Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ütése 1928 április 27-én, pénteken. 383 bántják őket, holott ezek a jóemberek, mint más társadalmi rétegek, szintén segiteni akarnának önmagukon. Amig másnak szabad megvitatni lapok utján a maga osztály érdekeit, társadalmi érdekeit, nekik ez nem szabad, nekik ezt nem engedik meg. Ennek a munkásrétegnek, amely ilyen viszonyok között van, a legrosszabb a biztositási ügye. Úgyszólván alig van valamely intézkedés, mert azok az intézkedések, amelyek fennállanak a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag, az u. n. cselédpénztár-törvény és az a törvény, amely azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdasági munkásoknak bizonyos esetekben segélyt, járadékot nyújtson, már régen túlhaladott dolgok. Sajnálattal kellett tapasztalnom itt is, hogy amikor ennek a költségvetésnek általános vitájánál beterjesztettem azt a javaslatomat, hogy a munkásbiztositó intézmény hatálya terjesztessék ki a mezőgazdasági munkásnépességre is, a t. túloldal azt leszavazta. (Simon András: Külön kell azt megcsinálni!) Bocsánatot kérek, ezt a «külön»-t majd megmagyarázom, én jobban értem ezt a kérdést is. Ha külön csinálják, megint nem lesz a mezőgazdasági munkásságnak egészségi biztositása. (Simon András : Miből gondolja í) Most itt vagyunk az aggkori és rokkant munkásbiztositás kérdéséné),... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István : .. . amely kétségtelenül haladás lesz a munkásbiztositás terén. Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdasági munkásnépre ezt megint nem akarják olyan mértékben megcsinálni, mint amilyen mértékben készül ennek a keresztülvitele és amilyen mértékben tervbe van vévé az ipari munkásbiztositásnál. (Forster Elek : Ezt nem is lehet összehasonlítani !) Ha nem lehet összehasonlítani, majd rámutatok arra, hogy vannak országok, ahol Össze tudják hasonlítani, (Simon András : Biztosan nem olyan ország, mint Magyarország ! — Esztergályos János : Az bizonyos ! — Zaj.) ahol ha külön biztosítás van is számukra, de nem olyan látszat intézkedésekkel.. . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Farkas István : . . . mint amilyen látszatintézkedések itt vannak. A munkásoknak biztositása rendkivül fontos dolog és ha mást nem vennének az urak figyelembe, mint a magyar nép szaporodásának számarányát, akkor is arra az álláspontra kellene helyezkedniök, hogy a mezőgazdasági népességnek kultúráját emeljük. A mezőgazdasági népesség el van zárva az orvostól, bábaasszonytól, a mezőgazdasági népnek nincsen orvosa, nem lehet orvosa, (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) mert nem tud fizetni. Még ma is vannak orvosi körzetek, amelyek nincsenek betöltve, mert nem tud ott az orvos megélni, olyan szegény a népesség, hogy nem vesz orvost igénybe. Már pedig az egészségügynek legelső feltétele az, hogy orvos legyen, patika legyen, ember legyen, aki gondozza a betegeket. Ha a kehes birkát, a kehes lovat lehet gondozni és erre — nagyon helyesen — van is mindenhol állatorvos, miért ne legyen orvos az emberek számára is? A népbiztositást, a magyar mezőgazdasági népesség biztosítását csak az ipari munkások biztosításával egyetemlegesen, egységesen lehet megoldani ugy betegség, mint baleset, öregség és rokkantság esetére. Tessék elképzelni először két adminisztrációt. De miért ez a megkülönböztetés 1 Miért jár annak a magyar falu népének kevesebb, mint a város népének? (Forster Elek : Ebben igaza van ! — Simon András : Ezt senki sem mondja!) Meg lehet találni a megoldás módját. (Simon András : Nem lehet összehasonlítani!) Csonka-Magyarországnak Trianon után azt az áldozatot meg kellene hoznia, hogy a maKÉrVISELŐIIÁZI NAPLÓ. XI. gyár mezőgazdasági népességet, a magyar falut kiemelje abból az elmaradottságából, amelyben van, hogy egészséghez, védelemhez jusson. (Simon András: Ez igaz!) Ez adná meg az erejét. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem vitás!) Nem frázis, nem szociáldemokrata vagy forradalmi szempont ez, hanem egy ország gazdálkodási, szociális viszonyainak szempontja, amelyet figyelembe kell venni, amelyért áldozatot kell hozni. (F. Szabó Géza : Együtt vagyunk! — Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Mayer János : Meg is fogjuk csinálni, megnyugtatom a képviselő urat!) A népesség szaporodása a következő. A születési arány a nagybirtokosoknál 1:8 százalék, a középbirtokos oknál 1-3 százalék, a kisbirtokosnál2*4 százalék, a gazdasági cselédeknél 3-9 százalék, a mezőgazdasági munkásoknál 4-6 százalék, a bányamunkásoknál 5-4 százalékAirezervoár, az ősforrás, tehát a mezőgazdasági népesség és mégis ezzel törődnek a legkevesebbet. Ha citálni akarnék az uraknak igen sok előkelő polgári uri embertől, akik foglalkoztak ilyen kérdésekkel, sorra citálhatnék olyan emberek Írásaiból, akik behatóan foglalkoztak és foglalkoznak a mezőgazdasági népesség gazdasági, kulturális és egészségügyi viszonyaival. Ezek mind egyetemlegesen állapítják meg, hogy a magyar falu elmaradottságán, a magyar nép elmaradottságán segiteni kell, hogy lehetetlen enneik aa állapotnak fentartása. Már Trianon előtt, de különösen a trianoni időszak után megjelent ilyen értelmű nyilatkozatok élesen hangsúlyozzák azt, hogy a Trianon utáni Magyarország csak ugy lesz képes felemelkedni és csak ugy lehet megmenteni az országot, ha a mezőgazdasági népességet védjük és olyan helyzetbe juttatjuk, hogy ez a népesség azután fejlődőképes lesz. Például Gesztelyi NagyLászló azt mondja (olvassa): »Csongrádi tanyalátogatásom alkalmával láttam, hogy ezeken a távoli tanyákon a népbetegségek minden faja pusztít. Alig van egészséges család. Nyomorék, sánta és hülye, nagyothalló, néma, tüdővészes az ottani lakosok nem csekély része. így találjuk ezt végig egész sorainál azoknak az embereknek, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. A főrendiházban is szó esett erről a kérdésről és Vass József népjóléti minister ur, amikor erről a. kérdésről beszélt, szintén ugy nyilatkozott ott, hogy szükségesnek tartja a mezőgazdasági munkások biztosítását, szükségesnek tartja, hogy a mezőgazdasági népességre is kiterjesztessék a rokkantbiztositás. Ugy látom, hogy ebben a tekintetben nem értenék egyet. Megvallom és kifejtettem az általános vita során abbeli álláspontomat, hogy az összes szociálpolitikai ügyeket egy kézbe kellene helyezni, mert végtére is a földművelésügyi és a kereskedelemügyi ministeriumok lehetnek nagyon jó ministeriumok, de ezek mégsem intéznek szociálpolitikai ügyeket és feltehető, hogyha ezek a szociálpolitikai ügyek egy kézben lesznek, és ha a külön gazdasági érdekeket képviselő ministeriumoktól elvonatnak, aikkor tökéletesebb lehet ezek megoldása. A gazdák például nem igen szívesen látják és mindig hangsúlyozzák, hogy a mezőgazdasági munkások számára nem lehet ugyanazokat a biztositási ágakat ugyanazon a módon és ugyanolyan mértékben megcsinálni, mint ahogy az ipari és kereskedelmi alkalmazottak részére megcsinálják. Bizonyos fokig mégis elismerik, hogy meg kell csinálni. A mezőgazdasági munkásbiztositás ügyében december 8-án az Omge-ben tartott együttes ülésen már Horváth Jenő ministeri tanácsos ur is elismeri azt, 54