Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 81 Magán az amerikai kontinensen, Észak- és DélAmerikát együttvéve, körülbelül két millió magyar lakik, az elszakitott területeken negyedfél millió magyar nyögi az idegen rabigát, (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) Azután nagyon számos magyar tartózkodik a különböző európai államokban és egyéb országokban a világ más részeiben is, hogy egyebet ne emlitsek : magában Parisban 50.000 magyar ember él. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Ha ezt a masszát össze tudjuk fogni és azok nem külön-külön működnek a maguk külön területén, hanem nagyobb egységben lehet őket összefoglalni és nagy eszmék szolgálatába lehet őket egységesen beállitani, az olyan hatalmat jelent, amely a magyar ügyre nézve megbecsülhetetlen. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezekből a kontemplációkból kiindulva már régóta tervezzük a magyarok világszövetségének megalapítását. (Éljenzés jobbfelől.) Ennek a kérdésnek egyenes lökést adott az a nagy angol férfiú, akinek nevét mindannyian a legnagyobb tisztelettel és hódolattal ejtjük ki: Lord Rothermere (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.), aki legújabb amerikai utazása alkalmából a magyarokat is meglátogatta és egyenesen felvetette a magyarok előtt a tengerentúli magyarok világszövetsége megalapításának kérdését. Egészen sajátságos, hogy az a hazai társadalmi mozgalom, amelyről az imént tettem említést, és Lord Rothermere fellépése egymástól "teljesen különváltan történt, és ime; Lord Rothermere fellépése bizonyítja, hogy helyes nyomokon jártunk akkor, amikor itthon megvetni igyekeztünk e világszövetség eszméjének alapját. Lord Rothermere egyenesen felhívta az ottani magyarokat, hogy szövetkezzenek össze és pedig elsősorban avégből, hogy a magyar igazságot közvetlenül az ő amerikai polgártársaik előtt megvilágíthassák, ezzel a magyar ügynek használhassanak és a békének azta revizióját, amelyet Lord Rothermere már két év óta olyan hallatlan kitartással és olyan nagyszerű eredményességgel képvisel, a maguk részéről is követeljék. Elsősorban ennek a kérdésnek vizsgálata indított engem arra, hogy részt vegyek ebben a kirándulásban, annál is inkább, mert egy hazai igen tiszteletreméltó alakulattól, a Revíziós Ligától is megbízást nyertem ennek a kérdésnek tanulmányozására. Ezek előrebocsátása után leszek bátor röviden összefoglalni tapasztalataimat mindkét ügy terén, először a Kossuth-kultusz kérdésében, másodszor pedig a revízió, illetőleg a magyarok világszövetségének, nevezetesen pedig a tengerentúli magyarok világszövetségének megalakítása kérdéseben. Ami az első kérdést illeti, a Kossuth kultusz kérdését, mennél inkább távolodunk attól az időtől, amidőn Kossuth Lajos, a mi nagy magyarunk megvált az élettől, az ő nagysága annál plasztikusabban domborodik elő. Mindaddig, amig Kossuth az élők sorában volt, politikailag lehetetlen helyzetbe került azért, mert itt olyan alakulás volt, amelyet — értem az Ausztriával való összeforrást — csak a nagy világégés és a nagy világrengés változtathatott meg. Az élő nagy száműzött el volt zárva attól, hogy az aktiv politikára konkrét befolyást gyakorolhasson. Amióta azonban ezek az akadályok megszűntek, amióta Kossuth lelépett az élet szinteréről, és amióta a nagy világégés azt az alakulatot, amely 400 éven keresztül elszakithatatlanul fűzte Magyarországot egy másik országhoz, egy másik államhoz, mindenkorra megszüntette ( Jánossy Gábor : Ugy van ! Mindenkorra !), azóta Kossuth eszméi sokszorosan hatnak és Kossuth tanitásaiból sokszorosan tanulhatunk a mai helyzetben, amelyet az akkori helyzethez képest tabula rasanak nevezhetünk. Kossuth nagysága megdöbbentő arra, aki a tengereken túl járt. Én reám talán kevésbbé volt meglepő Kossuthnak az az óriási hatása, amelyet világszerte gyakorol, mint zarándoktársaim legnagyobb részére, mert én már kétszer időztem Amerikában. Az első alkalommal azonban, amidőn ott jártam, 1904-ben egészen megdöbbentő volt reám ez a hatás, az az óriási tisztelet, kegyelet és szeretet, amellyel a Kossuth nevet az egész amerikai kontinens övezte. És ha én ennek mélyebb motivumait keresem, akkor nem állhatok meg ott, hogy Kossuth olyan lángszónok volt, amilyent mást az emberiség még nem szült, hanem tovább keresem, kutatom az okot és azt egyenesen az Egyesült-Államok történetében találom meg. Igenis Kossuth egyetemes, nagy világszellem, aki a világtörténelemben hazáján kivül más országokra talán még nagyobb befolyással volt. Kossuth hirdette a szabadságot, Kossuth a szabadság és a függetlenség legnagyobb hirdetője a világon, ő a szabadság legelső lovagja, hogy ugy mondjam, championja. De ez maga nem elég annak a ragaszkodásnak megmagyarázására, amellyel Amerika Kossuth nevét tiszteli, kegyelettel, szeretettel övezi. Igenis, Kossuth Lajos volt az, aki odaát akkor, amikor a magyar haza egészen elárvult, amikor ez a haza egy zsarnok önkénye alatt nyögött^ hirdette a szabadságnak soha meg nem haló igéit, a függetlenség eszméjét ott Amerika földjén és ezzel elvetett egy olyan magot, amely mag azután később kelt ki, amely Lincoln, a nagy amerikai elnök idején lett terebélyes fává és amely magból kinőtt nagy egységesség Amerika mai nagyságának megfejtője, alapja. A szabadságeszme, a függetlenségnek az az eszméje, amelyet Kossuth elvetett, akkor termett igazi gyümölcsöket, amidőn Észak és Dél összeütköztek, amidőn a rabszolgaság felszabadításának nagy kérdése felmerült és szőnyegre került, és amidőn ha nem sikerül a Kossuth eszméi által megihletett északi államoknak a diadalt a rabszolgatartó déli államok felett kivívni, akkor talán az egész amerikai alakulat összeomlik és a világnak az a hatalmas, egységes nagy szövetsége, amelyre ma a világtörténelem súlypontja hel>ezkedett, talán teljesen szétmállott volna és nem vált volna alapjává azoknak a későbbi nagy fejleményeknek, amelyeket az az egységes föderáció kialakított, Lincoln volt az a nagy férfiú, aki Kossuth eszméi alapján és az északi államok voltak azok a tény ezŐk, a melyek ugyancsak Kossuth eszméitől lelkesitve felszabadították a rabszolgaságot, az emberiségnek ezt a nagy kérdését mindörökre megoldották és egyúttal Észak és Dél között a kiegyenlítés útját megtalálták. A kiegyenlítés folytán lett az északamerikai unió azzá a nagyszerű egységes szövetséggé, azzá az óriási hatalommá, amely ma — mondom — a világ kormányzó hatalma, amely na irányt ad a világ egész fejlődésének. Egyenesen Kossuth befolyása az, hogy az északamerikai unió a mai formidabilis nagyhatalom és az a körülmény, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok ma szinte diktálnak az egész világegyetemnek. Csoda-e tehát, t. képviselőtársaim, ha Amerika olyan venerációval veszi körül Kossuth nevét, amely név Amerika nagyságától örökre elválaszthatatlan? És csakugyan ennek a Kossuth-kultusznak, a Kossuth iránt való kiapadhatatlan hálának a nyomát találtuk minden lépésünkben, amelyet Amerikát nak városain végig tettünk. Az a tisztelet, amellyel Amerikában a Kossuth nevet környezik, abtan a fogadtatásban nyert elsősorban kifejezést, amellyel az összes hivatalos körök a magyar zarándokokat fogadták. Elsősorban megnyilvánult ez a városok által való
