Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-166
152 Az országgyűlés képviselőházának egyházaink támogatása érdekében, meg vagyok azonban győződve arról, hogy az objektive gondolkozó ember nem zárkózhatik el az elől a tény elől, hogy épen az utolsó években hatalmasan növeltük az egyházi célokra szolgáló segélyeket, s ebben az évben is 650.000 pengővel ' növekszik a felekezetek dotálása. Ez megint nagy lépést jelent előre ugy a katholikus, mint a protestáns egyházakra nézve. Természetes, hogy ez nem az utolsó összeg, amely be van állitva. A legteljesebb készségemet fejezem ki ebben a tekintetben s tovább is azon fáradozom, hogy ez a tétel emeltessék. (Helyeslés,) Az az eredmény, amelyet az utóbbi években elértünk, talán megnyugtathatja a t. Házat abban a tekintetben, hogy fáradozásaim a jövőben sem lesznek eredménytelenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a második cím első rovatát elfogadni, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk törlési indítványával, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a rovatot elfogadta, Kéthly Anna képviselőtársunk törlési indítványát pedig elvetette. Következik a II. cím, 2. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 2. rovat. Egyéb hozzájárulások 3,908.954 P. Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Az előbb elmondott indokaim alapján indítványozom, hogy ez a 3,908.954 pengő a költségvetési előirányzatból töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Egy sa ját szerűen visszatérő jelenség esztendőről-esztendőre a kultusztárca költségvetésénél, hogy épen amikor az egyházak és vallások segélyezésének a tételeiről van szó, a túloldalról mindig Kéthly Anna képviselőtársunk vállalja magára azt a hálátlan szerepet, hogy pártja programmjának megfelelően e tételek törlését indítványozza. Én csak azt jegyzem meg, ha a szociáldemokrata párt mindig lojálisán megtartaná álláspontját, hogy a vallás magánügy, meg lennék elégedve, sajnos azonban, nem ezt tapasztaljuk, valahányszor alkalom nyilik, — hogy ugy mondjam — a vallás és az egyház ellen való kilovagolásra, mindig a szociáldemokrata párt áll először a starthoz; elég rosszul, mert a vallás a legerősebb kulturális tényező, — ezt tagadni nem lehet — de egyúttal a legerősebb szociális hajtóerő is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és az állam csak feladatát teljesiti akkor, amidőn ezeket a tételeket a költségvetésbe fölveszi. Én a rovatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 2. rovatot, a törlési indítvánnyal szemben, elfogadni, igen vagy nem'? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta és a törlési indítványt elvetette. Következik a 3. cím 1. rovat. Fitz Arthur jegyző (olvassa): 3. cím. Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 3,347.410 P. Pakots József: Pakots József: T. Képviselőház! Mivel ez a tétel és a következő tételek is a tudományegyetemek kiadásaival foglalkoznak, ez alkalmat ad 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. nekem arra, hogy azzal az egyetemi kérdéssel foglalkozzam, amely voltaképen egész mai egyetemi oktatásunkra generális bélyeget nyom. A mélyen t. kultuszminister magas kultúrpolitikai programmot terjesztett a Képviselőház elé. Retrospektiv visszapillantást vetett hat éves kormányzására és egyidejűleg elénk vetítette azokat az igazán nagyértékü és minden kultúrember számára tiszteletet parancsoló szempontokat, amelyek őt kultúrpolitikájában vezetik. Ennek az egész kultúrpolitikának azonban az egyetemi oktatással kapcsolatban van egy súlyos szépséghibája. Ez a szépséghiba immár esztendők óta ott éktelenkedik a mi kultúrpolitikánk fényes arculatán, mint sziégyenbélyeg, amelyet már régen szeretnénk róla letörölni, és amelyet, azt hiszem, a mélyen t. kultuszminister ur sem lát szívesen rajta. Lehetetlennek tartom, hogy a mélyen t. kultuszminister ur, mint igen kiváló egyénisége a magyar közéletnek, akinek világa egészen magas szférákba emelkedik és akinek éreznie kell azt, hogy egy ország kultúráját, művelődési jelentőségét, kulturfokát elsősorban az juttatja kifejezésre, hogy tanulhat-e ott mindenki, aki tanulni akar, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) jó érzéssel üljön a kultuszministeri székben mindaddig, amig a numerus clausus törvénye életben van. (Bródy Ernő: Ugy van! Ugy van! Szégyen!) Nem fakciózus ellenzéki szempont vezet engem akkor, amikor ezt a kérdést ismételten fölvetem, Ennek a teremnek falai már sok érvet hallottak pro és contra ebben a kérdésben. Az ellenzéki padokról nem szűntünk meg egyetlen alkalmat sem elmulasztani, hogy az igen t. kultuszminister ur figyelmét ráirányítsuk arra, hogy azt a nagy energiát, azt a nagy hallatlan aktivitást, amelyet a minister ur a kultúrpolitika mélyebb szántása terén tanusit, méltóztassék végre koncentrálni annak a szégyenteljes és mindnyájunkat megalázó szégyenbélyegnek kitörlésénél is, amely itt éktelenkedik a magyar Corpus Jurisban. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatkozom arra, hogy kerek e világon nem tudják megérteni, hogy a, liberális mentalitáson, a nagy szabadelvű hagyományokon felnőtt Kossuth nemzete eltűri és eltűrheti, hogy ne tanulhasson az, aki tanulni akar, hogy ne legyen tanszabadság. Azok az óceánjáró magyarok akik elmentek Amerikába reprezentálni a magyar szellemet, a magyar akaratot, a magyar vágyat, a magyar óhajt, hogy a trianoni igazságtalanság végre elmúljék felölünk, hogy a magyar igazságot hirdessék kint, tengeren túl élő testvéreink és az Egyesült Államok nagy közvéleménye előtt tehetnek tanulságot arról, hogy az egész amerikai közvélemény megértetlenül áll e szégyentörvény előtt. Örömmel olvastam báró Perényi Zsigmondnak, a zarándokküldöttség vezetőjének nyilatkozatait a hirlapokban. Báró Perényi ugyanis megállapítja, hogy Magyarországon el kell múlnia a gyűlölség politikájának, hogy össze kell fognia mindenkinek abban, hogy az ország kiemelkedjék mai szomorú, rettenetes állapotából. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Fábián Béla közbeszól.) Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: Középkori visszaesés!) Pakots József: Én a tárgykörben mozgok, abban aa ideális körben, amelyet aa egyetemi oiktatás jelöl ki mindnyájunk számára...
