen leromlott népe magához térjen és egészséges, igazi testnevelésben részesülhessen, (Jánossy Gábor: Az a cél!) akkor nem kellene egyebet tennünk, mint átte-