Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

02 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. az igen t. közoktatásügyi minister ur épen azt az iskolatipust, a polgárig iskolát kivánja tovább épiteni,amely a külföldön jóformán már mindenütt megszűnt, mert nem vált be, és — ahogyan ezt a költségvetési indokolás is meeremliti — azért szükséges, hogy ezt a be nem vált polgári iskolát fejlesszék, mert a nyolc osztályos népiskolát még mindig nem lehet megcsinálni. Azt olvassuk továbbá az indokolásban, hogy éppen most van 60 esztendeje — tehát jubileuma — annak, hogy a népiskolát Magyarországon megteremtették. 60 év nem volt elég ahhoz, hogy itt is meg lehessen csinálni a nyolcosztályos elemi iskolát! Ismételten felszólaltunk — magam is — a nyolcosztályos elemi iskola megteremtése érdekében, mert súlyos érvek szólnak amellett, hogy ezt a nyolcosztályos elemi iskolát meg kell csinálni abból a szempontból ~ mint ahogyan külföldön is mindenütt látjuk, — hogy mindenütt, ahol a nyolc elemi osztályos népiskola megvan, ezekben az iskolákban ingyenes a tanitás, mindazok, akik rászorulnak, ingyen kapnak iskolakönyveket és iskolaszereket. Azért volna nálunk is fontos ennek az iskolának megteremtése, hogy ezt itt is meg lehessen csinálni. Lehet, hogy éppen ezért megy ez olyan nehezen. Mert bár a minister ur ismételt nyilatkozataiból ki lehet venni és azokból egészen világosan kitűnik, hogy elvben ő is helyesli ezt az elgondolást és kilátásba helyezi, hogy ez az iskolatipus meg lesz itt nálunk is, az időpontot, a terminust még nem ismerjük és nem tudjuk még, hogy m ikor lesz ennek a kérdésnek megoldása végre nálunk is aktuális. A múlt évben a képviselőház elfogadott egy határozati javaslatot, amikor a nők éjjeli munkájának megszüntetéséről és a kiskorúak védelméről szóló szociális törvényjavaslatokat tárgyaltuk. A határozati javaslat szerint a nyolc elemi osztálynak megteremtése elvben helyeselve lett és kvázi utasítja a Háza minister urat ennek a problémának megoldására. Amikor ez a két törvényjavaslat a határozati javaslattal együtt a felsőház elé került, a felsőház ezt a határozati javaslatot, amely a nyolc elemi osztálynak megteremtését célozta, elutasította. Amikor ebben a Házban a felsőházról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, az igen t. többség a ministerelnök urnák érvelésére azt mondotta, hogy a felsőház intézménye szükséges, mert — nem lehet tudni — az idők esetleg változnak, és

; változnak az emberek is, és ha akkor a képviselőházban esetleg olyan többség gyűlne össze, amely talán szélsőségekre hajlamos, akkor itt van ez a jó öreg felsőház (Éri Márton : Inkább fiatal ! A felsőház fiatal !) és megfogja akadályozni azt, hogy bizonyos szélsőséges törvényjavaslatok törvényerőre emelkedhessenek, mert majd odaát nem fognak azokhoz hozzájárulni. Amikor a népiskola 60 éves jubileumát üljük, az, hogy a nyolc elemi osztályt végre életre keltsük, olyan szélsőséges valami, amit a felsőháznak el kell utasítania ? (Éri Márton : Miért volna szélsőséges? Én is kívánom !) Annak ellenére, hogy itt a képviselőházban a minister ur volt szíves ezt a határozati javaslatot támogatni, nem hallottam egy árva szót sem arról, hogy a minister ur helytelenítette volna azt, hogy a felsőház ezt az elutasitó határozatot magáévá tette. Szükségesnek tartanám, hogy most, amikor a kultuszminister ur tárcájának költségvetését tárgyaljuk, nyilatkozatra birjuk a minister urat atekintetben, hogy mi az ő felfogása és hogy annak ellenére, hogy a felsőház ilyen elutasitó határozatot hozott, mégis előkésziti-e a nyolcosztályos népiskolát. Ha azt mondjuk, hogy a népiskolát ki kell épiteni, hogy minél szélesebb alapon épüljön fel a felsőiskola és épüljenek fel mindazok a továbbképző és magasabb iskolák, amelyekre egy népnek szüksége van, hogy magasubb műveltségre tehessen szert, engedjék meg nekem, hogy ennek az alapnak kiszélesítése érdekében pár szóval alátámasszam a szakiskolák kiépítését. A költségvetési előirányzatban erre a célra általánosságban 23 000 pengő van előirányozva. Oly csekély összeg ez, hogy nem tudom, hogyan kivánja a minister ur ezzel az ő resszortjának ezt az ágazatát alátámasztani és támogatni. Emlékszem arra, hogy a békeidőben, még akkor, amikor Apponyi Albert gróf volt a kultuszminister, ő az egyik szakiskolát, a nyomdász-szakiskolát évi 30.000 koronával támogatta. Tehát egyetlen szakiskolát sokkal nagyobb összeggel támogatott, mint amit most az előirányzatban a tanonciskolák támogatására fordított 23.000 pengő jelent. Nem jövök olyan javaslattal, hogy ajánlanám a minister urnák, hogy magasabb tétellel álljon elő és támogassa ezt az ágazatot, a tanonciskolák kiépítését, pedig nevetségesnek tartom ezt az Összeget. Az igen t. minister ur, aki hivatásánál fogva nagyon közeli nexusban áll a nyomdaiparral, hiszen, mint közoktatásügyi ministernek, fennhatósága alatt áll a m. kir- egyetemi nyomda, amely nagyon szépen fejlődő üzem

; ismeri, hogy milyen szakma a nyomdaszakma és nagyon jól kell tudnia, hogy ennek az iparnak szakiskolára volna szüksége. A minister urnák tudnia kell azt, hogy ebben az iparban mind a munkáltatók, mind a munkások erre törekszenek is és sok anyagi áldozatot hoznak egy ilyen iskola felállítása érdekében. De ha ez a szakma azt akarja, hogy a közoktatásügyi minister ur anyagiakkal is támogassa ezt a törekvését, akkor, sajnos, süket fülekre talál. A költségvetési előirányzatban a 134. oldalon azt lehet olvasni, hogy Bécsben, Berlinben és Rómában a Collegium Hungaricumok már a saját épületükben^ vannak elhelyezve. Erről a témáról is már ismételten volt szó és nem lehet elvileg ellenezni azt. hogy ilyen külföldi magas iskolák tartassanak fenn abból a célból, amelyről ez esetben szó van, hogy tehetséges magyar ifjak künn külföldön magasabb képzettséget, tapasztalatokat szerezzenek és idegen nyelveket tanuljanak. De éppen a népjóléti tárcánál hallottunk arról, hogy itt Budapesten a kultuszministeriumnak székháza, legalább is olyan székháza nincs, amely összes hivatalait magába tudná ölelni. Erre itt a minister urnák nem jutott pénz, pedig ha ilyen ministériumi épület volna,amelyben az összes hivatalok elhelyezkednének, ebben a városban, ahol a lakásnyomor olyan borzasztó, soklakás felszabadulhatna, de hogy Berlinben, Kómában és Bécsben a minister ur fényes palotákat tudjon épiteni, arra volt pénze. (Kócsán Károly: Malasits dicsérte!) Nekem semmi közöm ahhoz, hogy Malasits barátom mit mond; én azt mondom, amit én akarok, (Kócsán Károly : Egy pártban vannak!) De mi köze magának ahhoz, hogy mi egy pártban vagyunk? (Élénk derültség ! — Kócsán Károly : Egyik jobbra, másik bálira!) Én azt mondom el, amit én jónak látok. Az, amit én mondok,nem áll ellentétben azzal, amint Malasits barátom mondott. Az egyik a másik mellett elfér. (Simon András : Kivált, amikor az egyik nincs itt! — Derültség.) Az igazság az, hogy nem azért mondom én ezt el, mintha ellenezném, hogy odakünn ezek az iskolák felállíttattak, hanem amit én kifogásolok, az az, hogy azoknak előbb kellett saját házuknak lenni, mint itthon a közoktatásügyi ministeriumnak. Ezt kifogásolom, mert ha ennek a ministeriumnak itthon olyan épülete volna, ahol az összes hivatalok elférnének, itt egy csomó lakás felszabadulna, miután ez a ministerium magánházakban van,