Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

170 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. teljesen közömbös, csak az a fontos, olyan he­lyen legyen felállítva, ahol a nagytömegek könnyen hozzájuthatnak, hozzáférhetnek, (He­lyeslés.) továbbá az. hogy minél előbb legyen felállitva. (Helyeslés.) Nagy segítségünkre van a sportmozgal­makban a sajtó. Méltóztassék megengedni, hogy most belekapcsoljam beszédembe a magam sze­mélyét is. Húsz évvel ezelőtt, 1908-ban, amikor Európa-szerte minden hadseregnél mouliné-kal és kardvágásokkal versenyeztek egymással a tisztek, húsz évvel ezelőtt 50.000 kardvágást és 50.000 mouliné-t vágtam ki 14 óra 7 perc alatt és eddig is tartom a világrekordot. (Éljenzés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Magyar virtus!) Akkor a magyar sajtó részéről mindössze egy­két lap.emlékezett meg erről, úgyszólván elsik­lottak felette. Ezzel szemben már akkor is a külföldi sajtó részéről — a német, francia stb. sajtó részéről, — meglátogattak engem ós kér­deztek, hogyan csináltam a tréninget stb. Le is fényképeztek és a külföldi lapok általában hoz­ták a képemet is. Ma már azonban — hála Is­tennek — a magyar sajtó úgyszólván hasábo­kat szentel a sportnak, s ezenkivül minden egyes nagyobb sporteseményre, de még kisebbre is^ azonnal felfigyel és napirenden tartja s állan­dóan érdeklődik a sport iránt. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) örvendetes dolog, hogy a testnevelés külön címet kapott a költségvetésben, azonban reánk nézve, a sportegyesületekre nézve sokkal ör­vendeteisebb volna, ha nagyobb összeggel szere­pelne ott a testnevelés. Hogy mi a nemzetek történelmében, a, nemzetek versenyében a he­lyünket megálljuk, minden erőnk megfeszitésé­vel a maximumig kell fokoznunk a sportot és a testnevelést. Ezért tisztelettel kérem a kul­tuszminister urat, hogy a hasznos beruházások megtakarításaiból még ebben az esztendőben legalább 600.000 pengőt juttasson a testnevelés céljaira. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! (Hall­juk! Halljuk!) Borbély-Maczky Emil, t. bará­tom fejtegetéseivel a leventeügyet illetőleg tel­jesen egyetértek. Épen azért a levente-ügy fej­lesztésére bátor vagyok a közoktatásügyi mi­nister ur figyelmébe egy olyan eszközt ajánlani, amely a levente-intézményt felvirágoztathatja. (Halljuk! Halljuk!) Az országban ugyanis már nagyon sok helyen igen szép sikerrel beve­zették a lovas leventeoktatást. (Usetty Béla: Például Cegléden!) Igen, Cegléden, Békésen» stb. A magyar néplélekkel összeforrott a ló sze­retete, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A magyar huszár mindenkor az első katona volt az egész világon. (Felkiáltások a középen: Ma is az!) Ezzel a gyalogság értékéből nem vonok le semmit, most csak a magyar huszárról be­szélek. A leventeintézményt nagyon fellendítené, hogyha^ ezt a lovaslevente-intézményt is kifej­lesztenénk kapcsolatosan a népies lovassport megteremtésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Ma épen az az osztály, az a népréteg, amely ezer esztendőn keresztül a legjobb huszáranyagot szolgáltatta, talán kevéssé érdeklődik még — legalább is nem annyira, mint kellene — a le­venteintézmény iránt s a lovaslevente-ügy be­kapcsolásával őket határozottan ide lehetne hozni. Azért feltétlenül szükséges volna, hogy a testnevelési főfelügyelőkhöz be legyen osztva olyan valaki, aki tisztán a lovasleventékkel fog­lalkoznék. Van is olyan emberünk, — nem aka­rok neveket említeni — aki ezeket a dolgokat gyönyörűen szervezi az egész országban. Azon­kívül be kellene osztani minden vármegyében a testnevelési előadók közé egy lovas szakértőt, továbbá a lovasélet irányítására fel lehetne használni a lótenyésztésügyi előadásokat is. Ma talán az egyetlen nehézsége annak, hogy egyesek lovasleventékül jelentkezzenek, hogy a kisgazdáknak nincs meg a megfelelő nyereg­felszerelésük. (Egy hang a középen: Adhat az állam!) Ezeknek kölcsön lehetne adni kincstári nyergeket. Mindezeket ajánlom a kultuszminister ur figyelmébe, aki ezt az egész dolgot a földműve­lésügyi minister úrral együtt megoldhatná. Erre tisztelettel fel is kérem a minister urat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezáltal, továbbá a kisgazda lovasegyesületek szervezése, a lovas­napok, lovasversenyek, távlovaglások, stb. szervezése által a kisgazdatársadalom annyira belekapcsolódhatnék ebbe a mozgalomba, hogy remélhető volna, hogy rövid idő alatt 50—60 ezer lovas állna rendelkezésre. (Egy hang a középen: Németországban ez már meg is van!) Hogy ennek mi a jelentősége, azt hiszem, nem kell fejtegetni. Nagyon kérem a kultuszminis­ter urat, hogy nagy perspektiváju, nagyvonalú népnevelési programmjába ezt az eszmét illesz­sze bele és teljes erővel igyekezzék megvaló­sítani. A tételt egyébként elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! A testne­velés állami és társadalmi feladat egyaránt, azonban elsősorban állami feladat. Az eddigi fejlődések során azt kellett megállapítani, hogy az állam, ahogy minden ilyen nagy és súlyos terhekkel járó problénm megoldásánál szokott eljárni, ennek a problémának megol­dását is lehetőleg áttolja a társadalom vál­laira. A legjellemzőbb erre az, hogy amióta Magyarországon megindult a testnevelés kul­tusza, amióta az ország közvéleményét is át­hatotta az a világmozgalom, amely már min­denütt jelentkezik, az állam voltaképen a tár­sadalmi sport jövedelmének eredményeiből igyekezett lehetőleg a maga feladatait ellátni, igy a labdarúgás és a lóversenyjöyedelmek 10 százalékából próbálta a testnevelési célokat szolgálni. Végre ennek az állapotnak rendezése kívánatossá vált és most jelentkezik a költség­vetésben először mint külön cím, mint külön tétel a testnevelés. Azt hiszem, nincs kétség a Ház egyetlen oldalán sem abban az irányban, hogy a test­nevelésnek magasabb szociális, morális, egész­ségügyi szempontjai mindenkire nézve kötele­zővé tétessenek, hogy mindenki jóindulattal és szeretettel foglalkozzék ezzel az üggyel. Ma­gam is épen ezért szólalok fel, hogy r tanú­bizonyságot tegyek arról, hogy az ellenzék is a legnagyobb szeretettel és legodaadóbb támo­gatással viseltetik e probléma előrevitele iránt. De szükségesnek tartom mindazokat a kriti­kai szempontokat is elmondani, amelyek talán előbbrevihetnék az üey megoldását. Igen t. Képviselőház! Azt látom, hogy ami­kor a t. minister ur felállítja a testnevelés fej­lesztésének kereteit, bizonyos pontokban ezt ugy akarja megoldani, hogy látszat szerint tegyen valamit, lényegileg azonban megint rá­bizza a társadalmi sportra, hogy az végezze

Next

/
Oldalképek
Tartalom