Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. mert viszont akkor nem tudnám kivinni. A versenyt tehát kell hogy bírjuk. Ha nekünk nagymérvű kivitelünk van, akkor, amennyiben vámmentesség mellett valamelyik áru be is jön,, ezt kiegyenlíti az az előny, hogy szabadon vihetjük ki az illető árut, tehát teljesen kiegyenlítődik az a kár, amely esetleg a behozatal által éri a termelést. Az na­gyon kivételes eset, amikor burgonya is jön be. Mi azonban abból a célból, hogy meg­védjük termelésünket az ellen, hogy néhány száz waggon burgonya bejöjjön, nem állítunk fel vámkorlátozásokat, mert ezzel sokkal na­gyobb kárt okoznánk ai termelésnek, hiszen akadályoznánk ezáltal terményeink kivitelét. Már a költségvetés tárgyalása alkalmával is (mondtam azt, hogy nekünk nincsen szépít­getni és takargatni valónk. Ha hibáztunk, el­ismerjük, s ha eredményt érünk el, azért elis­merést nem is kérünk, mert mi a közért dol­gozunk, a mezőgazdasági termelésért és az ország gazdasági életének előbbreviteléért. (Helyeslés.) De én arra kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak bírálataikban tárgyi­lagosnak lenni, és ha van valami gondolatuk. jöjjenek vele. Egy nagy kérdés van itt képviselő ur, aímelyet a képviselő ur épugy átérez, mint én, s ez a mezőgazdasági termelésnek kérdése, amin nyugszik ez az egész ország. (Uctv van! Ugy van! jóbbfelol.) Ezt az érdeketszolgáljuk mi, és én nagyon hálás vagyok a / képviselő uraknak, ha jó gon­dolatot hoznak és jó néven veszem, ha birálják azokat a munkákat, amelyeket én végzek tár­cám keretében. Én nem akarok kitérni a kri­tika elől, nem akarom megelőzni azt. mert ne­kem takargatni valóm nincsen. Csak egyet kérek: legyen a birálat tárgyilagos és jóindu­latú és szolgálna azt a nemes, nagy. fontos érde­ket és célt, (Élénk helyeslés jóbbfelol.) amelyet szolgálni kivánt ez az akció is, amelyet népünk érdekében kifejtettem. Ezt voltam bátor a képviselő ur szavaira válaszolni. (Élénk éljenzés és taps jóbbfelol és a középen.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Hall­juk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy bár ennyire előrehaladott az idő, én is foglalkozni kívánok egy pár szóval ezzel a kérdéssel. Kérem ezt azért- mert Beck Lajos igen t kép­viselőtársam szóvá tette tegnapi felszólaláso­mat, amely a Felsőházban hangzott el. Nem tagadom, hogy határozottan éles voltam, de kellett is. hogy éles legyek ebben a kérdésben. Nagyon örülök annak, hogy a kérdést meg­világíthattam és nem is volt célom, hogy Beck Laios képviselőtársamat támadjam beszédem­mel. Méltóztassék azonban megnézni, a sajtó­ban mindenütt olyan hírek terjednek el, ame­lyek sem nem helytállók, sem nem szolgálják azt a célt, amely cél érdekében mindannyiunk­nak küzdenie kell. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől) T. Ház! Folyton olvasom^ hogy 80 milliót, vagy 90 milliót költöttünk el a szövetkeze­tekre, s rendszerint oda van téve az is, hogy ez a pénz elveszett. Én itt lerögzitem azt, hogy Beck' Lajos képviselőtársam nemcsak hogy nem mondta ezt. hanem tulajdonképen nem is hitte el. Azt hiszem, hogy ez az igazi tény­állás. A szövetkezetekről különbözőképen lehet gondolkozni, de ha én az egész világot nézem és a legnagyobb erőfeszítéseket találom ma már «mindenütt abban az irányban, hogy a szövetkezeti mozgalmat épen a termelés és ér­tékesítés terén fentartsák, akkor én meg va­gyok' győződve arról, hogy azok a pénzössze­gek, amelyeket mi ezekre a célokra felhasznál­tunk, nem voltuk rosszul befektetve. Én nem azt sajnálom, amit befektettünk, hanem csak azt sajnálom, hogy olyan szegény ország va­gyunk, hogy ilyen keveset tudtunk' csak ebben az irányban befektetni. Mi neon 80 milliót ad­tunk, sem 90 milliót. Én ma nem voltam elké­szülve erre a napirendi felszólalásra, itt tud­tam csiak meg pár perc előtt. Ezzel a kérdés­sel teljesen konkrét adatok alapján fogok a legközelebbi jövőben foglalkozri. De én — most csak a nagyobb számokra emlékezem — a legjobb esetben 15 millióról, vagy körülbelül hasonló összegekről tudok el­számolni. És hová ment ez a 15. vagy nem tudom, hány millió? Elsősorban és főként a hitelszövetkezethez, ahhoz a hitelszövetkezet­hez, amelynek épen az volna a célja, hogy a kisembert alátámassza. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassék megnézni, mit tettek Németország­ban épen a kisemberek és a mezőgazdasági termelés és hitel érdekében: egyszerre 175 millió márkát adtak ezeknek a szövetkezeteknek. Tessék megnézni a német terveket, amelyek ott a termelés értékesítése szempontjából felmerül­nek. Nem ugy gondolkoznak, mint ahogy mi gondolkozunk; egészen másként gondolkoznak ebben a kérdésben. Messze menne, t. Ház. ha én most ezzel a kérdéssel bővebben foglalkoznék. A föld­művelésügyi minister ur rámutatott több szem­pontra, főként azonban két kérdés előtt állunk, amelyeket meg kell oldani. Az egyik a termés értékesítésének belföldön való helyes szerve­zése, és az,, hogy ne tűrjük tovább azt az álla­potot, hogy különösen a kisemberek arra kény­szerüljenek, hogy feleáron adják oda termé­keiket és gabonájukat, (Ugy van! Ugy van!) Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy az a kisgazda, az a kistermelő, vagy a mezőgazda­sági napszámos, aki elég sok fáradsággal ter­meli meg áruját, azért a tojásért stb. ne kaoja meg, csak harmad-negyedárát. (Ugy van! Upy van! Taps ) Ez olyan kérdés, amelyet igenis, fel kell ölelnünk. A másik kérdés a kifelé való értékesítés kérdése akkor, amikor az egész világ szervező­dik és organizálódik. T. képviselőtársammal^ mi majdnem mindig találkoztunk felszólalásai alkalmával és meg vagyok győződve, hogy né­zeteink ma is találkoznak. Ezek a kérdések minden áldozatot megérdemelnek és én nem átallom azt is megmondani, t. Ház, hogy az én gondolatom mindig az, hogy azt a kereskede­lemmel kell megoldani. Tessék a kereskedelem­nek odaállani! S még a szövetkezeti formát is azért tartom fenn, hogy a kereskedelmen ^ke­resztül oldjuk meg ezt a kérdést. (Beck Lajos: Ezt mondotta Mayer minister is igen helyesen!) Ha a kereskedelem mellénk fog állani, akkor meg fogjuk oldani ezeket a problémákat. S én ezt tartom a mai nehéz gazdasági viszonyok súlypontjának. (Helyeslés.) Én hiszem, hogy meg lehet találni ennek módját és kell bíznom annyira a magyar kereskedelemben is ; hogy ezt meg fogja találni. De épen ezért a másik olda­lon ne tessék azután, ha itt-ott egy kis hátrány vagy valami baj keletkezik, menten ugy fel­fújni a dolgot, mintha nem tudom mi történ­nék ebben az országban. Tessék megnézni: mit látunk külföldön is ebben a tekintetben különö­sen akkor, amikor nekünk most kell ezen a té­ren megorganizálni a dolgokat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom