Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
Az országgyűlés képviselőházának 164, ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 97 fel, amelyek nem helytállók. Beck Lajos t. képviselőtársam most feláll és olyan hangon érvel, mintha igaza volna, pedig nincs igaza. (Éljenzés a .jobboldalon.) Ha igaza volna, azonnal megkövetném őt, de miután nincs igaza, kénytelen vagyok itt újra felállani és felsorolni azokat a tévedéseket, amelyek az ő kritikájában foglaltatnak. Amiért nem ismerek rá Beck Lajos t. képviselőtársamra, az elsősorban t . az, hogy Beck Lajos t. képviselőtársam eljárt a földmivelésügyi ministeriumban, ahol utiasitásokat adtam, hogy minden kérdésben, ami iránt érdeklődik, tájékoztassák, mutassanak meg neki mindent, minden kérdésre nézve tárgyilagos felvilágosítással szolgáljanak neki, minden szépítés nélkül, mert nekünk nincs takargatni valónk, tájékoztassák és ha ő valami kivetnivalót talál a mi működésünkben, és ha valami okos gondolata vían, amivel helyesebb irányba tudja terelni azt az akciót, amelyet a termés értékesítése céljából indítottunk, járuljon hozzá jó eszmékkel éa okos gondolatokkal ahhoz, hogy minél nagyobb sikert tudjunk ia köz érdekében elérni: mondom, jóllehet Beck Lajos t. képviselőtársam eljáirt,^ a megfelelő felvilágosításokat megkapta, mégis ezeket az érthetetlen állításokat kockáztatta itt meg, amelyek a 9 milliárdos burgonyaüzleti veszteségre vonatkoznak. (Beck Lajos: Ezt a kijelentésemet mák' rektifikáltam !) A t. képviselő ur ezt az állítását nagyon lojálisán és helyesen rektifikálta. Azt mondja a képviselő ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy én elismertem, hogy itt voltak hibák. Természetes, hogy elismertem. Én nem tagadom ezt, ezek a hibák azonban egyrészt nem voltak katasztrofálisak, másrészt, ha azokat az előnyöket tekintjük, amelyeket ezzel az akcióval elértünk, ezek kiegyensúlyozzák azt a veszteséget, amelyet itt pénzben ki tudunk mutatni. Ez az első, amit meg akartam jegyezni. Másodszor is ezeket én nem tekintem végleges veszteségeknek, hanem ezek olyan veszteségek, amelyeket ezek a szövetkezetek igenis behoznak, mint ahogy már ebben az esztendőben be is hozzák e veszteségek tekintélyes részeit, az államot tehát végeredményében nem fogja veszteség érni. Épen azért, mert Beck Lajos igen t. képviselőtársam beszédének megelőző részében olyan ügyesen és okoson fejtette ki annak szükségességét, hogy itt a kivitel, az értékesités szempontjából tényleg kell valamit csinálni, hogy kezdeményezni kell, hogy áldozatot kell hozni, ezek után a fejtegetések után csodálom, hogy olyan kritikában részesítette ezt az egész akciót, amely az objektivitást nélkülözte. A másik, miért nem ismerek rá Beck Laios t, képviselőtársamra az, hogy beszédében felszólított engem, hogy nyilatkozzam és tegyek megnyugtató kijelentéseket, mert hiszen az országban valóságos döbbenetet kelt az, ha az állam pénzével igy bánunk, ha a hasznos beruházásokra szánt összeget igy elfecséreljük és sem céltudatosan, sem tervszerűen ezeket felhasználni nem tudjuk. Amikor ezt a kívánságát kifejezte és az egyik képviselőtársunk viszont felvilágosította őt arról, hogy tévedésben van, hogy rosszul van informálva, hogy ezek az adatok nem helytállók, akkor Beck Lajos t. képviselőtársam azt mondotta: jobb lesz, ha a minister ur nem válaszol, akkor én sem fogom ezt folytatni. Ha a képviselő ur engem felszólít arra. hogy nyilatkozzam, hogy lehet azt kívánni, hogy ne nyilatkozzam és tűrjem, hogy ezek a valótlan, a tényeknek meg nem felelő és minden tárgyilagos kritikát nélkülöző felszólalások a naplóban megörökíttessenek. Ebben az egész eljárásban az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés igazgatójának átadtuk az összes aktákat, (Beck Lajos: Annyi közöm van hozzá, mint a minister urnák!) aki átnézte az aktákat. Mihelyt ezt a helyesbbitő- és bocsánatkérő nyilatkozat megtétetett, odaadtuk neki az összes adatokat, rendelkezésére bocsátottunk mindent és amikor teljesen meggyőződött annak az előző támadó cikknek valótlanságáról, akkor közölték le a bocsánatotkérő cikket. Beck t. képviselőtársam azt mondja, hogy teljesen versenytárgyalás nélkül ment végbe az egész dolog. (Beck Lajos: Nyilvános versenytárgyalás nélkül!) Ezek olyan kvantumok voltak, hogy itt ez, a kifogás: a nyilvános versenytárgyalásra vonatkozólag nem állhatja meg helyét. Ezt nem tehettük meg, különösen a heremaggal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a Mauthner-cég csak elég megbizható, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, amely hosszú évtizedek óta foglalkozik ezzel az üzletággal és az egész gazdaközönséget kiszolgálja ezen a téren, azt hiszem, eléggé megbizható. Az a Kaposvári Arufogyasztási Szövetkezet szintén magforgalommal és kereskedéssel foglalkozik, ez is nagy szövetkezet. Ezek a cégek mind versenytárgyalás utján tették meg az ajánlatot és igy fedeztük a szükségletei Nem áll tehát az, hogy a versenytárgyalás teljes mellőzésével történt a beszerzés, nem áll az, hogy a Hidroflora-céggel Összeköttetésben voltunk, nem áll az, hogy a Schönwald céggel voltunk összeköttetésben. (Beck Lajos: Dehogy nem! Tárgyaltak vele!) Ki tárgyalt vele? (Beck Lajos: Horánszky Lajos, a szövetkezet elnöke, tőle tudom. Azt mondja, . hogy hogy életképtelen, tehát nem kötötte meg!) Nem voltunk vele üzleti összeköttetésben, (Beck Lajos: Mert nem kötötte meg Horánszky Lajos.) Micsoda kritika érhet minket azért, hogy ő ajánlatot tett és mi nem kötöttük meg a megegyezést 1 ? (Beck Lajos közbeszól.) Elnök: Beck Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni és a minister urat meghallgatni. Mayer János földmivelésügyi minister: A képviselő ur azt állította, hogy a Concern egy millió peng'őt kapott. A Concern kétszázezer pengőt kapott. Ami mármost a haszonrészesedést illeti, én már emiitettem, hogy itt egy olyan részarányüzlet volt, a kereskedelmi nyelven à méta üzlet, ahol a kereskedelmi szokások szerint a nyereség és a veszteség felosztása is az üzletben való részvétel arányában történik. Ha veszteség ért volna bennünket az üzletből, akkor abban a százalékban ért volna veszteség. Ami mármost — még egy megjegyzést akarok a képviselő ur szavaira tenni — a stockerau-i burgonyát illeti, emiatt sok vád és sok támadás* ért bennünket. (Beck Lajos: Én nem támladtam, én kértem a minister urat! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A képviselő ur azt nagyon jól tudja, hogy a burgonya vámmentes, (Beck Lajos: Ugy van!) tehát szabad a kivitele és a behozatala, minden vám nélkül jöhet be és mehet ki a burgonya. Mármost nekünk, mint termelő államnak, amely államnak nagy a kivitele, érdekünkben áll, hogy a burgonya vámmentes legyen. Azt hiszem, nagy támadás érne engem akkor, h ti ct burgonyára vámot akarnék kivetni azért, hogy bejöj.iön, 14*
