Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 151 igenis, emelkedett az indokolás szerint a felekezeti célokra rendelkezésre bocsátott összeg. Az indokolás azt mondja, hogy ezek az összegek együttvéve az 1922/23. évben ilyen célra fordított 436.000 pengőnek több mint tizennyolcszorosát képezik, a nem. állami iskoláik, köztük a hitfeleikezeti iskolák fizetéseihez satöbbihez való hozzájárulás pedig nyolcszorosa az 1922/23. évben előirányozva volt összegeknek. Itt különösen rá kell mutatnom arra, hogy a szociáldemokrata párt és a magam egyéni meggyőiződése is az, hogy a felekezeti oktatás elválasztó élk, az osztálykülönbségek mellé egy külön elválasztás, amely csak türelmetlenséget eredményez, azt a türelmetlenséget, amely sokszor máir a nemzet nagyjainál is nem az érdemeit, nem a nemzet számára alkotott értékeit, hanem egészen egyedül és kizárólag a felekezetet nézi. (Tury Béla: A nemzetfentartó családanyák nem igy gondolkoznak! — Vargha Gábor: Ő nem családanya, tehát nem .gondolkozhatok igy! — Strausz István: Lesz!) Bennünket ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunkban az indolkolás minden egyes szava megerősít, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A feleikezetek iránti jóakaratában és a felekezeti oktatás további istálpolásában — tehát nem az oktatásnak egészen az állam kezére való tételében — a kormányt csak egy tartóztathatná fel: ha egyházaink és felekezeteink egymás közt viszályba bonyolódnának és igy képteleneknek bizonyulnának arra, hogy kulturális téren is biztosítsák azt a békés légkört és polgári egyetértést, amely hazánk sorsa jobbrafordulásáinak nélkülözhetetlen alapja.« Elnök: Figyelmeztetnem kell képviselőtársamat, hogy most nem a 21., hanem a 2. címnél tartunk. A nem államig oktatást a 21. cím tárgyalja, itt a vallási célok támogatásáról van szó. Kéthly Anna: Az indokolás ehhez a címhez ezeket a megjegyzéseket fűzi, tehát ha az indokolás ennél a címnél tartja ezeket elmondandóknak, akkor én teljes joggal tartom magamat a kultuszminister ur beosztásához és azokra a szavakra reflektálok, amelyek ezen cím indokolásában elmond. Elnök: A kultuszminister ur is tévedhetett és a költségvetésben is lehet tévedés. Ahhoz tartom magamat, amit a Ház tárgyal. Ismétlem, e címmel a vallási célok támogatásáról van szó. (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Kár, hogy a minister ur nincs itt és ezt nem hallja! — B. Podmaniczky Endre: Akkor sem lenne máskép, ha itt volna, Móric! — Rothenstein Mór: Már megint, Bandi! — Propper Sándor: Nono Bandi! Bandi, már megint?) Kéthly Anna: Itt a felekezetek számára kiutalandó pénzekről beszél a kultuszminister ur és a felekezeti oktatás további istápolásáról. Amikor tehát ezeket a bajokat ő is megállapítja, amikor ő maga kénytelen tudomásul venni, hogy a felekezeti türelmetlenségnek ilyen megnyilatkozásai vannak, akkor mi a magunk részéről nem járulhatunk hozzá, hogy ezt a légkört, ezt az állapotot az állam még a maga anyagi hozzájárulásával is előmozdítsa. (Propper Sándor: Ugy van!) Az államnak vannak szociális és népjóléti feladatai, oktatásügyi feladatai, (Tury Béla: Erkölcsi feladatai!) amelyeket a mai borzasztó körülmények között nem tud elvégezni. Ha tehát itt még további istápolásra van utalás a költségvetésbén, akkor én nem tudok egyebet tenni, mint a pártom álláspontjából és a magam egyéni meggyőződéséből kifolyólag is ezeknek törlését kérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Fitz Arthur jegyző: Simon András! Simon András: T. Képviselőház! A 2. cím 2. rovatához kívánok néhány megjegyzést hozzáfűzni. Épen ellenkező állásponton vagyok, mint az igen t. előttem szóló képviselőtársam. (Usetty Béla: Mindnyájan! — Jánossy Gábor: Mindjárt gondoltam!) Én az ebben a rovatban, illetőleg annak alrovataiban előirányzott öszszegek nagyságát keveslem és mély tisztelettel arra kérem az igen t. kultuszkormányt, hogyha most nem is, de a jövőben erősebb tempóban, nagyobb összegben igyekezzék megközelíteni a békebeli adóterhek könnyítésével az egyházközségek megfelelő támogatását és segítését. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezeket az iskolákat, egyházakat, templomokat fentartó szegényebb községeket nézem, azt kell megállapítanom, hogy voltaképen ezek többszörös adóterhet viselnek. Ezek az egyházközségek nemcsak általában, mint polgárok járulnak hozzá adóikkal az iskolaügyekhez, az egyházi ügyekhez, de ezenfelül viselik saját felekezeti iskoláik és templomuk személyzeti és dologi kiadásait, sőt nem egyszer előfordul, hogy az a község községi iskolát tart fenn és igy harmadsorban a községi iskola céljaira is adózik. Ezeket az előttem szólott képviselőtársamtól függetlenül möindom el, mert hiszen az ő felszólalása bennem azt a meggyőződést keltette, hogy ezen a téren is igaz az. hogy vaknak a színről, süketnek a hangról beszélni nem lehet. Olyan vallásról beszélt képviselőtársam, amely felekezetenkivül áll. Triviális hasonlattal élve, ez olyan bicska, amelynek hiányzik a nyele is, meg a pengéje is. (Krisztián Imre: Eszperantó vallás, ugy látszik!) Épen ellenkezőleg ma, amint az igen t. kultuszminister ur igen nagystílű, igen magas horizontú expozéjából megállapíthatjuk, ennek az országnak legelsőrangu és legkönnyebben megoldható feladatai a kultusztárca keretében vannak, a kultúra terén, a vallás terén találhatók. Ez az a terület, ahol azt mondhatjuk, hogy talán nem trianoni ez az ország, s ahol a szellemiek terén szabadon fejthetjük ki a magunk erőit. Épen azért mély tisztelettel kérem ismételten a kultuszkormányt, hogy a felekezeteknek, az egyházaknak adóterheit méltóztassék nagyobb összegekkel kevesbíteni, mert hiszen a személyi adó és a tízszázalékos vagyoni adó a mai kiadásokat egyáltalában nem fedezi és ezek az adók — értem az állami adókat és azok pótlékolását minden vonalon — sokszorosan meghaladják a békebelit; viszont az a hozzájárulás, az a segély — koncedálom, hogy ez nem a kultuszkormányon múlt, mert a pénzügyi viszonyok korlátozzák őt, de ezt mégis meg kell állapitanom — többszörösen alatta marad a békebeli segélynek és hozzájárulásnak. Épen azért erősebb tempóban el kell érnünk azt, hogy legalább a békebeli hozzájárulás biztosittassék, mert hiszen még ekkor sem lesz egyes egyházakon olyan mértékben segítve, amint ugyanezzel a békebeli összeggel a békében volt segitve, mert akkor is erős eltolódás lesz a békebeli adók és segélyek s a mostani adók és segélyek között. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni.^ Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Magam is érzem, hogy még korántsem tettünk meg mindent
