Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
136 \áz országgyűlés képviselőházának helyekben dolgozzanak, ott tamilnak a legújabb módszereiket. Igenis, a külföldön sajátítsanak el uj gondolatokat, uj eszméket, uj irá; nyofklat, üj problémákat, tanuljanak ismerni uj módszereket, de amikor hazajönnek, akkori ne nézzék le a mi hagyományainkat, akkor ne tolják félre azokat, mint értékteleneket, ne viselkedjenek ugy, mint akik fölényesen néznek ezekre a dolgokra, hanemí igenis azzal a tudománnyal, amelyet külföldről hoztak, azokkal az eszmékkel és azokkal a gondolatokkal, amelyeket külföldről hoztak, terlmékenyitsék meg a magyar szellemi életet és ápolják azt a kapcsolatot, amlely a magyar tudomány és az egyetemes tudomány között létesült, hogy azt a vérkeringést ápolják, amely kell hogy állandóan összekössön bennünket az egyetemes tudománnyal. Tehát — mondóim — semmiiképen sem vagyok az ellen, ho'gy a mi if juiságunk a külföldet járja és azért én a minister: ürnak a külföldi iskoláztatást, külföldi továbbképzést illető akcióját is igen szerencsésnek, igen hasznosnak és szükségesnek tartom 1 . Szükségesnek tartóim a Collegium Hungaricumókat is, azonban a Collegium Hungaricumókat csak két feltétellel tudnám igazán, teljes lelkesedéssel a magam! részéről támogatni. Először nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy azok, akiket külföldre küldünk, okvetlenül kollégiumba menjenek. Kézi Ösztöndíjakat is kell adni — ahogyan a minister ÜT 1 nevezte ezeket az ösztöndíjakat —, mert ha valamelyik ifjúnknak speciális tehetsége van, ha valamely tudományágban speciálisan kiképzett szukreszcenciára van szükségünk, akkor nem szabad mereven a kollégiumokhoz ragaszkodnunk. Ha az az intézet, amely legjobban felel meg ilyen speciális céloknak, ha az a tanár, aki azt az intézetet vezetir nineteen olyan városban, ahol Collegium! Hungiarlcüm Van, akkor a kollégiumoktól el kell tekintenünjk. Az én nézetem szerint az ne is legyen kivétel, hogy ilyen helyre küldünk ifjakat, ha ilyen kézi ösztöndíjat adunk, sőt ez; a kettő menjen párhuzamosan egymás melleit: egyrészt Collegium! Hungaricum, másrészt kézi ösztöndíjak, épen a speciális tehetségeknek specialistákká való kiképeztetése érdekében. A másik kivánságom pedig az volna a Collegium Hungaricumokra nézve, hogy oda csak végzett embereket küldjünk, csak olyanokat, akik itthon felső tanulmányaikat már! elvégezték, akik letették a doktorátust, akik tudományos képességüknek már némi jelét adták. Tehát csak olyanokat küldenék én kollégiumba, akik egyrészt felsőbb tanulmányaikat itt már elvégezték, másrészt, akik főként tudományos okból mennek ki, akik ugyan a nyelvet is meg akarják tanulni, illetőleg a nyelvben is akarják magukat tökéletesíteni, de a főcél mégis az kell, hogy legyen, hogy tudományos kiképeztetésüket tökéletesitsék és elmélyítsék. Akik azonban elsősorban nyelvi okból mennek ki, különösen pedig azok', akik modern nyelvszakos tanárok lesznek, és főként azokat, akik egyetemi éveiket még^ be nem fejezték, ezeket én nem küldenem kollégiumba. Erre nézve már tavaly nyilatkoztam, erről már a tavalyi költségvetési tárgyalás alkalmával beszéltem és azt mondottam, hogy ezek a Collegium Hungaricumoik az idegen nvelv alapos elsajátítására nem alkalmasak. Ez nem szemrehányás a Collegium Hüngarieumokkal szemben, hanem egyszerűen egy^tény konstatálása, amelyben a vezetők mind ártatlanok, de ennek dacára a következmény el nem háritható. Ezek a kollégiumok' nyelvi kiképzésre nem alkalmasak. 165. ülése 1928 május 4-én, pénteken. Nem tudják ott a diákok azt a nyelvet oly módon és olyan mértékben elsajátítani, mint arra nekik szükségük lesz. Amit én erről a kérdésről tavaly mondottam, ahhoz egy újabb év megfigyelése és tapasztalata után se hozzátenni, sem elvenni valóm nincs. Nem is akarom ezt megismételni, csak quasi itt az ország házában az igen t. minister uS előtt ismételni akartam, hogy az én meggyőződésem és tapasztalatom szerint nem helyes tisztán a nyelv elsajátítására kiküldendő fiatalokat Collegium Hungaricumokban elhelyezni. A minister űr erre tavaly azt felelte, hogy ez azért helyes és erre azért van szükség, mert csak igy jutnak azok a fiatalemberek kellő felügyelet alá és csak igy vezethetők kellőképen azok' a fiatalemberek, akik a külföldre kimennek. Ebben a minister Urnák' igaza van, de én azt hiszem, hogy ez az ellenőrzés és felügyelet, talán egyikmásik várost nem tekintve, nem feltétlenül szükséges, hiszen a minister ur is járt kint, magam is jártam kint, a Háznak tagjai közül sokan jártak kint és nem állottak felügyelet és ellenőrzés alatt. A dolog lényegét tekintve azonban, legalább sok tekintetben, igaza van a ministe^ ürnak. Németországban azonban, Ausztriában, — mint hallom — Olaszországban is és másutt is, ma már mindenütt vannak diákotthonok. Azt hiszem 1 , hogy azokat, akik a nyelvet akarják megtanulni, mert az illető möflern nyelv az ő szakmájuk, azt az illető moderin nyelvet egyszer nekik maguknak tanitaniok kell, ilyen diákotthonokban lehetneelhelvezni, ahol azután tényleg kénytelenek azt elsajátitani. Egy esztendeig ott vannak, tehát lehetetlen, hogy el ne sajátítsák, méc pedig nemcsak a, tudományos nvelvet és a felsőbb társadalmi érintkezés nyelvét, hanem a hétköznapi nyelvet is. amelyet véére az iskolában szintén érvénvesiteniök kell. Sokszor ép aZon akad meg a középiskolai nyelvtanítás eredményessége, hogy az a tanár, aki talán igen képzett, és bírja — mondjuk — a német nyelvet, mivel azonban ezt a mindennapi nyelvet nem tudja és egyikmásik gyerek azt talán jobban tudja, mint ö, visszaretten a nyelvnek ilyen direkt módszerrel Vató tanításától. Szinte fél az élőnvelvtől és lehetőleg háttérbe sz'oritja az élő nyelvet és ion a grammatica,^ a fordítás és így tovább. Volna még egy másik mód is, az, hogy ezeket a fiatalembereket, különösen amig egyetemre járnak, küldjük nyári kurzusokra, ne sokat egv helvre, hanem lehetőlear mindenkit más helyre. Ha az illető csak két hónapon keresztül is tisztán német vagy francia környezetben él, és nincs módjában más nyelven beszélni, mint csak azon az illető nyelven, akkor ennek a kurzusnak'a gyakorlati eredménye igen nagy lesz. Ezt különösen bátorkodnám a minister ur figyelmébe ajánlani, már csak azért is, mert ilyen módon nem kellene az illető fiatalembernek tanulmányi idejét a budapesti egyetemen megszakítania. Mellékesen jegyzem meg, de nem mint ha nem tulajdonítanék neki fontosságot, hogy az én nézetem szerint ezeket a modern nyelvszakos tanárokat, akik már az iskoláknál vannak, legalább három-négv évenként el kellene egy ilyen kurzusra küldeni. Lehetetlen, hogy ha valakinek modern nyelv a szakmája és egy tiszta magyar városban él, ahol soha sincs alkalma gyakorolni azt a nyelvet, lehetetlen, hogy ha az egyetemről elkerülve, olyan viszonyok közé jut, hogy azt az idegen nyelvet soha nem hallja, legfeljebb csak a maga ajkáról, amikor az iskolában tanit, de mással nem tud érintkezni azon a
