Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Àz országgyűlés hépviselohâzânak 165. ülése 1928 május 4-ên, pénteken. lit politikai munka folyik iskoláinkban. Ezért nyertem meg a középfokú oktatás élére Korniss Gyula nagyrabeesült barátomat, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) aki a magyar pedagógiának egyik legnagyobb elméleti specialistája, s ezért bocsátottam ki azt az ujévi körlevelet, amelyben a neonacionalizmus eszméjét dobtam be a magyar közvéleménybe. Mi az a neonacionalizmus, amit szintén iparkodtak politikai ellenfeleim' félremagyarázni? Az, hogy egy nemzet csak egy bizonyos mennyiségű negativ embert bir el. Pozitív emberekre, aktiv emberekre, produktiv emberekre, konstruktiv emberekre van szükségünk és ha egy nemzetben a munkás, a dolgos, a cselekedni akaró, a dolgozni, a teremteni és alkotni akaró embereken felülkerekedik a negativ emberek számaránya, akkor az a nemzet képtelen a haladásra. Célunk ennek a pozitiv magyar embertípusnak a kimunkálása, akik a magyar sors nagy kérdéseire igennel válaszolnak, akik nem magyarázzák meg azt, hogy valamit miért kell megcsinálni az először, másodszor és senki többet harmadszor indokból; a negativ emberekkel a pozitiv emberek többségét akarjuk szembeállítani, akik dolgozni, munkálkodni, teremteni és alkotni akarnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik Házban egy pénzügyi szónok szemünkrevetette nekünk, a trianoni Magyarország ministereinek azt, hogy bennünket valami egészségtelen alkotási vágy füt. Ezzel szemben én azt mondom: annyira romba van dőlve az ország, annyira kell ebben az országban alkotni és épiteni, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől!) hogy én meg vagyok róla győződve, hogy az egész Ház, pártküíönbség nélkül, bizalmatlansági szavazattal elküldené erről a helyről azt a ministert, akit nem az alkotás szent tüze hevítene. (Ugy van! a jobboldalon.) Akinek a magyar nemzet rétegeivel kontaktusa van, aki járja a falut s keresi a nagy vidéki városok szükségleteit, az nem kap más választ, ha odamegy, mint azt, hogy: uram, munkát, uram irányítást, uram, segitséget, uram épitkezést, mert az iparunk elsenyved, uram, építkezéseket, mert ha az ipar pang, nem vásárlóképes a mezőgazdaság, uram, beruházásokat! Ezek azok a válaszok, amelyeket mi kapunk, akik az országot járjuk, és nem azok, akik csak a fővárosi kluboknak az ablakából nézik a dolgokat. T. Ház! Itt nagy pedagógiai munka folyik a magyar középiskolákban. Meg feell mentenünk a humanisztikus gimnáziumokat, amelyek száma összesen 29. Megnyugtathatom azokat is, akik a modern nyelvek oktatását óhajtják, én is azt óhajtom. De egyet meg kell mondanom, hogy nem tudom én sem megmenteni a magyar humanisztikus gimnáziumot, ha az a lelketlen verbalizmus, amely most ott van, továhb folyik. Aki elhagyja a magyar humanisztikus gimnáziumot, az nem tud egyébről, mint accusativus cum infinitivo-ról és ablativus absolutus-ról. (Derültség a középen.) Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az illető az olvasmány összefüggésébe és tartalmába behatolt, vagy épen megérti az antik kultúra szelemét. Itt a tanárképzésben valami baj van. Rossz a tradició. Az a tanár ugyanúgy tanit, mint ahogy Őt tanították 30 évvel ezelőtt. A szülők és az ifjúság ez ellen lelkileg, ösztönszerűleg tiltakoznak. Most a 25.000 pengős Haris-alapitvány életrehivása lehetővé teszi, hogy a középiskolai tanárjelölteket külföldre, Angliába és egyebüvé tudjuk küldeni és a Palazzo Falconieri lehetővé teszi, hogy az olasz nyelvet a latin nyelvvel összekapcsolva, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII, Rómában sajátitsa el valaki. Ha majd a humanisztikus gimnázium leendő tanára meglátja Athént, Spártát, Korinthust, az Akropolist, vagy látja Rómát, a Forumot, a Palatínust, a klasszikus kultúrának ezeket a nagyszerű maradványait és onnan inspirációkat merit, ezek élmények lesznek a lelkében és meg tudjáík eleveníteni az antik kultúrát. De azt a humanisztikus gimnázium barátainak köre azzal, hogy tőlem pár görög órával többet csikar ki, el nem érheti. Ma a klasszikus nyelvek tanításának iskolája Magyarországon elhibázott. Ezzel az iskolával tovább menni nem lehet, mert ez a klasszikus tanulmányok bukására vezet. Ezért volt az, hogy a reálgimnázium hivei olyan örömmel fogadták azt, hogy a reálgimnáziumba lkét modern nyelvet vezetünk be. Ma, amikor a magyar középosztály Fräulein-t, Mademoiselle-t, Miss-t nem tud tartani, azt hiszem, hogy az iskolának kell részben ezt a munkát végeznie. Örömmel jelenthetem azokróla sokat gúnyolt külföldi Collegium Hungaricumokról és a sokat támadott külföldi ösztöndíjakról, hogy hat éve vagyok minister és már jönnek haza olyanok, alkik a maguk tanári oklevelét ott kint, például Angliában, Aberdeen-ben szerezték, vagy a római, a padovai, a veronai egyetemen, vagy a párisi Sorbonne-on. És jönnek haza tanítani az illető modern nyelvet, úgyhogy a kiejtésük jó és a szülőknek nincs az az aggodalmuk, hogy a gyermeknek előbb el kell felejtenie azt, amit az iskolában tanult, hogy azután az életben jobban beszéljen. Hála Istennek, egy átmeneti (krízis, valamint hatévi konzekvens munka utátn ott vagyotk, hogy a külföldről jött tanárokkal vagyok képes lassanként az intézeteket dotálni, olyan tanerőkkel, akik a modern nyelveket nem nyöszörgik lehetetlen kiejtéssel, hanem ezeket odaJkint három-négy évig tanulták és jól is beszélik. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Most pedig, t. Ház, fejtegetéseimnek olyan pontjához érkeztem, amely nagyon fájdalmas nekem. Olyan dolgokról kell beszélnem, amelyekre kultuszminister csak a végső ^ esetben szánja rá magát és ez a főiskolai kérdésnek bizonyos nehézsége. Egyetértek igen sok emberrel abban, hogy sok a főiskola, de nem az egyetemi fakultásokat találom soknak. Amikor például a takarékossági bizottságban folyt a nagy roham az egyetemek ellen, elvárhattam volna, hogy azok az urak belemélyedjenek a kérdésbe. Mégsem vették észre, hogy itt két csökevényes filozófiai kar van, a férfi-nedagógium és a női pedagógium. Ez voltaképen két bölcsészeti kar, amely polgári iskolai tanárokat nevel. Azt mondtam, ezt a szegedi egyetem is el végezheti, és ime, azt látjuk, hogy én, akit ugy kereszteltek el, hogy a főiskolai oktatásnak indokolatlan támogatója vagyok, megszüntetem ezt a két felesleges filozófiai pedagógiumot. Ott vannak továbbá a felekezeti jogakadémiák. Nem vádolhat senki azzal, hogy egyoldalú katholikus felekezeti érdekeket képviselek, mert ott van a katholikus egri jogakadémia, a miskolci evangélikus jogakadémia és a kecskeméti református jogakadémia. Ezekben a jogakadémiákban 929 jogász tanul és ha van valahol túlprodukció, akkor a jogászokban van. (Ugy van! Ugy van!) Én azt hiszem, hogy ezek a felekezetek a végén is be fogják szüntetni ezeket a jogakadémiákat, az én kérő szavam nélkül is és nem (kell kényszerítő eszközökhöz nyúlnom. Miért ragaszkodnak ezek a felekezetek a jogakadémiájukhoz? Az autonómia miatt. De az utonómia sohasem öncél, az 13