Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
384 . Az országgyűlés "képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én } pénteken. hogy a munkásbiztositásnak azt a mértékét, amelyet eddig a mezőgazdasági munkásságra nézve fentartottak, tovább fentartani nem lehet, (Ugy van! a jobboldalon.) mert ez nem elégséges. Az előadó ur is utalt erre a kérdésre, de nekem az az álláspontom, hogy necsak utaljunk rá, hanem cselekedjünk is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Meg is csinálja a minister ur, programmjában van!) Itt az alkalom. A rokkant- és aggkori biztosítás ide fog kerülni a Ház elé, tessék az uraknak arra az álláspontra helyezkeni, hogy ezt a törvényt terjesszék ki a mezőgazdasági munkásnépességre is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Külön kell csinálni!) Nem kell külön csinálni, mert mihelyest külön lesz, mindjárt rossz lesz, mindjárt nem lesz olyan jó, mint amilyen jónak lennie kellene. Ez a szempont nagyon fontos és ha beszélünk a nép bajairól, ha beszélünk arról, hogy itt sok baj van, hogy nagy erőfeszítést kell az országnak kifejtenie, hogy trianoni helyzetéből kiemelkedjék, akkor egészséges, merész, de elhatározó népvédelmi politikát kell csinálnunk. Egyedül ez a népvédelmi politika biztosithatja azt, hogy ez az ország trianoni helyzetéből kiláboljon ós hogy az itteni népesség' keresőképessége, rátermettsége erőt, termelési erőt adjon ennek az országnak. Még egypár olyan kérdésről kellene megemlékeznem, amelyek szorosan ennek a tárcának körébe tartoznak. Szomorú dolog, hogy még mindig nem érvényesültek azok az szempontok, amelyeknek érvényesülnie kellett volna és amelyek érvényesítésének szükségességét különösen a kisgazdák hangoztatták, akiknek ez programmjában is benne van. Utalok itt arra, f hogy a mezőgazdasági népesség érdekvédelmét is bizonyos fokig programmjukba vették a kisgazdák. Programm jukban benne van az, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot mindenki számára akarják biztosítani. En felhívom a kisgazdák figyelmét programmjuk eme pontjára, mert a mezőgazdasági népességnek nincs meg az egyesülési és gyülekezési joga; ha önöknek ilyen a programmjuk, tessék ezt a programmot beváltani, végrehajtani. S mi leszavagyoiiváltság-földekkel? Hiszen ezeknek egyrésze a tulajdonosok kezén van, a tulajdonosok mérsékelt díjat fizetnek értük és az a hír járja, hogyha az 0. F. B. megszűnik, akkor ezek a földek a birtokosoknál,, a volt tulajdonosoknál maradnak. Erről sem, kaptunk még soha jelentést, hogyan állunk a vagyonváltság-földekkel. Én tehát kérem a földmivelésügyi minister! urat, terjesszen jelentést a Képviselőház elé, tájékoztassa a Házat, mi történik ezekkel a vagyonváltság-földekkel. (Farkasfalvi Farkas Géza: A vagyonváltságot pénzben fizették; azok sem fizettek, akiknek kellett volna fizetni!) Bocsánatot kérek, azt hiszem, nekem jogom van érdeklődni minden iránt, amit a kormány tesz,, ez, mint képviselőknek, mindnyájunknak jogunk és kötelességünk is. Végtére ea olyan fontos kérdés, amelyet sem közbeszólásokkal, sem más módon elintézni nem lehet, csak ugy, hogy lássunk tisztán, lássa az ország tisztán, hogyan történik ennek a dolognak intézése. Több felszólaló s az előadó ur is hivatkozott a mezőgazdaság különböző ágazataira, hivatkozott a belterjes gazdálkodás egyes részeire: a gyümÖlcstermelésrei, kerti gazdaságra, szőlőtermelésre, szakoktatásra s egyéb kérdésekre, amelyek mind fontosi kérdések. Sajnos, az elmúlt esztendőben, azt hiszem, Magyarországon a gyümölcstermelés igen visszaesett. (Csontos Imre: Fagy volt, képviselő ur!) A fagy rendszerint csak egyes országrészeket sújt. Továbbá a kerti gazdaságban még mindig azt látjuk, amit én már többször szóvá tettem, hogy még ma is van magyar város, amelyet szerbek élelmeznek. A kerti gazdálkodást még ma sem tudtuk elsajátítani; még nem értük el, hogy a magyar emberek is megtanulnák a kerti gazdálkodást ugy, mint a szerbek. (Felkiáltások: Bolgárok azok!) Hát bolgárok; általában szerbeknek mondják őket. Annyi évtizeden keresztül nem sajátították ezt el. Most^ amikor a mezőgazdaságban felesleges népesség van, nem tudtuk módját ejteni, — ha másként npm, a kormányzaton keresztül — annak, hogy erre a belterjes bolgár-gazdálkodásra megtanítsuk az itteni népességet, hogy ne legyen munkanélkül és ne kelljen máshova mennie kenyeret keresni. Méltóztassék megengedni, ez rettenetes nagy mulasztás. Hiszen én látok magyar kertészeket is, ismerek is belterjesen dolgozó ilyen kertészeket, tudom, hogy ép ugy el tudják végezni ezt a doglot, csak el kell sajátitaniok, bele kell szokniok, hogyan kell itt dolgozni, mit kell csinálni, télen, nyáron, ősszel, tavaszszal, hogyan kell azt a földet megművelni. Ez nem történt meg, pedig tessék elhinni, akkor nem kellene majd ide telepedniök idegeneknek és nem vinnék akkor ki az ezen jövedelmező mezőgazdasági ágból származó jövedelmet, hanem az itt maradna Magyarországon. Különösképen kérem a t. Képviselőházat, hogy a mezőgazdasági népesség szociálpolitikai kérdéseit ne ugy kezeljék, mint eddig kezelték. Ne az egyoldalú agrárérdek legyen a domináló, hogy itt a nagybirtokot szociális terhekkel megterhelni nem lehet. Ne ez a szempont döntse el a mezőgazdasági népességnek betegség, baleset és rokkantság esetére szóló biztosítását, hanem az az egyetlen helyes^ szempont, hogy a magyar népnek ezt a nagy réteglét meg kell védeni a pusztulástól, magasabb kultúrára, magasabb műveltségre kell emelni, mert csak ^ez mentheti meg Magyarországot. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géj&a: T. Képviselőház! Az utolsó békebeli költségvetésben az egész költségvetésnek huszonketted része volt a földmivelésügyi tárca költségvetése; az 1927/28-as költségvetésben csak negyvenharmad része. Az előttünk fekvő költségvetésben ebben a tekintetben nincsen javulás. A földmivelésügyi tárca ma is a legmostohább gyermek marad és dotációja ma is csak negyvened része az egész költségvetésnek; igy majdnem 50%-kai rosszabb, mint volt a békében. Pedig nem lehlet eléggé hangsúlyozni és ismételni, hogy hiába ebben az országban minden kiadás, minden beruházás, ha a földmivelésnek nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy virágozzék, de legalább is arra, hogy élni tudjon. Múlt évben elmondott panaszainkat, sajnos, nagyjában újra elmondhatnék, mert habár történtek a kormány részéről jóakaratú lépések az orvoslás felé, a gyógyulástól ma talán még távolabb vagyunk, mint voltunk most egy esztendeje. Azok a t. képviselőtársaim, akik velem együtt az agrárérdekeknek hathatósabb védelmére feltétlenül szükségesnek tartanak egy nagy országos agrártömörülést, már rámutattak és a további vita során rá fognak mutatni a bajokra és az orvoslásra is, amellyel ezt a válságot meg lehet gyógyítani. Én esak egynéhány esetre kivánok rámutatni.
