Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

'Àz országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 159 mint Solon, Perikies, Sophokles nemzete és ha látja ezt a világ és ha a magyar kultúrpolitikáról itéli meg ezt a nemzetet a világ, akkor elvégre mégis kinyi lik majd a szem — hiszen már nyiladozik — és helyt ad lelkében a magyar igazságnak. A tételt különben elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- éls közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! Nagy örömmel láttam legutóbbi pécsi utam alkalmával és most nagyrabecsült barátomnak, az előttem szólott t. képviselő urnák felszólalásából is, hogy a Dunántúl közönségének gondolkozásában mind mélyebben ver gyökeret az a hit, hogy az a pécsi egyetem nemcsak egy egyetem a dunántúli földön, hanem épen ugy, mint a debreceni és szegedi egyetemek az alföldi gondolatot szolgálják, akké<nt hivatása a pécsi egyetemnek a dunántúli gondolatot szolgálni, a Dunántúl problémáival foglalkozni (Ugy van! jobbfelol.) és mert a pécsi egyetem orvosi kara olyan - behatóan karolta fel például az egyke kérdését, már ezzel az egy témával is nagy szolgálatot tett a magyar ügynek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nehogy félreértés legyen belőle, hangsúlyozom, hogy az a vita, illetőleg nem is vita, hanem eszmecsere, amely Czettler Jenő nagyrabecsült barátom és közöttem kifejlődött, esak egészen akcidentaliter folyik a pécsi egyetem címénél, (Czettler Jenő: Ugy van!) mert ő ezt itt vetette fel. Amiről tehát most beszélünk, az korántsem vonatkoztatható a pécsi egyetemre, sőt merem mondani, hogy a pécsi egyetem orvosi kara a magyar tudományosságnak egyik büszkesége, (Ugy van! Ugy van! jobbfelol.) hanem általában beszélünk az én expozémnak arról a részéről, ahol t nagyon akaratom és kedvem ellenére kénytelen voltam egyes nehézségeket szóvátenni. Aki azt a beszédemet nyugodtan elolvasta, ugy, amint az a gyorsírói jegyzetekben megjelent, abból azt a megnyugtató érzést merítette, hogy ott sem általánosítottam, (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) sőt ellenkezőleg, egy kis törpe kisebbségről beszéltem. De szóvá kellett tennem ezt, mert ha a nemzet nagy áldozatokat és a mai pénzügyi és közgazdasági helyzetben igen nagy áldozatokat hoz egyetemeiért, akkor joggal meg is követelheti, hogy azok száz percentik tökéletesen fungáljanak. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert ha — mondjuk — egyik-másik népiskolánál baj van, az is kellemetlen, de lm az egyetemeknél mutatkoznak bizonyos nehézségek, annak igen nagy jelentősége van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Újra hangsúlyozom tehát, nem általánosítottam, hanem egészen világosan egy törpe kisebségről beszéltem, de erről beszélni kötelességem volt. Nagyon köszönöm, hogy ebben a Házban pártkülönbség nélkül akkora megértésre találtam. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert méltóztassanak figyelembe venni. Politikusok általában nem örvendenek annak, ha maguknak ellenséget teremtenek, hiszen a politika olyan mesterség, amely szükségkép ellenséget szerez. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) El lehettem készülve arra, hogy ez a felszólalásom még baráti körökben is igen sokat kellemetlenül érintek. Mégis megtettem. Miért? Mert népszerűség vagy üldöztetés mellékes dolog; az első a kötelesség becsületes teljesítése, (Élénk helyeslés jobbfelol) tekintet nélkül arra, hogy ebből kifolyólag leszek-e személyes invektiváknak kitéve, igen vagy nem. (Élénk éljenzés és taps jobb- és a baloldalon.) Mostmár felvethetik a kérdést: minthogy erről tudnak az 50 évesek, a 40 évesek, a 30 évesek, és a 25 évesek, minthogy tehát itt inveterált bajokról van szó, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) miért épen én tettem ezt közzé, miért beszéltem én erről és miért nem szóltak elődjeim erről? Azért, mert más volt a helyzet Trianon előtt és más Trianon után. Trianon előtt nagy boldog országban éltünk, ahol a dolog ment a kötelességteljesítés heroizmusa nélkül is. Ma azonban, ha egyáltalában meg akarunk élni, mindazoktól az emberektől, akik az első vonalon állanak, 100%-os köteleségteljesitést kell megkövetelni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelol. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A minister ur hérosznak nevezte ki magát!) Senki sem fog engem visszatartani attól, hogy kötelességemet teljesítsem. Már), ismerhetnek egy rossz tulajdonságomról, hogy mentől több invektivával van dolgom, annál kitartóbb és szívósabb vagyok. (Meskó Zoltán: Megnyerte a magyar sziveket! Èz a lényeg!) Azt mondotta Czettler igen t. barátom, hogy ez a külföldön rossz hirünket keltheti. Ha általánosítottam volna, akkor az kelthette volna rossz hirünket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De ha látják azt a becsületes szándékot, hogy abszolút rendet akarunk és fogunk is tartani ezen a téren, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) akkor ez nem kelti rossz hirünket. Igen t. barátom, én a kényszerintézkedésekről azt mondottam, remélem, nem fog ezekre rákerülni a sor. Evvel a felszólalásommal egyetlen egy célom volt; hogy erkölcsi lehetetlenséget teremtsek abban a tekintetben, hogy valaki az egyetemen ne teljesítse a kötelsségét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, ha a beszédem után lesznek órák, amelyek sem le nem mondattak, sem meg nem tartattak, vagy lesznek órák, amelyek később kezdődnek, ezeket az én beszédem már aláhúzta, ezek mellé az én beszédem odatette a felkiáltójelet. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, teljes mértékben elértem azt, hogy a professzor urakra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tettem bizonyos mulasztásoknak a jövőben való elkövetését. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez volt a célom és azt hiszem ezt el is értem. Ezzel, mint felelős minister, tartozom az országnak, amely rámbizza a pénzét és ennek ellenében azt követeli tőlem, hogy minden téren teljes értékű intézményeket nyújtsak. (Helyeslés.) Ismétlem tehát, bárminő személyes invektiváknak leszek is kitéve ezen a téren, büszkességgel fogom ezeket elviselni, abban a tudatban, hogy a hazának becsületesen szolgáltam. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 1,362.900 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. rovat. Kiküldetési és átköltözködési költségek 14.280 P. Elnök: Megszavaztatik. Fitz Arthur jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Felszerelésekre 78.000 P. Elnök: Megszavaztatik.